Hogyan is néz ki a képmutatás a gyakorlatban? Pont úgy, ahogy a német kormányzat bánik az elektromos autó kérdéssel. Sokat beszél róla, az állampolgároktól elvárja, hogy lényegesen drágább autókat vegyenek, Európa legmagasabb áramköltségei mellett, a cégektől meg elvárja, hogy milliárdokat költsenek elektromos autó fejlesztése. Eközben szinte végtelen anyagi keret mellett maguk sem hajlandóak elektromos autókat venni.
Nézzük az arányokat. 25 275 autót tart fent a német kormányzat. Ebből 968 darab volt elektromos. Igen ám, de az elektromosba beleszámolják a plug-in hibridet is. Ez 3,8%, egy röhejes arány, ha figyelembe vesszük, hogy 4 évvel ezelőtt azt vállalták, hogy az autópark 20 százaléka lesz elektromos vagy részben elektromos. Erre 100 millió eurót szántak, ami igazán bőkezű "adománynak" tekinthető. De nézzük az arányokat. A meglévő autók (tehát a 3.8%) közel fele, 49 százaléka plug-in. Csupán 40% tisztán elektromos. 11% hidrogén hajtású.
Az elektromos és PHEV autók aránya különböző minisztériumokban:
87,5% a Fejlesztési Minisztériumban
73,1% a Külügyben és a Sajtó Hivatalnál
6,2% a Közlekedési Minisztériumban (!!)
1,5% a Védelmi Minisztériumnál
Kis szarkazmussal azt is lehetne mondani, hogy ahol nem parádézni veszik az autókat, hanem használják is őket, ott nem ez a technika nyer.
De mi történt a tavaly? Javultak vajon az arányok? A német politikusok megérezték a nagy E autó forradalmat? Hát, nem igazán. A beszerzésekben az aránya az elektromos és PHEV autóknak csökkent. Először azt hittem, hogy ez valami vicc. De nem. 9618 új beszerzésből 2,6% volt elektromos vagy PHEV. Ennyit a példaértékről.
Az önkormányzatoknál még ennél is rosszabb az arány, a megkérdezett illetékesek szerint a hatótáv, a gyér töltőhálózat és az időjárás hatótávra gyakorolt hatása együttesen olyan bizonytalansági tényezőt jelent az elektromos autók kapcsán, ami miatt nem szívesen vásárolják ezeket. A zöldek szerint minden áron tovább kellene erőltetni az ideológia alapú villanyozást, a realisták szerint pedig mindent meg kellene tenni egy összességében fenntarthatóbb autópark kialakítására, amelyben a villany mellett a dízelnek is hosszú távú szerepet szánnak. Ha azok, akik nem a saját pénzükből, hanem adófizetői forrásokból költhetnek drága villanyautóra, nem érzik, hogy ez lenne a célravezető, akkor milyen alapon várják el átlag polgároktól, hogy komoly felárral vegyenek korlátozottabb módon használható autókat? Ez számomra vérlázítóan hipokrita hozzáállás.
Forrás
