Ha kiemelhetnék egy dolgot, ami kínzóan, fájóan hiányzik a nemzetközi sajtóutakból ebben az évben, amikor "szobafogságra" vagyunk kárhoztatva, az az, hogy nem tudok egy jó vörösbor mellett egy szép szálloda lobby-jában egy egzotikus helyen szenvedélyesen szakmázni autó formatervezőkkel. Mérnökökkel is izgalmas beszélgetni. Van egy külön látásmódjuk. Szeretem. De nem vagyok mérnök. A dizájner másként néz az autókra. Benne van a szemléletében a széphez való vonzódás. A kifejezés vágya. A történelem szeretete. Az arányok, a formák, az organikus, magát magyarázó vonalak ünneplése.
Számtalan ilyen beszélgetés van a fejemben az elmúlt évekből. Totális hardcore autóbuzi formatervezőkkel, akikkel végigsoroltuk gyerekkorunk kedvenceit, és nagy volt az átfedés, és olyanokkal is, akik teljesen más területekről jőve, esetenként még jogosítvány nélkül is, olyan dolgokat tudtak mesélni, olyan jelentőséget tudtak belevinni egy-egy kreációba, hogy napokig gondolkoztam utána azon, amit mondtak.
Az egyik kedvencem az az dél-amerikai srác volt, – velem egy idős –, aki egy cipő formatervével jelentkezett egy nagy autógyártóhoz, amikor olyan felvételt hirdettek, hogy kifejezetten nem autó formatervezőket szeretnének felvenni, hogy frissítsék a látásmódot. Mielőtt jelentkezett, fogalma nem volt az európai autógyártásról. Megtanult mindent. Csillogó szemmel mesélt az autókról. Imádtam. Arányok, és formai tartósság. Ez a két kulcs momentum szerinte minden dizájner munkásságában.
A linkelt videóban Frank Stephenson értékeli a Cybertruck formatervét. Nincs tőle elragadtatva. De nem ez a lényeg. Az, ahogy mesél róla, az az izgalmas. Minden pillanata. Nem akárkiről beszélünk, Stephensonnak köszönthetjük az első modern Mini-t, az első X5-öst, a Fiat 500 szériaváltozatát, a Ferrari F430-at. Egy élő legenda. Nézzétek meg ide kattintva. Csodálatos ez a szenvedély.