Éppen különböző tanulmányokat olvasok a kínai használtautó-piac alakulásáról, és meg kell osztanom veletek pár rettenetesen érdekes adatot. Ha lenne bennem kalandvágy, és értenék kínaiul, meg hajlandó lennék még tíz évet család nélkül karriernek élni, komolyan fontolóra venném, hogy kimenjek Kínába felépíteni egy használt autós üzletágat, mert annyira hihetetlenül izgalmas a piac állapota.


Amikor Kínáról van szó, akkor két dolgot szerintem nagyjából minden autókat kedvelő ember csípőből vág: a világ legnagyobb autópiacáról van szó, továbbra is erős növekedési potenciállal, és a nyugati gyártók profitjának a tetemes része már régen itt realizálódik.

A rekordokat döngető új autó eladásokról szóló hírekhez hozzászoktunk, de mi van az állománnyal, és mi van a használtautó-piaccal?

Első mellbevágó adat: a kínai autópark átlagéletkora 4,5 év! A döbbenetesen fiatal autópark oka, hogy rettenetesen nagy az igény az új autókra, az újgazdagok szélesedő rétegének a szemében az autó egy státusz szimbólum, amit gyorsan illik cserélni. Ezzel párhuzamosan a piacnak egy jelentős részét uraló hazai gyártók közül sok tud ugyan világszínvonalat, de sok gyárt gyenge minőségű autókat is, amelyek hamarabb végzik darálóban.

Összehasonlításképpen: bőven 10 év fölött van gazdagabb európai országokban is az autópark átlagéletkora, és hasonló a helyzet Amerikában is.

Kínában egyébként a használt autó import tiltott általánosságban, csak nagyon különleges esetekben van erre lehetőség. Kínán belül sem teljesen szabad a mozgása a használt autóknak.

2035-re 500 millió forgalomba lévő autóra számítanak a szakemberek Kínában. Tavaly közel 18,5 millió autó volt az életciklusa végén, és közel 90 millió autó volt garancia időn túl.

Ehhez képest csak 1998 óta beszélhetünk bármifajta érdemleges használtautó-piacról, ráadásul a másodpiac, amikor még teljesen gyerekcipőben járt, szinte kizárólagosan magánszemélyek között működött, tehát semmilyen intézményes háttere nem volt.

2019-ben nagyjából 25 millió új autót adtak el Kínában, és csupán 14.9 millió használt autó cserélt gazdát. Ez az arány abszolút ellentétes azzal, amit a telített piacokon láthatunk.

0,58 használt autó eladás jutott két éve egy új autóra Kínában, míg az Egyesült Államokban egy új autóra 2,35 használt autó eladás jutott.

Gigantikus lehetőség van tehát ebben a piacban, amely körülbelül azon az érettségi szinten van, mint amilyen szinten 30 éve a keleti blokk autópiaca volt. Hatalmas rizikó mellett óriási és kifogyhatatlan növekedési potenciál a következő 2 évtizedre.

A piac kiaknázatlanságát két további adat mutatja jól: a kínai használt autó kereskedők bőven több mint kétharmada 15 autónál kevesebbet ad el havonta. Ez vicces, ismerve a teljes piac méretét. Az online piacterek szerepe szinte nulla. Szinte, mert 3% bonyolódik ilyen módon, míg egy érett piacon Európában 90 százaléka az autóknak online hirdetések alapján kel el.

A nagy autógyártók még nem merték aktívan megdolgozni ezt a szűz piacot, pedig még számos lehetőséget jelenthetne ez nekik, hiszen szabályozott használt autó visszavásárlási árakkal gyorsabban pörgethetnék az új autókat is.

A bizalom rendkívül alacsony fokú, sok a visszaélés, és nem transzparens a rendszer, sem az árazás, ami nem hozza meg a kedvét a kínaiknak a másodpiacos autóbeszerzéshez. A garanciális, gyártók által értékelt, minőségi használt autók fogalma nincs bevezetve a piacra, ahogy a finanszírozás is kezdetleges még.

Rendkívül izgalmas helyzet, amelyben egy időben bátran lépő gyártó nagy előnyre tehet szert a versenytársaival szemben. Igaz, túl nagy rizikót vállalva meg is égetheti magát.