A villanyautó, amit már mindenki epedve várt, akinek még nem volt alkalma vezetni.
Röpke másfél órás tesztút során nagyon mély benyomásokat nem lehet szerezni, de annyit mindenképpen meg lehet állapítani, hogy piszkosul jó csomag ez így, ráadásul autószerű, könnyen használható, és egyik "szegletéből" sem hiányzik semmi.
Egy csomó új elektromos modellnél beugrik a Rém rendes családból az a rész, amikor Kelly próbál megtanulni új dolgokat, csak éppen korlátozottan sikerül neki, mert minden friss infó kiüt egy korábbit. Ha stimmel a hatótáv, akkor gagyi a belső, ha megfizethető, akkor nem lehet városon kívül használni, ha szépen van kivitelezve és kívánatos vezetni is, akkor egy családi ház árába kerül. A kombinációk sora tetszőleges hosszúsággal folytatható.
Olcsónak nyilván az Ioniq 5 sem mondható, viszont itt minden stimmel. Tényleg. Hatótáv, vezethetőség, dizájn, kezelhetőség, töltési sebesség, helykínálat. Egyszerűen nincs olyan pontja az egész koncepciónak, ami korrepetálásért kiáltana.
Az, hogy az autó két számmal nagyobb, mint amit a képek alapján gondolnánk, már sok helyen lejött. A kompakt autó méreteket eljátszó, belül nagy kategóriás autók helykínálatát adó karosszéria egyébként nem Hyundai találmány. Lassan két évtizede annak, hogy az Opel a Signummal egy jellegében nagyon hasonló autót hozott az utcára. Aki tehát nem tudja elképzelni, hogy milyen arányokkal bír az Ioniq 5, az képzelje el a Signumot, úgy, ahogy a nyolcvanas években elképzelték volna, Cyberpunk stílusban.
Nagyon nagyon ütős élőben, ugyanakkor látszik, hogy sokat dolgoztak azon, hogy a forma sokáig aktuális maradjon. A 19-es kerekek azért itt is kellene ahhoz, hogy jól kijöjjenek az arányok.
Menetpróbáról beszélünk, ezt újra hangsúlyoznom kell, tehát messzemenő következtetéseket nem vonnék le ebből, de amit a hátsókerekes alap verzióból meg lehetett tapasztalni, az egy mondatban összefoglalva talán így hangzik: Nem kell ennél több.
Technós, de nem hideg vagy távolságtartó a belső. Van gomb, van értőképernyő, van könnyen kezelhető multikormány (kapacitív gombok korában már ez sem magától értetődő), tehát a nulla előzetes tudással beülve sem kell perceket szöttyögni, hogy megtaláljuk a lényeges dolgokat. Vannak konkurensek, ahol ez egy hét használat után sem megy.
A szélvédő hatalmas, manapság szokatlanul meredeken áll, ami nagyon jótékony hatással van az átláthatóságra. Az ülések kényelmesek, minden párnázott a vezető körül, sehol egy sorjás él, vagy egy kemény, kellemetlen felület.
A nagy kerekek ellenére nagyon, határozottan jó a rugózás, kifejezetten gyatra utakon is szépen kimozgott minden aknát, nem ütött fel, nem pattant le az ívről. Nem is virsli gumikon fut.
A kormány nincs túlszervózva, de nem is a közvetlenség mintája, de annyi infót pont ad, hogy ne legyen "messze" az út, hajtási befolyás nyilván nincs, hiszen az alap hátsó kerekes. Erőre sem kell panaszkodni, sőt.
Ha már villanykorszak, akkor ez egy inspiráló munka. Tovább megyek: valamiféle birtoklási vágy is fellobban. Mert ez egy autó, nem egy villanyriksa, ami mindenben rosszabb, mint az elődei, kivéve a képernyő méretében.
Gratulálok!
Hyundai. Most mondom, hogy nem lesz elég a magyar kvóta, a mai nap után biztos vagyok ebben. Aki belátható időn belül akar hozzájutni, induljon a szalonokba.Szerintem valaki Wolfsburgban most izzadhat.
Ennél részletesebb beszámolót pedig a teszt után kaptok.
Fotók © Hyundai Magyarország / Hrotkó Bálint