Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Alpine A110: az atommerev kasztnis, tökéletes súlyelosztású, villámgyors váltójú, rettentő erejű műremek

2021. november 02. - Várkonyi Gábor Autóblog
Inkább 1000 kiló, mint 1000 lóerő.
251312065_362442915671996_3561595359514222707_n.jpg
Mindig egyszerűbb dolgokat akkor kiírni magamból, amikor közvetlen az élmény. Amikor még zúg a fej. Amikor még pattog a ház előtt az autó, miközben hűl.

Az Alpine A110 azóta van a listámon, mint piszkosul kívánatos vágy tárgy, amióta több, mint 4 éve bemutatták Genfben. Ritkán szoktam feszülni azon, hogy még nem vezettem egy-egy autót, hiszen egyrészt nem sokszor fordul elő ilyen, vagy sajtó autóként, vagy megvett-eladott autóként úgyis szembe jön minden, másrészt az ingerküszöböt 20 év autótesztelés és kereskedés után már kevés dolog töri át annyira, hogy feszengjek azon, hogy még nem volt meg. Innen lehet nagyokat csalódni. Ez esetben szó sem volt erről, sőt, az A110 S annál is sokkal több, mint amire számítottam, vagy amit reméltem.

Kicsit sajnálom, hogy nem jött össze nyáron a tervünk, hogy ezzel menjünk a Transalpinra, és nem a név lett volna itt a poén lényege, hanem az, hogy egyszerűen az Jóisten is oda teremtette ezt az autót. Lesz még rá alkalom, remélem.

Nagyon vártam tehát ezt az autót, és ismét csak azt tudom írni: hálával közelítettem felé, és alázattal igyekszem felnőni ahhoz a feladathoz, hogy mindenki számára a lehető legtapinthatóbb, átélhetőbb, megmozgatóbb, bevonóbb módom tudjam átadni, hogy mit is jelent ez a csoda a gyakorlatban.

Vágyat mindig a forma ébreszt először, ez magától értetődő, különösen akkor, ha ilyen ízléses hommage készül el, mint az A110 esetében. Ha ugyanakkor csak annyit tudnék, hogy történelmileg ihletett, Alpine névvel piacra dobott, középmotoros és könnyű sportautóról van szó, de egy skiccet sem mutatnának az autóról, akkor is piszkosul kaparnék, hogy a közelébe kerülhessek.
251127800_362442989005322_667177704020844497_n.jpg
Kihagyom most azt a részt, ami arról szól, hogy többet nem lesz ilyen. Legyen ez egy olyan fejezet, amit átugrunk, ignorálunk, nem veszünk róla tudomást. Most van most, ünneplejük ezt.

Nyersen fogalmazva: ha egy közepesen sikerült alkotás lenne az A110, akkor is le kellene borulni előtte, mert ilyen stílus biztosan, jó arányérzékkel, kreatívan és a múltat kellőképpen tisztelve nagyon ritkán születik bármi. Nem a szó klasszikus értelmében véve retro autó. Az nekem egyet jelent a túlzott támaszkodással a múltra. Itt minden adott ahhoz, hogy belelássuk az ősmodellt, de önmagában is gyönyörűen működik a forma, a layout miatt pedig szokatlan és tökéleteshez közeli arányokat kapunk. Látszik, messziről, hogy ez nem egy tucat technikából faragott valami. Itt nem a sarki fodrász, vagy a saját cégautó alapját is adó műszaki tartalomra biggyesztettek rá valamit, amitől kétszer annyit lehet elkérni érte, és "sportos". Ó nem, nagyon nem. Ez olyan technika, ami a legfinomabb, legnemesebb, legizgalmasabb fajtából való, és amihez bátorság, elhivatottság és hitelesség kell. Különben nem működik a koncepció, és önmaga paródiájává válik.

Ki a fene mert még a 2010-es években bevállalni egy középmotoros pöttöm sportautót, fejlesztési büdzsé engedélyezésekor? Ghosn úr egyik utolsó húzása volt ez, egy kvázi vezeklés azért a rengeteg penetránsan takony autóért, ami azért kétségkívül bűzösen lengi körül a cost killer karrierjét. Ezzel az eggyel jóvá tett mindent, pedig volt mit.

Lassan egy fél cikket megírtam, és a tárgyra még nem tértem. Ez jelzi, hogy mennyire intenzíven foglalkoztatott ez az autó, mennyi gondolat, érzés, megfejteni való misztérium kavargott bennem az elmúlt napokban.

Méretek: nagyon lényeges pontja az egész koncepciónak. Ez egy igen kicsi autó. Nagyon lapos, rövid, viszonylag széles. Benne ülve minden fenyegetően nagynak tűnik. Egy sima személyautó tornyosul felettünk, egy SUV meg befogadhatatlan méretű, a kilincsekig sem látunk ki belőle. Nincs 1100 kiló az egész szerkezet, és ez az alapja, a lényege, a legnagyobb mágiája ennek az egésznek.
251166120_362443099005311_7271260371199829378_n.jpg
Tisztességes minőségűnek tűnik minden. Nem kiemelkedőnek, de semmiképpen sem gagyinak. Ott spóroltak, ahol nem fáj. A kulcs ugyanakkor egy kicsit mégis csalódás. Egy tucat Renault kártya. Ok, nem dráma, de na, itt azért valami minimális geget vártam volna. Főleg úgy, hogy egyébként francia trikolor, utalások a múltra, apró poénok el vannak rejtve itt-ott. A légbeömlő egyszerű, helyenként a műanyagok is, de mindent egybevetve szolid az egész, ajtó csukódás például annak ellenére trezor jellegű, hogy érződik rajta, hogy könnyű.

Praktikum? Felejtsük el. Tényleg. Teljesen. Extraként lehet kapni tároló csomagot, de alapból se egy háló, se egy tartó, se egy ajtózseb nincs. Kesztyűtartó? Pfff. Semmi. A középső konzol alá lehet tenni dolgokat. A jellegéhez mért mozgatással garantáltan a pedálok között fog landolni minden, úgyhogy ez nem igazi opció.

Az ablakemelők gombai ugyanolyanok, mint a kézifék gombja, csak előbbiek értelemszerűen ketté vannak osztva. Menet közben véletlenül rá lehet húzni, és egy pillanatra teljesíti is a parancsot az autó, hogy magától megijedve egy figyelmeztető hang kíséretében gyorsan be is fejezze ezt. Váltókar nincs, van R N D gomb, ez a megoldás nem ismeretlen más autókból sem. Vicces, hogy járó motornál, ajtót nyitva ennek ellenére arra utasít az autó, hogy tegyem P-be a váltót...
251614327_362443179005303_5471877180812473636_n.jpg
A Sabelt ülések rendes tisztességes kagylóülések. Lehet magasságot állítani, de kell hozzá szerszám. Úgy sejtem, hogy előttem Vályi István barátom letette alsó állásba, amit külön köszönök. Nem vagyok magas, de kifejezetten mélyen így sem ültem benne. A hely viszont passzentos. 1,70-el is.

A kilátást szokni kell. Alacsonyan húzódik a tető, a tükrök nem ideális helyen vannak, az oszlop takar rendesen, mögöttünk a motor, a visszapillantó nagy, de így sem sokat látni. Nehéz az első órákban identifikálódni a méretekkel. Azt hiszed, hogy nem férsz be, pedig bőven, erővel és mérettel is, csak akkorák az érzékelt holtterek, hogy óvatoskodsz.

Az infotainmentre kitértem egy másik bejegyzésben. Kérem, hogy ne haragudjon meg rám az importőr, de ha az lenne a feladat, hogy csináljak egy logikátlan, kezelhetetlen, lassú és használhatatlan szart, akkor, ha véletlenül sikerülne ezen szférákig hatolnom a kérdésben, annyira megijednék, hogy túl erős lett a poén, hogy nem mernék komolyan gondolkodni abban, hogy ez így vállalható. Na, ehhez képest ez nem poén, hanem komoly, és simán engedték szériába. Alapvető funkciókat teljesen véletlenszerűen lehet megtalálni, garantáltan kétszer egymás után ugyanakkor nem fog menni a reprodukálása a dolognak. A sport szekcióban pompás infó áradat vár bennünket, de komolyan el tudom képzelni, hogy egyes tulajok évek múltán sem fognak rájönni, hogy van ilyen lehetőség a menüben. Ez az egyetlen igazán nagy elcseszés az autóban. Szerencsére egy percig nem izgatott. Sokkal komolyabb dolgok sikerültek arcleszakító módon jól.

Például minden, ami a vezetésről szól.
251389402_362443355671952_9154903526602662285_n.jpg
Ezen a ponton akkor rögtön tisztázzunk is valamit: nagyságrendekkel, dimenziókkal arrébb van az autó tudása annál, amit ambícionált sportautó vásárlók elhisznek önnön vezetési képességük határairól. Ha kellően fel tudjuk mérni saját tudásunk korlátait, akkor óvatosan, lépésről lépésre haladva minket tanít az autó arról, hogy mi a fizika. Nem mi törjük be őt. Annak csúnya vége lenne, különösen akkor, ha eléggé flegmák vagyunk ahhoz, hogy kikapcsoljuk a menetstabilizálót. Amikor mögöttünk van a motor, akkor illik komolyan venni a helyzetet. Sokáig jóindulatú, kezelhető, már-már eksztázisig vivő az a viselkedés, amit ebből a felállásból ki tud hozni egy jó autó, de a határmezsgye nagyon szűk a menny és a pokol között. Ha ezt eldobod, akkor nagyon eldobod, ebben teljesen biztos lehetsz. Átlag felhasználónak semmilyen körülmények között nem javaslom tehát, hogy közúton, örömszerzés céljából kikapcsolja a menetstabilizálót.

Normal, Sport, Track üzemmódok elérhetőek. Szerencsére nincs túlcifrázva a kérdés. A Sportban is enged némi fenék riszálást, ijedelem nélkül, és a hang is megváltozik. Track-hez a kormányon lévő előválasztó gomb hosszú megnyomásával lehet jutni. Itt magunkra vagyunk utalva, és a váltó sem ír felül minket, manual üzemmódba kapcsolva dolgoznunk kell, nincs mese.

Apropó váltó: komoly félelmem volt, hogy a legjobb, ami kijöhet abból, hogy csak automatával lehet kapni az Alpine-t, az az lesz, hogy azt gondolom majd, hogy jól meg van csinálva ez, de azért kézivel még jobb lenne. A spektrum másik vége meg az volt, hogy az egész úgy lesz elcseszve, ahogy mondjuk egy 4C-nél, ahol összeesik az egész koncepció egy bántóan gyenge pont miatt. Egyik sem jött be. Az Alpine A110 egyik legjobb, ha nem a legjobb pontja az a váltó, ami gyorsabban tudja, hogy én mit akarok, mint én magam. Pedig én elég határozottan, és elég gyorsan tudom, hogy mit akarok. Nem tudom, hogy valaha volt-e dolgom négyhengeres motorral kombinálva olyan szerkezettel, ami ennyire pontosan alám dolgozott volna "menetben". Akkor tartja, amikor kell, akkor pakol, amikor helyzet van, villámgyorsan, pontosan, fáradhatatlanul, hibamentesen. Fantasztikus. Súlyosan le vagyok nyűgözve. Nem elvesz, hanem mértékadó módon hozzátesz a váltó az egész előadáshoz. Ha valamire nem tettem volna pénzt, hát ez lett volna az.
251330025_362443265671961_9087281992789961006_n.jpg
Az 1.8-as RS motor az A 110 S verzióban 292 lóerőt tud. Van gyengébb kivitel, a tesztautó szerencsére nem azt kapta. Erőből soha sem elég, tartja a mondás, de ez esetben a helyzet egyértelmű. Pontosan ennyi kell. Se több, se kevesebb, és nem azért, mert az autó többi része ne tudna lekezelni ennél magasabb teljesítményt. Egyszerűen oda lenne a harmónia. Az a harmónia, amit piszok nehéz létrehozni egy autóban, és nagyon könnyű elrontani a legkisebb túlkapással. Nem kell tehát több. Villámgyors, bezsongatóan reszponzív így is minden részlete azoknak a kellékeknek, amitől bizsereg az ember agya vezetés közben. Itt pedig minden dimenzióban a teljes csomagot kapja a boldog tulaj. Azonnali, durva és ellentmondást nem tűrő gázreakció, mechanikus zaj közvetlenül a fülbe, turbóval, szívóhanggal, lefújással, kipufogóval együtt. Olyan kormány, amilyet elképzelünk egy ilyen formához és ilyen hagyományhoz. Közvetlen, életteli, örömöt közvetítő. Nagy színház, nagy show, nagy vászon, minden pillanat.

A legtöbb mai "sportos", "erős" vagy "gyors" autó olyan, mintha pöröllyel kellene szöget beütnünk. Nem lehet elrontani, ezért nem is kihívás. ugyanakkor nagyon könnyű túltolni. A nyomaték, a sterilitás, a kényelem, az elektronika mind arra van, hogy elhitesse velünk, hogy ászok vagyunk, a botkezünkkel is. Olyan autó már nem nagyon van, ami vállalja, hogy edukálni akar. Meg akar tanítani táncolni. Meg akarja mutatni azt a világot, amit még a fizika alaptörvényeinek tiszteletben tartásával tartottak fent. Lehet balettozni a Bolsojban, meg lehet táncolni az asztalon az Oktoberfesten. Nem ugyanaz a műfaj. Ezzel az autóval a valóságot láthatod, megint. Amikor visszahúznak a mátrixból. Amikor azért kanyarodsz be felfoghatatlan tempóban szinte derékszögben, mert egyszerűen tudja, és azért torzul az arcod a hosszú ívű kanyarban, mert megrendíthetetlenül és sztoikusan tartja az ívet, mindegy, milyen sebességgel kényszeríted rá. Nincs értelme a chicken game-nek, mert mindig, minden esetben te futamodsz meg előbb, nem ő.
251053985_362443445671943_1493986398803406310_n.jpg
Konkurensek? 4C és Cayman, ha a polgári szekciót nézzük. Ha az elborultabb felét a palettának, akkor Lotus vagy Caterham. Az ár, na az egy kritikus kérdés innentől fogva. Két nagyon jó MX-5 jön ki közel 26 millióból. Az emberek egy elenyészően pici hányada fogja érteni, hogy mitől más galaxis vezetési élmény szempontjából az Alpine. Ezzel nem a szeretett MX-5-öt degradálom, hanem megpróbálom kontextusba helyezni a kérdést. A 4C esetén az olaszok elhülyéskedték a projektet. Nem rossz, csak bántóan sok az olyan baja, ami a szokásos segg összeszorítós vigyort kényszeríti ki a rajongókból. Ha csak egy negyed ennyire tisztességes váltót és belsőt sikerült volna hozzátenni az összképhez, lenne mire legendát faragni. Cayman? Tökéletesebb, és ebben az összehasonlításban pont ez a veszte. Nem a tökéletes nőt akarod, hanem azt, amelyik elviszi a szívedet. Ebben az esetben nekem bizony a Alpine az. Tudja a saját hibáit, de olyan kisugárzása van, olyan önbizalma, hogy pontosan tudja, hogy milyen hatással van rád, és te is pontosan tudod, hogy ő tudja, hogy levett a lábadról. Elvesztél.
251073283_362443642338590_8302049899197949354_n.jpg
26 egység viszont akkor is nagy falat. Akinek ennyi pénze van egy hangsúlyozottan nem annyira hétköznapi használatra alkalmas autóra, és még inkább bírják a receptorai a folyamatos ingereket, az nézelődni fog az említett angolok körül is. Az nem fogja annyira könnyen elhessegetni a tényt, hogy kicsit azért üveges a fék, és a részecskeszűrő miatt nem olyan közvetlen a hang.

A másik oldalon: ki ne akarna harmad áron egy R8 élményt? Jó, nyilván, a hasonlat sántít ezer helyen. Vagy mégsem?

Mindenesetre a franciák halálosan komolyan vették magukat ezzel az autóval, és az, hogy minden pillanatában fáradhatatlanul dolgozik alattunk egy atommerev kasztnis, tökéletes súlyelosztású, villámgyors váltójú, Adonisz "testű", szálkás és rettentő erejű műremek, gyanúsan komoly mennyiségű endorfint tud ránk szabadítani. Nem szeretném visszaadni. Soha többet.
251483204_362526612330293_3479921585120565673_n.jpg251173443_362443562338598_1302693609969055848_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://varkonyigabor.blog.hu/api/trackback/id/tr8716742502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Negrogo 2021.11.03. 10:19:04

@Burgermeister: Hogyne kene. De! Ha lenne ennyim ra nem tudnam ezt valasztani egy cayman gts elleneben szerintem. Egy 1-2 eves ~15.000 km-ert futott gts annyi mint ez ujban es az azert csak szivo, 6 henger.

horex · http://horex.uw.hu/ 2021.11.05. 22:55:08

Nem proli kategória! De kérdem én, ha eltekintünk a motortol, egy Suzuki nem tudna hasonló kasznit gyártani, sőt nagyobbat kényelmesebbet? Egyszer kell megtervezni , legyártani a szerszámokat hozzá és annyi. 1300-1500ccm bőven elég Mo-gon. és elvinne kicsit nagyobb kasznit is.
süti beállítások módosítása