"World Forum for Harmonization of Vehicle Regulations", így nevezik azt a szervezetet, amely arra hivatott, hogy nemzetközi szinten egyeztessenek gyártók és törvényhozók szabályozási kereteket autóipari kérdésekre.


Genfi ülésükön egyezségre jutottak arról, hogy legkésőbb 2022 márciusában véglegesítik annak a tervezetnek a szövegét, amely szabályozná a világ autógyártását az elektromos autók akkumulátor tartóssága kapcsán. Ha jövő tavasszal megszavazzák a szabályozást, akkor az kötelező érvényű lesz minden résztvevő országra nézve.

A névsor lényegében hiánytalan, ha a fejlett piacokat nézzük. Kanada, Kína, Japán, Dél-Korea, Egyesült Királyság, Észak-Írország, Egyesült Államok, valamint az EU tagállamai.

A követelmények számomra ugyanakkor csalódást keltőek, még akkor is, ha az elképzeléssel teljes mértékben egyet tudok érteni, sőt, nagyon régóta az az álláspontom, hogy fenntarthatóbb autózás tekintetében eleve minimum követelmények kellene megfogalmazni tartósság kapcsán, hogy kevesebb "eldobható" autóval terheljük a környezetet. Az elektromos autók szabályozása azért sürgető ilyen tekintetben, mert gyártásuk környezeti lábnyoma jelentős, és sok olyan nyersanyagot használnak fel, amelyekkel különösen takarékosan kellene bánnunk a jövőben.

A tervek, ahogy írtam, nem túl ambiciózusak. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy minden mai, jó minőségűnek számító elektromos autó gond nélkül képes teljesíteni őket.

5 év vagy 100 000 kilométer után a szabályozás szerint legfeljebb eredeti kapacitásának húsz százalékát "veszítheti el" egy autó akkuja.

8 év vagy 160 000 kilométer után ez a szám legfeljebb 30% lehet.

Fejlett termomenedzsmenttel, még 1-2 generációval ezelőtti cellákkal és kémia jellemzőkkel is könnyedén teljesítik ezeket a kitételeket jól megcsinált elektromos autók. Ha egy dolgot kijelenthetünk biztosan, az akkus autók kapcsán, az az, hogy a nagy aggodalom, a degradáció kapcsán nem bizonyult jogosnak. Az autók állják a sarat ebben a tekintetben.

A magam részéről a belsőégésűekre és az akkus autókra egyaránt minimum 250 000 kilométeres/10 éves fődarab tartósságot írnék elő, főleg annak tükrében, hogy milyen költségszinteken értünk el. Az értelmetlen extrák egy része megspórolható lenne, cserébe egy, azt hiszem nem utópisztikus elvárást kellene teljesítenie az autóknak: ne essenek szét garancia idő után három perccel váltók és motorok. Természetesen az elvárt gyártói karbantartás mellett értve mindezt.

Ami viszont kifejezetten szimpatikus elgondolás: a javaslat szerint az autók akkujának az állapota, a megmaradt kapacitása elérhető lesz a tulaj számára, ezáltal pedig egy esetleges autó eladás esetében a leendő tulaj is biztos képet kaphat arról, hogy mibe készül fektetni a pénzét.

"Each vehicle will have to report its own battery health status to the relevant national or regional authorities, via over-the-air data transmission or other means to be determined depending on local conditions."

Ez is egy kulcs momentum: az autónak a nemzeti hatóságok számára OTA frissítés formájában információt kell szolgáltatnia az akkuk állapotáról. Magyarul: ezzel trükközni nem lehet majd, a tervek szerint.

Az autó így is-úgy is egy, a hatóságok számára átlátszó tárgy lesz a jövőben. Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy a valós fogyasztási adatokat hamarosan minden autónak közölnie kell az EU-s hatóságokkal, és egy lépésre vagyunk a sebesség és vezetési stílus folyamatos monitorozásától.

Az autó, mint szabadság szimbólum az utolsó pillanatokat éli meg.

Az akkukkal kapcsolatos jogszabályi terveztet itt találjátok meg angolul.