Azzal nem lehet Carlos Tavarest vádolni, hogy nem szólt időben, egyértelműen és hangosan, hogy hova fog vezetni az EU tervgazdasága. Tavaly tavasszal volt egy emlékezetes interjúja a Financial Times-ban. Az EU egyoldalú elektromos autó "kihegyezettségét" kritizálta, kiemelve, hogy különböző technológiák egymást kiegészítő rendszere az iparnak és a felhasználóknak, és végső soron a környezetnek is jobbat tenne.
Miért? Mert az elektromos autó középtávon sem lesz olcsó, középtávon sem lesz megoldás mindenki számára, szociálisan is feszültségekhez fog vezetni, ráadásul az Európában termelő vállalatoknak át kell gondolniuk, hogy hogyan tervezzék újjá a gyártási struktúráikat, mert a kopogtató kínai konkurencia tudatában az itteni gyártás hosszú távon komoly nyomás alá kerül. Egyszerűen túl drága lesz. Elszálló autó árak megszűnő munkahelyekkel kombinálva nem a mindenki számára elérhető mobilitást jelentik.
Nos, ő szólt. Ahogy sokan mások is. Tavares, mint Stellantis vezér, első sorban egy dologért felel: a cég profittermelő képességéért. Amit a politika keretfeltételként meghatároz, az alapján kell játszani. Ezt akarjátok? Ok. Ezt kapjátok.
A gyakorlatban mit jelent ez 2022-ben? Lényegében különösebb előjel nélkül a cég törölte egy halom típusát a portfólióból, mert a CO2 kvóta tervgazdasága miatt (igen, sokszor fogom még használni ezt a kifejezést) nem éri meg gyártásban tartani ezeket. Citroen Berlingo, Space Tourer, Peugeot Rifter és Traveller, Opel Combo Life, Vivaro kombi, Zafira Life belsőégésű motorokkal nem rendelhető többé. Elektromos verzióban persze továbbra is kaphatóak. Az Opel ráadásul 6 év múlva Európában már csak elektromos autókat fog árulni.
A hírek szerint a kereskedők gyakorlatilag azon a napon kapták meg az infót arról, hogy mi változik a rendelhető autók terén, amikor a változás már be is következett. Tehát egyik nap még volt autó, a másik nap jött egy kör e-mail, hogy mostantól belsőégésű motorokkal nem konfigurálhatóak többé az autók.
Természetesen mindez nem azért, mert nincs ezekre az autókra kereslet. Szó sincs ilyesmiről. A púder duma nyilván az, hogy a Stellantis Európában az elektromos autózás pionírja akar lenni. A valóságban a CO2 tervgazdaságát ezek a modellek rendkívüli módon terhelték, mert magas használati értékű, nagy teherbírású, akár ötnél több személy szállítására alkalmas autók a tudásuknak megfelelő súllyal rendelkezve viszonylag magas fogyasztást produkálnak, azaz magas a széndioxid kibocsátásuk. Ehhez mérten nem hoznak túl nagy hasznot, és ez így együtt el is döntötte a sorsukat. Tavares szereti a magas EBIT marzsot, és nem szeret büntetést fizetni az EU-nak, sem kvótát vásárolni a konkurensektől. Eredmény: aki egy praktikus, de megfizethető, magas használati értékű, nem flancolós, hanem jól kihasználható autót keres, annak a Stellantis konszernben nem nagyon marad opció.
Fájó ez, nem csak a vevőknek, hanem azoknak a kereskedőknek is, akik a forgalmuk 25-35 százalékát, esetenként és piaconként akár ennél is magasabb arányát ezekkel az autókkal generálták. Negyed százada bevált és kedvelt modellekről beszélünk, például a Berlingo esetében.
A Peugeot 108 és a Citroen C1 is utód nélkül fog megszűnni. Egyszerűen nem éri meg ezeket az autókat a jelenlegi jogszabályok alapján gyártani.
Az a mérhetetlen rombolás, át nem gondolt szabályozás, túlbuzgó "öko"-nak hazudott önkényeskedés, amit az EU művelt az autóiparral lassan de biztosan leszivárog a teljesen átlagos vevő felé is, aki nem érti, hogy az 5 millióból hogy lett nyolc, majd a nyolcból hogy lett 12, egy olyan autóért, amivel nem indul el külföldre.
A bemelegítő köröket a témában pedig futják a konkurenciánál is, ebben teljesen biztos lehet mindenki.