Tavares megint megtette: nyilatkozott, anélkül, hogy a levegőbe beszélne, PC szóvirágokkal, a korszellem kényelmes cuppanós zseléjébe merülve.
Ő nem ilyen. Mindig szemből jön, és először üt. Határtalan odaadással követem munkásságát, de nem lennék a beosztottja.
A francia „Les Échos“, az olasz „Corriere della Sera“, a német "Handelsblatt" és a spanyol „El Mundo“ újságíróinak adott közös interjút, és magvas kijelentésekből nem volt hiány ezúttal sem.
Nézzük, mi mindent tudhatunk meg ezúttal a Stellantis vezérétől, amely cég Európa második legnagyobb autógyártója. A teljesség igénye nélkül, a legizgalmasabb kijelentéseket emelem ki.
A felvezetőben szó van arról, hogy Tavares elégedett a Stellantis eredményeivel, és azzal, ahogyan a dolgok az összeolvadás óta alakultak, annak ellenére, hogy nehéz év volt a 2021. Az Opel kapcsán kiemeli, hogy a gyártási átszervezések át lettek politizálva, és az Opel 20 év alatt milliárdokat veszített, és nem ment jól a cégnek, amikor túlzott volt a cég dolgozóinak beleszólása a szociális kérdésekbe, ugyanakkor az elmúlt két évben a közös építkezéssel megteremtették a lehetőséget arra, hogy nyereséges működés mellett biztos munkahelyek legyenek az Opelnél.
Kiemelte, hogy az európai dekarbonizációs törekvések jellegén múlik, hogy a jövőben kell-e gyárakat bezárni a kontinensen. Ha a keretfeltételek a politika által kedvezőtlenek lesznek, annak komoly kihatásai lesznek az európai autógyártásra.
A tömeggyártás helyett, amely árverseny eszközével szorította piacra az autókat, a nagyobb haszonkulcsok és igényesebb autók irányába kívánja vinni a továbbra is a stratégiát.
Arra a kérdésre, hogy a jövőben megfizethető lesz-e a középosztály számára az autózás, érdekes és tanulságos választ adott:
Tavares: Megvan annak a rizikója, hogy a középosztály kiszorul az autóvásárlás lehetőségéből anyagi alapon, az új autók esetében, ha nem tudjuk kellő mértékben csökkenteni a költségeket. Az új technológiák azok, amelyek az egekbe emelik a költségeket. Főként az elektromos hajtás, ami 50 százalékkal drágább, mint a belsőégésűek.
Túl korán jön a belsőégésűek vége? Teszi fel a kérdést az újságíró.
Tavares: Természetesen respektáljuk a törvényeket. Azokat a követelményeket, amelyek ránk lettek "adva", amikbe bele lettünk szorítva, elfogadjuk, és a legjobbak leszünk ezek között a keretek között. De egy dolog világos: az elektromobilitást a politika választotta, nem az ipar.
Ön milyen utat választott volna?
Tavares: Voltak gyorsabb és olcsóbb módszerek arra, hogy csökkentsük az emissziókat. A politika által választott út nem hagy a gyártók számára kreatív szabadságot arra, hogy más ötletek is érvényesülhessenek az elektromobilitás mellett. Ez egy színtisztán politikai döntés.
Tavares kifejtette, hogy a következő 5 évben a villanyautók 50% többletköltségét valahogyan be kell hozniuk más úton. Például produktivitás növekedéssel. Azaz évi 10%-ot kellene teljesíteni ebben a kérdésben. Évi 2-3% a már nagyon jó rátának számít. Szerinte pár év múlva látni fogjuk, ki marad meg, és ki megy csődbe. Annak a rizikóját pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a középréteg ki fog szorulni a vásárlók közül, ennek pedig szociális következményei is lesznek.
A Stellantis vezetője szerint 15 év múlva fogjuk látni, hogy összességében volt-e értelme annak a stratégiának, amit az EU követ most. Szerinte beszélni kellene arról, hogy egy jó hibrid, aminek az ökológia lábnyoma kisebb, mint egy teljesen elektromos autóé, – ha a gyártást nézzük – nem lenne-e jobb megoldás annak tükrében, hogy lényegesen olcsóbbak és elérhetőbbek ezáltal, mint a 100% elektromos autók erőltetése mindenkinek. Ezek szerinte hatalmas költségvetési pénzekbe kerülnek, amik egyre fájóbbak az államoknak, miközben átlag vevők számára belátható időn belül nem lesznek elérhetőek. Az erről való valós és reális társadalmi vitát nem látja az EU-ban a menedzser.
Kiemelte, hogy nagyon gyorsan kell a jelenlegi körülményeket figyelembe véve reagálnia az autógyártóknak, ha teljesíteni akarják a 2035-re beígért tiltását a belsőégésű technológiának. Egy teljes rendszert, beszállítókkal együtt át kell állítani, amivel már most teljes erővel foglalkozni kell.
Teslára is kitértek a kérdezők. Elismeri a cég tevékenységét, de kiemeli, hogy nem azokkal a problémákkal kell küzdeni egy legacy gyártónak, amely gyártók az elmúlt 100 évben Európa és Amerika jólétét alapozták meg. A Teslának nem kell azokkal a szociális és politikai kihívásokkal megküzdeni, amelyekkel az adott körülmények között a hagyományos gyártóknak.
A chiphiány még egy-másfél évig itt lesz, és a Stellantis termelési kiesése is 15-20%, ami rettentően sok, mondta el Tavares.
Kereskedőkre kitérve: mivel a gyártók a taglalt átállás miatt eszméletlen pénzeket kénytelenek megmozgatni, nincs már meg az anyagi kapacitásuk arra, hogy úgy támogassák a kereskedőket, mint eddig. A 2000 négyzetméteres katedrálisok ideje lejárt, szerviz és szolgáltatás minőségével kell kitűnniük.
Semmi radikálisat nem mondott, csak őszintén közölte azt, amit minden cégvezetőnek világosan és sokszor el kellene mondania a döntéshozóknak. Akkor talán lehetne némi korrekcióra számítani az EU részéről. Haragszom azokra, akik elsunnyogják ezt. Felelősségük van abban, hogy 14 millió szociálisan jól biztosított munkahely léte forog kockán a kontinensen túlbuzgó bürokraták zöldre mázolt vágyálmai miatt. Tavaresnek eddig sajnos nagyon sokszor volt igaza..