Önmagában a létezésed elég ahhoz, hogy szeresselek, akkor is, ha nem lehet pontosan definiálni, hogy ki volt a keletkezésedkor az apa, és ki intézte a béranyát. Valahogy összejött, mert nagyon akartak. A bőrgatyában étkezve akkor is fura a sashimi, főleg Märzennel kísérve.

Tényleg nem tudom, mit gondoljak róla, na. Azt meg végképp nem, hogy pontosan kinek szól. Ez semmit nem von le abból, amit tud. Egyszerűen nem ugrik be így hirtelen, hogy ki az, aki olthatatlan vágyat érez arra, hogy egy japán jegyekkel ellátott Z4-est vegyen.

Gyenge a képzelőerőm? Lehet. Megpróbálom kifejteni. A tesztautót egy kétliteres, 258 lóerős, jól ismert BMW motor hajtotta. A kisebbik verzió a palettán. Kapható a Supra egy csodásan krémes hathengeressel is, szintén Bavariából. Egyik erőforrásra sem lehet panasz, sőt, a gyengébbik verzió hangban és erőben abszolút nem jelent kompromisszumot egy ekkora és ilyen könnyű autóban. Érces az orgánum, ezt megszoktuk már, gyors a 8-as ZF váltó, és alul is azonnal tettre kész. Nem sok Toyotás hozzáadott érték van ebben eddig, igaz, el sem rontottak semmit.

Nagyon alacsonyra állíthatóak az ülések, a kabin szűk, de nem szűkös, inkább egy jó emlékeztető arra, hogy nem tehénkedésről szól az itt eltöltött idő, a menet ugyanis gyors, és nem hagy időt arra, hogy nagy ívű elméleteket gyártsunk. Pedig lenne miről. Miért néz ki minden majdnem úgy, vagy pont úgy, mint a BMW-ben, csak épp egyszerűbb kivitelben? A kérdés kínzó és folyamatos.

Elront ez bármit? Igazából nem. Nem is erről szól a Supra, ugyanakkor a névválasztással én sem tudok mit kezdeni. Túl magas polcról dől egy vézna kézre a fehérjepor így.

Nem, nem azért, mert nem edzettek eleget vele. Atletikus, könnyű, gázzal mozgatható fenekű, tökéletesen érezhető autó ez. Nagyon élvezetesen és finoman hangolt a kormány, áttételezés és rásegítés is példás, segít kialakítani egy közeli viszonyt a géppel. Alapkivitelben nyitott a difi, eggyel feljebb már önzáró. A fékre sincs panasz, sem adagolhatóságban, sem teljesítőképességben nem marad el az élvonaltól, de a motor-váltó-kormány-fék négyesében ez az elem marad a háttérben a leginkább.

Csodálkoztam azon, hogy amíg a Z4 nyitott és meg sem mukkan, addig a Supra zárt karosszériával is olyan hangokat adott ki magából, mintha nem lenne teteje. Ez őszintén meglepett.

Az kevésbé ért váratlanul, hogy pontosan az lesz ezzel is bajom, mint, ami a Z4 esetében alapvetően mindig is zavart: nem igazán tudja eldönteni, hogy mit akar. A zsigereidet kívánja megdolgozni, és olyan intenzív élményt akar adni, amiről többet nem tudsz lejönni, vagy sportautó köntösben visz a wellness-be. Egyik sem igazán, mert ahhoz, hogy otthagyj érte mindent, nem elég nagy a bizsergés, ahhoz meg, hogy kikapcsolódj, hideg a medence vize.

Így hát elérkezünk ismét az eredeti kérdéshez. Kinek ideális ez a kombó? Aki röfögni akar, meg krémest zabálni long island cocktéllal a dézsában, annak ott a Mustang. Elkényeztet hanggal, térrel, történettel, egyszerűen nem maradsz éhes, semmilyen értelemben.

5-kor kelsz, futsz, bokszolsz, figyeled az étkezésed, egy gramm felesleg nincs rajtad, de bárkit leterítesz, 1,70-es magassággal, ha arról van szó? Emellett nemesi vér van benned, és a harmadik diplomádat fejezed be? Alpine.... Megörökölted a családi gyárat is? Akkor Boxster.

Magadtól értél el mindent kemény munkával, és éppen ezért nincs felesleges pénzszórásra kedved, de ki akarod hozni a legtöbbet az idődből és az erőforrásaidból, lelkiismeretfurdalás nélkül? MX-5.

Kozmopolita dzsentri vagy, érdekel, mit gondolnak rólad, de azért nem végtelen a büdzsé, a minőségből ugyanakkor nem adsz le, és szeretnéd élvezni a napsütést is? Z4.

Hol van "A" Supra vásárló ebben a képletben? Nem a képesség, nem a tudás, nem a kivitelezés, nem a hangolás, nem a vezethetőség, nem az erő, vagy bármi ilyesmi hiányzik nekem ebből az autóból. Ez egy igazán kivételesen remek darab. Nem sokkal többért ugyanakkor nagyobb vagy különlegesebb nevek között lehet halászni, sokkal kevesebbért meg nem sokkal kisebb élményt lehet kapni. Az a vevő meg nem létezik szerintem, aki a Toyota embléma miatt, és kizárólag emiatt akar ilyet venni. Akio Toyoda szerelem autókat is akar gyártani, megbízható de érzelemmentes igáslovak mellé, és megteheti. Hálásak lehetünk tehát a Supráért. A Yaris GR ugyanakkor sokkal de sokkal nagyobb tűz. Ugyanennyiért inkább azt, szerintem. Köszönjük, Toyoda-san, hogy még választhatunk is!