Azokról az autókról könnyű írni, vagy legalábbis elmesélni valamit, amik kölcsönhatásban "működnek" a használójukkal. Van karakterük, mondanivalójuk, vállalják a hibáikat, büszkék az erősségeikre, és nem akarnak feltétlenül mindenkinek megfelelni. Amikor pedig még "alakítják" is a használó szokásait, úgy, hogy mindez nem teher, hanem tanulás, játék, új perspektíva, akkor igazán emlékezetes együtt töltött napokat lehet megélni egy-egy autóval.


Napját nem tudom annak, hogy mikor mentem utoljára egy héten keresztül ennyire nyugodtan egy autóval. Ami biztosan ilyen volt, az jóval több, mint tíz éve egy Tahoe bérautó Amerikában, amivel majdnem három hétig kalandoztunk öten cuccokkal. Azt sem volt kedvem nyomni, inkább csak szépen elfolytam a helyi arcokkal végtelen sávokban hömpölyögve. A Tahoe-nak ugyanakkor sem féke, sem futóműve nem volt ahhoz, hogy a sportosság egyetlen molekuláját is belelássa az ember, a kormányzása meg végképp kitörölte ennek az ötletnek még az írmagját is.

Hasonló formátum az Explorer, egy full-size 7 személyes, európai szemnek szokatlan méretekkel, már-már anakronisztikus megjelenés még Budapesten is, Berlinben meg szerintem egyenesen megkövezne valami toleráns hippi, mert be mertem tenni a lábam "ezzel" a városba.

Pedig ha tudná, hogy a lokális emisszió mentesség az nem csak szlogen ebben az esetben... 40 fölötti tisztán villany kilométer megtételét ígéri a gyár, feltöltött állapotban, 13,6 kW-s akksi segítségével. Konnektorról hat óra körül meg is vagyunk ezzel. Én pedig, ahogy a képek is tanúsítják, mindig fegyelmezetten töltögettem, persze hozzá kell tenni, hogy a villannyal megtett kilométerekbe az autó nem csupán a töltésből fakadóan megtett métereket, hanem a vitorlázást is beleveszi. A szokásos heti 1000 kilométer feletti penzumomat a fedélzeti számítógép tanúsága szerint 8,6 literrel abszolváltam.

Nem esett nehezemre. 100 lóerős a villanymotor, és van olyan üzemmód, a Kuga PHEV-hez hasonlóan, amikor csak elektromosan mozgathatjuk a közel két és fél tonnás SUV-ot. Ehhez elég karcsú a teljesítmény, de arra pont elég, hogy megtanuljunk folyni a közlekedés áradatával, ami nem az erősségem, ezt önkritikusan bevallhatom.

Ha sima hibridként használjuk, a rendszerteljesítmény 457 lóerőre nő, és bársonyos hangú V6-os háromliteres turbós benzines veszi át a teher nagyobbik részét.

10 gangos automatával kiegészülve egy hihetetlenül hatékony egységet képez a rendszer, ami ráadásul nem a Toyota jellegű "csak azért sem élvezheted a vezetést" tapasztalást adja, hanem abszolút autószerű hatása van.

Méreteit meghazudtolóan könnyedén vezethető, még a kanyarok ellen sem tiltakozik, mindig jóindulatúan reagál a terhelésváltásokra, nem az ESP törögeti le a lendületét, megoldja hardverből, amit kell. Még a kormányban is ott a Fordos élet, amit a 98-as Focus óta konzekvensen mindegyik típusukban élvezni lehet. Itt azért senki nem gondoljon "sportos" érzésre. A jellegéhez mértem kezelve ugyanakkor egészen szerethető.

A formavilág nem forradalmi, sőt, kissé ötlettelen, csakúgy, mint a tömegbe szürkülő Kuga, a belső is hasonlóan ambíciótlan, ami érhetetlen annak tükrében, hogy korábban milyen bátor vállalásai voltak a márkának. Minden korrekt, alaposan kivitelezett, de nem is próbál prémiumnak tűnni, ami kifejezetten jól áll az Explorernek, tovább erősítve az önazonos karakterét, amit egyedül a kamu 4 végű, de valójában lefelé görbített két kipufogóvég tör meg egy kicsit.

A hely, az pont akkora benne, mint gondolnánk, és a felszereltsége is több, mint bőséges, az európai Explorerek kombinációs lehetőségei elég limitáltak a tengerentúli modellekhez képest.

2500 kilót ugyanakkor nem sok zöld rendszámos autó képes húzni, és a legtöbb hasonló modellhez képest, amelyek jellemzően teljesítményre és nem takarékosságra vannak kihegyezve, ez a felállás korrektebb is.

Az EU-s CO2 szabályozás vadhajtása, hogy kedvezően hat egy ilyen modell a flottaátlagra, miközben a Fiesta jellegű autókat lassan ki kell gyomlálni a palettáról, ha nem akarnak büntetést fizetni.

26 millió körül az ára sem vad a nyújtottak fényében.

Akinek a prémium presztízs nem fontos, sőt, inkább kerülné ezt a műfajt, de szeretne egy magas használati értékű autót, ami úgy neveli le a gyors közlekedésről, hogy közben ezt nem lemondásként éli meg, és közben még azzal is elszórakozna, hogy a lehető legkevesebbet mutassa a fogyasztásmérő a hétköznapokban, az megtalálta az autóját. Ezt a csomagot így sehol máshol nem adják.