A Porsche pedig nagyon érdekel. Mindig ünnep, bármilyen formában kerülök közel hozzá. Ellenben nagyon keveset lehet hozzáfűzni szavakkal ahhoz a legendához és perfekcionizmushoz, amit Weissachból szállítanak, évtizedek óta. Fogalmazzunk úgy, hogy nem sok olyan márka van, amely lényegében egyszer sem tévedett. Önmaga által magasra tett léchez képest természetesen nem lehet minden egyes modellje átlag feletti, hiszen akkor az átlag értelme veszne el. Azt azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy amit a kezükbe vesznek, azt olyan alapossággal csinálják meg, amely alaposságot máshol nem látunk, ilyen konzekvenciával. Amikor meg esetleg mégsem jön össze valami úgy, ahogy kéne, elég gálánsan bánnak az ügyfelekkel.

Wendelin Wiedeking óta ráadásul minden, amin Porsche logó van, majdnem olyan alkalmas arra, hogy pénzt nyomtasson, mintha egyenesen egy sváb nemzeti bank lenne.

A 911 és a SUV-ok ezen belül is a legnagyobb rögöket teszik az asztalra minden évben, de még a Macan, – amin a legkevesebb a profit –, is olyan aranymorzsával járul hozzá a zuffenhauseniek által a portástól a topmenedzserig kifizetett prémiumhoz, amelyhez foghatót más gyártó értelmezni sem tud.

Van ennek alapja? "Mi az hogy? Nagyon is!" Hogy egy klasszikust idézzek. Amikor Porschét hozunk ügyfeleknek, akkor még a nagyon jómódú klienseknek is meg szoktam jegyezni, viccesen, hogy "még ők sem elég jómódúak ahhoz, hogy ne a legjobbat vegyék". Ebben pedig van igazság, mert bár látszólag 60-80-150 milliót kiadni egy autóra nem tűnik ésszerű befektetésnek, ezen a szinten mégis ez a legésszerűbb vásárlás. Messze. Egy jól konfigurált Porsche ugyanis tartja az árát, és sejthetően ez annál inkább lesz így, minél inkább hatolunk előre a villanykorszak visszafordíthatatlannak látszó érájába.

20 év alatt vezettem már Istennek hála pár finomságot, volt dolgom drága, különleges, erős, gyors, autós értelemben vett kulináris falatokhoz, de egyet meg kell hagyni: Walter barátunk sok kiemelkedő mondása közül az egyik legfontosabb így szól: "Egy garázs egy 911 nélkül egy sivár lyuk."

Ha abban a ligában játszol anyagilag, hogy ez belefér, és egyébként szereted az autókat, akkor valahogy, egy idő után, mint valami szirén, halkan elkezd vonzani a gondolata annak, hogy birtokolnod kell egyet. Nem tudom pontosan megfogalmazni, kinél mikor jön el ez a pillanat, és mi váltja ki, de a jelenség nagyon is valós, és nem lehet ellene küzdeni. Tudod, hogy úgysem lehet megúszni.

Ezzel együtt, ha a 911 az érett, bölcs, feleségnek való matéria, akkor a Boxster GTS az a pimasz húg, akiért minden "érv" ellenére inkább dobnál el mindent. A gének azonosak, tehát tudod, hogy idővel ő is "háziasul", de addig vadabb éjszakáitok és több párnacsatátok lesz még.

A négyliteres "flat six" szívóként az a motor, Boxster vagy Cayman esetében abban az autóban, ami így, együtt, jelenleg felülmúlhatatlan. Sokkal könnyebb vele könnyed játékossággal jót autózni, mint a 911-el, aminél már olyan határokat kell feszegetned ahhoz, hogy élvezd az agytornát, amiért Svájcban a rohamrendőrség helikopterről lőne ki, de még nálunk is őrizetbe vennének, ha látnák a szervek a produkciót.

Pályanapra való a 911, ahol nem fárad. A "való életben" pedig azt adja, amit a vevőköre, a "megérkezettek" szeretnének megkapni. Szuverenitást, státuszt, erőt és kényelmet, amit történetesen sportautóként is lehet élvezni néha, de nem feltétlenül ez a cél. Ahhoz, hogy a legjobb szerszámot kapjuk, kell a GT3, minimum. De az árban olyan ligákba tör elő, ami nem evilági. Ahogy az autó sem.

Ehhez képest a 4.0 GTS Boxster/Cayman egészen emészthető, és még kézi tépővel is rendelhető. Puristáknak csakis így. Szerintem.

Egyébként meg: örüljünk, hogy mindent megtesznek, hogy a jövőben is ki tudjanak szolgálni mindenkit, aki az "igazi" élményt keresi. Ehhez eladnak temérdek jó SUV-ot, megcsinálták a világ legjobb villany sportautóját, és nagy erőkkel fejlesztik a benzin utáni világ üzemanyagát.

Passt schon, Porsche!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•