Lépésről lépésre valósul meg a kínai autóipar hódítási terve. Aki még mindig ott tart, hogy satnya másolatok készítésével múlatják az idejüket a világ legnagyobb autópiacán a helyi szereplők, az átaludta az elmúlt évtizedet.


Az autóipar egy nemzetgazdaság sikerességének lakmuszpapírja. Van, ahol üldözik, és agyonszabályozzák mindenféle képzeletbeli "jobb világ" elérése érdekében, melynek következtében sorvadásnak indul ez a jólétet biztosító ága az iparnak, és van, ahol minden erővel azon mesterkednek, hogy így-vagy úgy, de motorizálják a világot, és az ebből fakadó hasznot a saját javukra fordítsák, beszállítói és kereskedelmi, valamint adatgyűjtési szempontból egyaránt.

40 éve lényegében nem létezett kínai autóipar. Nem hogy gyártás, de piac sem igazán. Amikor Teng Hsziao-Ping vezetésével kidolgozták azt a forgatókönyvet, amely gazdaggá volt hivatott tenni Kínát, az autóipar is kiemelt szerepet kapott, és azóta a forgatókönyv módszeresen van végigjátszva.

A tanulás fázisát, amikor nyugati cégeket a technológiáért cserébe beengedték az ígéret földjére, rég magunk mögött hagytuk. A semmiből villám sebességgel felépülő konglomerátumok jöttek létre, amelyek tőkeerőben és kapacitásban összemérhetőek voltak már 2 évtizede is a nemzetközi versenyzőkkel. A saját területükön azonban nem lehetett megverni a nyugati gyártókat ilyen rövid idő alatt, ahhoz a belsőégésű technika túlzottan komplex, a kínaiak pedig, bár nagyon türelmesek és módszeresek, ha valamit a fejükbe vettek, mégsem akartak még évtizedeket abba ölni, hogy elkezdjék átvenni a vezető szerepet az autóiparban is.

Más játékot kezdtek el játszani. A villanyautó szűz terület, az ideológiát mögé le lehetett gyártani, a vadkapitalista/tervgazdaság kombináció meg egy remek környezet volt arra, hogy elkezdjék először otthon kiszorítani az addig mesés hasznokat realizáló külföldi gyártókat a mézes csupor mellől, majd ezzel a lendülettel meginduljanak oda, ahol sok a pénz, az alapvető túlélési, önvédelmi mechanizmusok meg a felejtés homályába vesznek.

Azt a pénzt, amit 3 évtized alatt megkeresett a nyugat Kínában az autókkal, az most fele annyi idő alatt fogják visszakeresni a kínaiak nyugaton.

Az elektromos autókra helyezett látszólagos hangsúlyról, sőt, kizárólagosságról rég kiderült, hogy nem volt több, mint elterelés. A nyugatiak le is tették a fegyvert, Európában mindenképpen, és elindult a "csak a villany" irányba. Kína természetesen iszonyú erős ebben a diszciplínában, és pontosan tudja, hogy ez a technológia meghatározó lesz a világban, ahogy azt is pontosan tudja, hogy nem lesz egyedüli technológia, és mindenben "ott kell lenni". Ennek megfelelően soha nem látott agyelszívásról lehet olvasni az autóiparban, amelynek lényegi iránya a belsőégésű tudással kapcsolatos. Nyugati szakemberek vándorolnak Kínába, nagyon jó pénzért és szabad "alkotási lehetőségért".

Így lehet nagyon gyorsan nagyon komoly eredményeket elérni.

2020-ban 1,1 millió autót exportáltak. 2021-ben több, mint 2 milliót. Idén pedig a nagyon gyors zsugorodásnak indult német export miatt is, átveszik a második helyet Japán mögött az exportban, leváltva a németeket. Az első helyig nem fognak megállni. Ebben biztos lehet mindenki.

A stratégia következő állomásai: jó ár érték arányú villanyautókkal kifektetik az európai konkurenseket a saját piacukon. Ez messzi ügynek tűnhet, de nézzük meg az MG sikereit.

Saját akku gyártóikkal függővé teszik a maradék "őshonos" ipart.

Mivel senki sem lát bele igazán az állami/magán struktúrák pénzfolyamaiba, azt sem lehet tudni, mikor mit szubvencionálnak. Ami biztos: meg van a pénzük ahhoz, hogy sokáig tartsák versenyképes áron azokat az egyszerűbb villanyautókat, amelyeket a "régi" gyártók piaci alapon nem tudnak olyan áron adni, hogy a tömegek számára elérhetőek legyenek. Mivel az EU 2035-re az ismert módon kitekerte minden más megoldás nyakát, a gyártók pedig a drága autók irányába fordultak a nagyobb haszon reményében, az alsó szegmens "védtelen" marad. Itt meg tarolni fognak. Mindegy végső soron, hogy saját márkával, vagy általuk adott technikával.

Amit pedig végképp nem hisz el senki, az a következő két lépés.

A saját "prémium" felhúzása. A NIO átlag tranzakciós árai meghaladják a saját piacukon a német konkurensekét. Már ma.

A saját gyártóhálózat kiépítése külföldön a finálé. Ez is zajlik.

Nem biztos, hogy a világpolitikai események tükrében mindent meg tudnak oldani terv szerint.

Ami biztos: nagyon gyorsan fel kellene ébrednünk. Persze csak akkor, ha nem akarunk végképp egy skanzenné válni, itt Európában, ahol már semmi lényeges dolog nem történik...