Nem kezdek bele újra, aki kicsit is követi az autóipar híreit, tudhatja, hogy az elmúlt 6-7 év nem az Audi legfényesebb időszaka volt, és ezzel nagyon diplomatikusan fejeztem ki magamat. A dízelbotrányt a vezetési válsága miatt leginkább a konszern prémium márkája szenvedte meg, és a Diess, valamint Duesmann korszak rombolását csak nagyon nagyon sok munkával lehet egyenesbe hozni újra.
Gernot Döllner, a jelenlegi vezér pár napja a Bild-nek adott interjúban nem kertelt. Az Audinak vissza kell találnia a saját útjára, azonnal. Sok évnyi teketóriázás után az első reménysugár az új Q5 formájában jött el, amely nagyon jól sikerült, de minden érzékét a márka rajongóinak az sem tudta hiánytalanul kielégíteni.
A világos irány, az egyértelmű öndefiníció még most sem teljesen tiszta az iparágat figyelők számára. Kik vagyunk, mik az alap értékeink, miért kezeskedünk, mi van DNS szinten a márkánkba oltva? Ezekre az igen lényeges kérdésekre elég egyenes választ lehetett adni az Audi kapcsán 10 éve. Ma? Ott kezdődik a kérdés, hogy a típusnevek és a teljesítmény megjelölések összekócolása volt az egyetlen "innováció", amivel összezavarták a vevőiket.
Az A4 a múlté, – vagy ki tudja –, villany, nem villany, 35 (?) meg 40 (?) TDI, és a többi, ember legyen a talpán, aki kiigazodik az aktuális ingolstadtológián.
Ami egyértelműen látszik a cég kommunikációján, és a jelenlegi vezetők hozzáállásán, az az, hogy mellébeszélés nélkül azonosították a problémákat, és egyenként, módszeresen igyekeznek ledolgozni a pontokat, ami nagyon is reményt keltő.
Ahová biztosan pipát lehet rakni, az a megjelenés. Egyszerre egy rakás újdonság jelent meg, és mindegyik kifejezetten jól néz ki. Az A5 az én ízlésem szerint az összes közül kiemelkedik, az arányai és formai megoldásai ötajtósként és kombiként is kifejezetten tetszetősek.
Két változat volt nálam melegváltásban, a benzines ferde hátú, és a dízel Quattro Avant. Utóbbival ráadásul kétszer 800 kilométert kellett megtennem egy rövid fél napos ügy miatt, és kifejezetten meggyőző utazási komforttal örvendeztetett meg. De ne szaladjunk ennyire előre.
Rövid tények, amiket érdemes tudni az új, A4-et váltó generációról: PPC platformra épül, lényegében egy "zsugorított" A6, ami alapvetően jó kiindulási alapot jelent. Elég drasztikusan szűkítették a motorpalettát, két kétliteres motor van dízel vagy benzinként, eltérő teljesítményekkel, és egy V6-os, immáron benzinnel, S5-ként jelölve. Ezt a felállást láthattuk már a Q5 kapcsán.
Az előző A4 volt a Winterkornizmus utolsó élő példánya a konszern palettáján, vélhetően azért is szerettem ennyire. Tény, hogy a mai felhozatalban már öregnek számított, de ez az én szememben inkább növelte az értékét. Ár/érték arányban szerintem nem sok jobb autó van jelenleg a használt piacon, főleg itthon, ahol olyan, mintha kissé feledésbe merült volna a lényegében egy évtizedes modell.
Szebb, jobb, erősebb, takarékosabb lett az utód? Őszintén szólva, ugyanaz a vegyes érzéshalmaz kering a fejemben, mint az összes újabb, prémiumnak nevezett autónál. Nem Audi probléma mindaz, amit tapasztaltam, az A5-nél is. A felhasznált anyagok minősége, a karosszéria részletmegoldásai, az egyes műszaki elemek igényessége kapcsán teljesen egyértelműen érződik az egy évtizeddel ezelőtti szinthez képesti spórolási kényszer. Fájdalmas, de ez az igazság. Aki először ül prémium autóban, az mindezt nem fogja érezni. Annak teljesen más benyomása lesz az egész kérdésről.
Aki viszont évtizedek óta követi ezeknek az autóknak a "törzsfejlődését", az nem minden esetben lesz boldog, és ebben az A5 esete csak megerősített, pontosan ezt érzem minden újabb Mercedes, BMW, vagy bármi más kapcsán. Az iszonyatos mérnöki erőfeszítést, hogy ne látszódjon, hogy minden szinten, minden egyes részletben hetvenszer kellett mérlegelni, hogy a felhasználó számára az adott alkatrészen elért centes megtakarítás még "bele fog-e férni", "észre fogja-e venni"?
A 2010-es években fordított felállás volt. Ott belefért, hogy minden egyes részletre a végtelenségig csiszolt megoldás legyen alkalmazva. Ezért van az, hogy egyszerűen masszívabbnak hat a mai napig egy 10 éves modell, mint egy mai új.
A vásárlót pedig, különösen a drasztikus áremelések kapcsán marhára nem fogja érdekelni, hogy az elektromobilitásra, meg a CO2 kvótára kell megfordítani minden fillért.
Miközben ezek a kérdések egyrészt beárnyékolják az A5 esetében is az őszinte rajongást az új termékért, van egy másik oldal is, amit hasonló egyértelműséggel kell kidomborítani: hardver oldalon megkérdőjelezhetetlenül a világ élvonala az, amit a vásárló kap a pénzéért.
Ami a futóművet, az üléskényelmet, a funkcionalitást, a vezethetőséget, az egész autó hangolását illeti, az az elérhető legjobb technika jelenleg a piacon, a másik két prémium társával egyetemben. Az Audinál a hagyományos márkaértékekre helyezték az akcentusokat, a kellően eleven viselkedés egyesül a nagyon magas komfort szinttel.
Vegyük úgy, hogy pár bekezdéssel ezelőtt a félig üres poharat néztem. Ha perspektívát váltok, akkor azzal fogok foglalkozni, hogy a jelenleg kapható autókhoz képest kimagasló minőségérzetű, takarékos, jó menetteljesítményekkel rendelkező, 1000 kilométeres utazásokat gyötrődés mentesen megoldó, gyönyörű autót kaphatok ma is, újonnan. A vágytárgy fogalmát minden értelemben kimeríti, a prémium jelzőt a mai koordináta rendszerben bőven kiérdemlő autóról beszélünk. Ami a feladata most az Audinak, az az, hogy ezt ne "valamihez képest" kelljen értelmezni, hanem kézenfekvő legyen, minden egyes újonnan bemutatott autójuknál. Még nincsenek ott, de ott lesznek. Ebben biztos vagyok. Addig pedig gyönyörködöm a tökéletesen konfigurált dízel kombi Quattro-ban.
