Az MX-5 zsenialitását megszámlálhatatlan módon énekelték már meg amióta létezik. A CX-60/CX-80 szerethetőségét is azóta ünnepli a sajtó (és szerencsére a vevők is) amióta piacra lépett.
Idén járt nálam mindhárom. Mindhárom héten úgy éreztem magam, mint amikor egy, számomra egyre inkább elidegenedő világban megértem magamat két kacsintásból levezetve azzal, akivel találkoztam.
Ki fejleszt még manapság sorhatos dízelt egy rendes utazóautóba? Ki örvendeztet meg még manapság egy tonnás, hátsó kerekes, megfizethető élményautóval?
Hol találkoztam utoljára azzal az élménnyel, hogy a pénzemért cserébe nem kioktatni, idegesíteni, nevelni, kényszeríteni akarnak valamire, hanem kiszolgálni, segíteni, velem együtt gondolkodni?
Márkákat nem fogok sorolni, de aki manapság beül egy tetszőleges új autóba, az az esetek döntő többségében azt fogja tapasztalni, hogy egy odahányt tablettel meg van oldva a "műszerfal". Az anyaghasználat visszalépés az elődhöz képest. A "vezetéstámogatás" inkább vezetésszabotálásnak tekinthető. Hetvenféle módon pittyeg, csilinggel, nyomaszt egy hétköznap reggelén munkába menet az autó, nem győzöd leállítani azt a sok szart, ami benne van, de senki nem kérte, ellenben kifizetették veled.
Ezzel párhuzamosan az alapvető funkciók egy részét 1400 tesztautóval a hátam mögött sem lehet sokszor elsőre megtalálni, mert a haladás jegyében azt, ami ki volt találva, és aminek a változtatására nem volt igény, mindenképpen meg kellett bonyolítani. Mintha nem lenne elég inger, ami napi szinten süti ki az agyadat egyébként is.
Meggyőződésem, hogy az emberek többségének arra a sok marhaságra, amit nélkülözhetetlen innovációnak címkéznek újabban, egyszerűen nincs igénye.
Cserébe szeretné, ha az öt évvel ezelőttihez képest kétszeres áron vett autója ne fele olyan jó érzetű legyen, mint a korábbi autója. Legfőképpen pedig, a tartósságnak legalább azt a szintjét üsse már meg, amit az elmúlt 20-30 évben stabilan megszoktunk.
Beülsz a CX-60-ba, duruzsol a hat henger, egy jól elérhető gombbal azonnal kilőhetsz minden, EU által elrendelt hangterrort, igényes anyagok fogadnak, amerre nézel, és egyszerűen megnyugtat az, ami körülvesz. Mindennek az alapja pedig egy jó súlyeloszlással megtervezett, hosszmotoros, alapvetően hátsókerekes hangsúlyú felállás, amivel azt érzed, hogy a pénzedért nem az ezredik egyen keresztmotor-négyhenger-ESP-re bízott botladozó futómű eldobható tejes dobozt vetted. Autót vettél.
Az MX-5 szorul bármi magyarázatra? Receptre kellene felírni minden jogosítvány megszerzéshez egy kötelező 5 órát egy ilyen autóval.
A gyengébbik verzió ráadásul lehoz a mostanában alapvetéssé vált "erőből megoldunk mindent" tripről. Itt gondolkozni kell, ütemérzéket fejleszteni, dolgozni az autóval, hogy működjön a lendületből vezetés. Nagyon kevés is elég a nagy boldogsághoz. Hátsó kerék hajtás, eleven fenék, kis tömeg, pontos váltó, jól hangolt kormányzás. Nem volt túl régen az az idő, amikor ez volt az aranystandard az autózásban.
Olyan gyártó, akinél jó minőségben megveheted a hétvégi élmény autód, és a családot kiszolgáló utazó nappalit, ésszerű áron, nincs másik jelenleg. Ezt csak a Mazda tudja. Ezúton is köszönöm nekik. Le ne térjenek erről az útról!
