Amennyiben nem változtat a politika a 2035-ös céldátumon. Újabb taggal bővült azon autóipari menedzserek köre, akik hangosan ki merik mondani, hogy az európai autóipar létébe kerül, ha nem fordulunk vissza nagyon nagyon gyorsan ebből a zsákutcából.


10 héttel a hivatalba lépése után Antonio Filosa Stellantis vezér a tekintélyes Les Echos-nak adott interjúban radikálisan más hangot ütött meg, mint az elődje a belsőégésű tiltás kapcsán. Emlékeztetőül: Carlos Tavares - korábbi Stellantis vezető - igazi opportunistaként az egyik legnagyobb árulója lett az európai iparnak akkor, amikor egyik pillanatról a másikra átállt a brüsszeli álláspontra, és a konszern elektrifikációt erőltette minden áron, abban reménykedve, hogy az EU döntéshozói megnehezítik a kínaiak piacra lépését Európában, egyúttal végig szubvencionálják a Stellantis nem túl kifinomult elektromos modellpalettáját a saját piacán.

Tökéletesen cinikus stratégia volt. Mindegy, mit akar a vevő, kap, amit kap. A konszernnek meg nem kell túlzottan erőlködnie, a közpénz majd folyik az "európai elektromos autók" eladására. Ott tájolta el magát nagyon, hogy hasonló stratégiát vitt az Egyesült Államok piacán, bízva abban, hogy a Biden adminisztráció továbbra is bőkezűen támogatja majd az elektromos "átállást". Az elnököt jelenleg Trump-nak hívják, és nemhogy elektromos átállásra való pénz nincs többé, hanem a CO2 kvóták nem teljesítését sem szankcionálják. Ja, és vannak még itt ezek a "vevőnek" nevezett figurák is, huszadikként a sorban. Nos, nekik Filosa első teendőinek egyikeként megadta azt, amiért hajlandóak sokat fizetni: V8-as truck és muscle car reneszánsz van abban a konszernben, amely nemrég még arról akarta meggyőzni a vevőit, hogy egy elektromos Charger pont olyan izgalmas, mint a benzines.

Tavares nagyot bukott, Filosa pedig próbálja menteni, amit lehet. Nem sokkal ezelőtt találkozott a francia politika képviselőivel, vélhetően elmagyarázta nekik, hogy ha így folytatjuk, annak a pár ezer munkahelynek is búcsút lehet inteni rövid távon, amelyek a Hordain-ban található elektromos könnyű haszongépjárműveket gyártó üzemben még megvannak.

Filosa lényegében ugyanazt mondja fel, amit Källenius nem sokkal ezelőtt: az EU által megszabott CO2 követelmények azon az időtávon, amit az íróasztalon megszabtak, nem tarthatóak. 2035 pedig végképp irreális, és ha tovább megyünk ezen az úton, nem kell csodálkoznunk azon, ha nem marad hírvivője sem az európai gyártásnak. A cikk egyik legfontosabb eleme szerintem pontosan az, hogy Filosa kiemeli: ez nem dramatizálás. Ez a realitás.

Három nap múlva találkozik Ursula von der Leyennel az ACEA vezetősége. A napokban dől el, hogy Európa megy-e tovább a vak ideológia útján, vagy felelős iparpolitikával megpróbálja korrigálni az elmúlt évek bűneit.