Nem hangzik ez túl hívogatóan, első blikkre, és nem csak én voltam ezzel így, a meghívottak közül. Annyi sajtóutat mondtam le az elmúlt egy-két évben a Dános Andrásnál, aki a szakma nagy öregje – 1990 decembere óta a márka PR munkatársa –, hogy lassan szégyelltem magam ezért. Ezúttal minden klappolt, időben jött a meghívó, ráadásul a Jarama pályára, amit különösen szeretek, csak hát egy elektromos SUV, ami ”sportosch”? Ki kíváncsi erre, úgysem lesz egy nagy durranás. Gondoltam.
Nem, nyilván nem életem autózása történt itt az elmúlt másfél napban, de kifejezetten nagy meglepődéssel szálltunk ki a kollégákkal a Mokka GSE-ből. Egy bizonyíték született arra, hogy ha akarnak, most is tudnak vezetési szempontból izgalmas autót csinálni, olyan márkák is, mint az Opel, amelyet azért nem kényeztet az élet a technikai alapok kapcsán a Stellantis oldalon.
Kérdés persze, hogy milyen valós piaci igény mutatkozik majd erre, és milyen áron lesz mindez.
Az Opel azzal reklámozza magát, hogy pionír szerepe van az elektromos rally autózásban, és ennek a tapasztalatnak a felhasználásával készült el az utcai Mokka, amely a leggyorsabb elektromos Opel jelenleg a palettán.
Az, hogy ez nem csak szlogen, azzal lett alátámasztva, hogy egy professzionális versenyzővel lehetett menni egy kört egy erre kialakított szakaszon. Ebéd előtt volt érdemes erre benevezni.
A pályautózás is izgalmas volt, főleg úgy, hogy már vezettem itt többször, utoljára pont az Alpine A110 R-t. Egy gyors és izgalmas pálya, dimbes-dombos környezetben.
Az Opel sportos múltját, sőt, eleve a múltjának gazdagságát egy Monza hivatott bemutatni, amivel még mehettünk is kicsit. Boldogság egy 40 éves, hat hengeres kupéval mozogni. Nagyobb boldogság, mint szinte bármi, ami új, de ez egy másik történet. Hogy mennyire nagy volt minden, még mai szemmel is, a Senator alapú “luxus kupéban”, az meglepett, ahogy a digitális műszerfal is, nem emlékeztem arra, hogy ebbe lehetett ilyet rendelni opcióként. Méltósága, tartása, kiállása van a Monzának, remek választás volt show elemként erre a rendezvényre.
A Mokka GSE tulajdonképpen azt a technikát használja, amit a Stellantis egyéb márkái is. Abarth, Lancia, Peugeot és Alfa Romeo is kapott ebből a mechanikus sperr-es hajtásból, ami egészen jól működik a gyakorlatban. 1597 kiló villanyautótól teljesen OK, ahogy az 5,9-es gyorsulás is. 281 lóerővel már egész tisztességes dolgokat lehet művel, de mint tudjuk, gyorsulni bármivel lehet egy jót, amiben villanymotor van.
Az 54 kWh-s akksival nagy túrákat ugyan nem lehet tenni, de a pálya melletti hegyekben azért egy igen tisztességes veretést lehetett csinálni, aminek meglepő módon volt élvezeti értéke. Van visszajelzés a kormány felől, merev a kasztni, sportban a féknél nincs rekuperálás, ezért nem is szintetikus az érzet, úgyhogy a hangon kívül nem hiányzott igazán sok a teljes hot-suv-hatch érzethez. 10 milliméterrel van ültetve, alapból 20-as felniken gördül, közvetlen, kopptól koppig 2,7-et forduló kormánnyal, négydugós, 380 mm-es első tárcsával szerelt fékkel ez több, mint egy felszereltségi szint.
Múltunk van Európában. Vezetni szeretünk. Vannak mérnökeink, akik tudnak olyan vezetési élményt kicsalogatni még egy ilyen teljesen átlagos autóból is, amit a feltörekvők kihívók egyszerűen nem tudnak. Voltak dicsőbb korszakai az Opelnek is. Nagyon örülök annak, hogy a “minden villany” irányból elmozdultunk oda, hogy az új kommunikációnak és termék stratégiának legalább az egyik leágazása a múltból inspirálódás és az autó, mint élvezeti eszköz irányába is ellép. Tetszik.
