Péntek reggel egy rendhagyó, kicsit hosszabb bejelentkezésem volt a Millásreggeliben a bizottsági javaslat kapcsán, amit igyekeztem interpretálni a hallgatóság számára.

Ahogy előre sejteni lehetett, a javaslat senki tetszését nem nyerte el igazán. Szó sincs arról, hogy visszatértünk volna a technológiai semlegesség irányába, esetlegesen valamifajta hosszútávú koncepció rajzolódott volna ki arra, hogy Európa gazdasági érdekeit hogyan hozzuk összhangba a környezetvédelmi érdekekkel.

A zöldek, - hogy várható volt - habzó szájjal kommentálnak mindent, ami a merev tiltásoktól kicsit is elmozduló tendenciát jelent, az autóipari képviselők pedig "Hide the pain Herold" arckifejezéssel kommentálják azt a semmit, amit végső soron kaptak a javaslattól.

Az egész javaslatcsomag szövevényes, a lényeg a nagyon apró betűs részletekben rejlik. Ez, így, ebben a formában egy de facto előrehozása a belsőégésű tiltásnak, miközben az ellenkezőjéről beszél. A piac működésébe még részletesebben belenyúlni kívánó, kvótákkal, szuperkreditekkel, büntetésekkel, határidőre, tagországonként, gdp alapon elvárt, előre megfogalmazott villanyautós eladási százalékokkal operál.

Szabadságról, piaci fellélegzésről, vásárlói akaratról, önrendelkezésről még csak véletlenül sem szól mindez. Az idő pedig megy. A politikai játszma lényege ezen a ponton nem a megoldás, az önmaga által okozott problémára, hanem a felelősség elkenése a körvonalazódó kudarc kapcsán. Ha 2030-ra nem engedik a nagyobb cégeknek Európában, hogy saját jogon döntsék el, hogy mit és miért vesznek, mert előírják nekik, hogy csak elektromos autót vásárolhatnak, akkor ez a megvalósult tervgazdaság, ami számomra félelmetes. Arról nem beszélve, hogy semmi, de semmi köze ahhoz, amit a sajtó a terv kapcsán kommunikált. Ez egy keményebb, merevebb, előrehozott belsőégésű tiltás. Hallgassátok meg a részleteket az adásból 34:45-tő indul a beszélgetés.