Nem először vallok itt színt nektek arról, hogy nem igazán érzek közel magamhoz semmit, ami "arról a szigetről" érkezik. Ez már vélhetően nem is fog változni. Brit autóra sem vágytam igazából soha, azzal együtt sem, hogy csodálni, azt bizony lehet őket, a könnyű sportautótól a birodalmi erőt megtestesítő pazar státuszszimbólumokig. A Range Rovernél remeg meg a kezem.

Tavaly a Range Rover Sport járt nálam, illetve a Defender V8, mindkettőt elképesztően szerettem, és erről hosszasan ömlengtem is. Ezekhez képest a Range Rover SV kivitelben is maga a komolyság. A vonuló nappali. Az annyira old money, hogy a pénz fogalma itt már szóba sem kerül. Ilyen lényegtelen részletekkel nem foglalkoznak azok, akik lábtámaszos, elfektethető hátsó ülésen a magán jachtjukról a magánrepülőjükhöz tartva egy részvény árfolyam mozgással megkeresik az autó árát, mellékesen. 114 millió? Pff. Peanuts.

Ezen a szinten nem az a kérdés, hogy belefér-e a Cullinan, hanem az, hogy kell-e a feltűnés. A Range Rovert értelmezhetjük úgy is, mint understatementet jelentő luxust, egy Rolls-Royce-hoz képest. A közös pont is "tapintható". A BMW amely az egyik cég tulaja, a Range Rovernek pedig motor szállítója. Az SV kivitel ugyanis az M5 származék 4,4-es V8-as, ebben a formában mild hibridként 615 lóerővel.

Soknak tűnik, de az autó olyan nehéz, hogy még ezzel az elképesztő erővel sem éppen légies, akkor sem, ha papíron nagyon szépen teljesít. Hiányérzet azért nem alakul ki az emberben, már csak azért sem, mert ezzel leginkább vonulni kívánunk. Sietni azok szoktak, akiken nem múlik a világ.

Pár nap után fogalmazódott meg bennem, hogy szerintem még soha nem volt dolgom olyan autóval, ami azért ilyen nagy, mert nagynak kell lennie. Semmi másért. Méret, mint egész egyszerű önkifejezése a luxusnak. Méret, mint öncél. Meglepően passzentos az utastere, annak tükrében, mennyire terebélyes, minden irányban. A puszta megjelenésével képes olyan érzetet előidézni, mintha mindenek felett állna. Szó szerint, és átvitt értelemben is.

A dizájn a Range Rover esetében kezdetektől egy olyan téma, ami kifejtést igényel. Belelátom évszázadok "kummulált" angolszász ízlését, arányérzékkel, történelemmel, hatalom kivetüléssel, hagyománnyal, múltba révedés nélkül. Egy esztétikai szempontból kiemelkedő darabja a modern iparművészetnek, és meg is kapja érte az összes létező kreditet, jogosan.

Nyilvánvalóan soha nem az átlagos autók mezőnyében egerésztek a Range Roverrel, azt ugyanakkor ki kell emelni, hogy kevés olyan markáns egyénisége maradt a mai kor palettájának, mint amilyen ez az autó. Disszonáns pazarlás? Minden bizonnyal. Felvállalva. Ellenállhatatlan.

Hogy milyen vele élni? Milyen vezetni? Fantáziátokra bízom. Akármit projektáltok erre a kétségkívül méretes vászonra, ígérem, hogy tudni fogja.