Hitelesség és önazonosság nélkül nehéz elmesélni egy olyan történetet, amivel bármilyen szinten azonosulni lehet. Bár jövő szerdáig arról nem írhatok, hogy milyen volt vezetni a Volvo EX60-at, kikívánkozik belőlem a bejegyzés.
Úgy hozta az élet, hogy a héten pont egy ES90 van nálam, így hangolódni már napokkal ezelőtt elkezdtem az újdonságra. A Volvo-nak van egy igen sajátos, markáns, a korszellembe tökéletesen illeszkedő interpretációja arról, hogy milyen a modern autó. Mi a szerepe, mi az üzenete, és mindezt hogyan formálja a Volvo. Azon márkák közé tartoznak, amelyeknél a villanyosítás meggyőződésem szerint nem elvesz az identitásból, hanem hozzáad. Az új kor nyertese “történet” szempontból sokkal inkább lehet egy olyan gyártó, melynek alapértékei között a vezetés soha nem játszott hangsúlyos szerepet, a dolgok újragondolása azonban igen.
Ezzel együtt sok “újragondolás” számomra nem egyszer tűnik inkább öncélnak, mint valós segítségnek a hétköznapokban, de itt vélhetően világlátásbeli, filozófia ellentét van, köztem és az aktuális korszellem között, és nem én fogok kijönni belőle nyertesként. Nekem például nem innováció, hogy nem adnak kulcsot egy autóhoz, hanem a telefonra akarják bízni a nyitás-zárás kérdését, de el kell ismernem, hogy a Volvo-nak ez jól áll, akkor is, ha engem elidegenít.
A Gemini integrálása az autóba, az erről való csillogó szemű értekezés számomra idegen, de természetesen tudom, hogy csak idő kérdése, és alapvetés lesz, mindenhol, mindenkinél.
Amit ebből ki szeretnék hozni: tetszik, ha egy gyártó láthatóan együtt tud azzal “lélegezni”, amiben éppen van. A Volvo esetében nem azt érzem, mint sok más márkánál vagy gyártónál, hogy nincs ereje és bátorsága nemet mondani sok olyan trendre, ami összeegyeztethetetlen az alapértékeivel, és kényszeredetten téblábol a techy nerd-ek elvárásai között.
A Volvo érti és érzi a saját szegmensét, nem csinál lelki kérdést abból, hogy a túléléséhez kínai tőke és technológia, valamint amerikai big tech is kell. Úgy válogat az egyes “összetevők” között, hogy a végeredmény konzisztens és előremutató, valamint nagyon Volvo egyszerre.
A legnagyobb hendikep a svédek esetében évtizedek óta a hardver volt. Nem volt meg a tőkeerő és a méret ahhoz, hogy valójában versenyezni tudjanak egy német prémium autóval vezethetőségben, konfigurációs lehetőségekben, motorkínálatban, innovációban. Ez a hátrány tűnt el egy csapásra a Scalable Product Architecture 3 bevezetésével.
A villanyhajtás a hardvert egyenlő tereppé teszi, éppen ezért a saját karakter érthető elmesélése mindennél fontosabb vásárlást befolyásoló tényezővé válik. Mindegyik új “prémium” csendes. Gyors. Gyorsan tölthető. Hatékony. Ebben marha nehéz érdemi pluszt mutatni. A megacasting, a karosszéria részévé tett akku, a nagy hatótáv lényeges ahhoz, hogy erős alapok legyenek.
Ami szerintem ennél is lényegesebb, hogy valaki része akarjon lenni ennek az ökoszisztémának, ennek az üzenetnek. Annak a dizájnnak, ami kívül-belül markánsan skandináv. Egy szép tárgy, hogy a lényegre térjünk.
Minden aktuális nehézsége ellenére azt gondolom, hogy az EX60 lesz a Volvo számára az a modell, amely olyan aranykorszakot hozhat el a svédek számara, mint a nagyjából 30 évvel ezelőtti nagy megújulás.
Remélem, hogy vezetési élmények leírása nélkül is ki tudtam fejezni, miért ilyen fontos autó ez a kis svéd gyártó számára. Jövő szerda után majd kommentelem a vezetést is!
