Múlt héten az Automotive Summit után tele pozitív energiával és remek kedvvel, de fáradtan, elalvás előtt pörgettem a napi híreket, és megakadt a szemem az új AMG GT-n. Tavaly nyáron valahogy nem ebben a végeredményben reménykedtem az AMG napon Affalterbachban.
Az, hogy elektromos, a legkevésbé sem fontos a poszt szempontjából. A dizájn az, ami egy olyan irányba mozdult, amit már nagyon nehéz kommentárt nélkül lenyelni. Nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy bárki ízlését zsűrízzem, úgyhogy csak a magam nevében tudok annyit írni, hogy szenvedélyes AMG tulajként úgy hatott rám ez, mint egy péklapát éhgyomorra, oldalról.
A jelzőket sem adom senki szájába, mindenki döntse el maga, hogy ez az irány jó-e vagy sem.
Biztos van, akinek az újdonság tetszik, de valószínűleg többen vagyunk azok, akik a klasszikus, férfias, erőtől duzzadó, mégis elegáns, a hagyományokat is tisztelő, arányérzékkel ellátott, méltósággal bíró "előd"-öt kedvelték. Lehet, hogy csak én vagyok megint a "régen minden jobb volt" vonaton, de ezt ebben az esetben erősen kétlem.
Ma reggel pedig elnézést kell kérnem az AMG GT kapcsán. Gyönyörű, letisztult és arányos darabnak tűnik, egy Ferrari Luce mellett.
Az utolsónak is elment az esze. Az ízlésével együtt. Ezt, egy olasz márkától. Egy Ferrari-tól.
Ma reggel pedig elnézést kell kérnem az AMG GT kapcsán. Gyönyörű, letisztult és arányos darabnak tűnik, egy Ferrari Luce mellett.
Az utolsónak is elment az esze. Az ízlésével együtt. Ezt, egy olasz márkától. Egy Ferrari-tól.
Van valami gravitációhoz hasonló kikerülhetetlen törvény, ami alapján az elektromos hajtással kísérletezve feltétlenül kötelező annak is kiölni a maradék izgatót egy autóból, akinek egyetlen dologról szól a teljes márka üzenete, azaz az irracionális, megmagyarázhatatlan vágyakozásról?
A villanyautók nevében kérnék először bocsánatot a helyükben. Aztán olaszként. Itt mindenki?
