FAFO. Ha valakinek nem mond semmit: "Fuck around and find out"

Pontosan leírja az elmúlt 10 év autóipar ellenes európai politikáját, és annak következményeit.


Nyolcadik éve írom a blogot, amit a rádiózás mellett azért kezdtem el, mert tehetetlen dühömet azzal kapcsolatban, amit Európában az iparunk koronaékszerével csinálnak, valamilyen irányba kanalizálnom kellett. Voltam emiatt károgó, ilyen-olyan ellenes, minden létező gyalázkodást is el kellett viselnem, de kitartok a véleményem mellett. Európa az ipari öngyilkosságot választotta, és ennek nagyon, nagyon súlyos következményei lesznek.

Az előző évtized elején még minden rendben volt. Ha csak a német számokat nézzük: közel 6 millió autó készült Németországban, Kína masszív nyereséget hozott, ami az EU-ban csapódott le, és itt generált jólétet. Szűk másfél évtizeddel később ez a szám kicsit több, mint 4,1 millió, és mostanra már 120 000 autóipari munkahely szűnt meg Európa legfontosabb gazdaságában.

15 éve pontosan lehetett látni azokat a kihívásokat, amik mindentől függetlenül jelentősen nehezíteni fogják Európa állasait, ha meg akarja tartani ipari erejét, és komolyan akarja venni, és meg akarja tartani vezető szerepét az autóiparban.

Az elektrifikáció és a kínai nyomulás teljesen egyértelműen kirajzolódott akkor is. Mindenképpen kemény versenybe lettünk volna kényszerítve, mindenképpen komoly átalakításokkal és sok sok gondolkodást igénylő új üzleti, növekedési modellek kidolgozásával kellett volna foglalkoznia ipari vezetőinknek és az európai döntéshozói elitnek.

Ehelyett kéjes élvezettel könyököltek rá az önmegsemmisítő gombra az első adandó alkalommal. Dízelbotrány? Hagyjuk már. Egy rendkívül okosan és hideg fejjel végrehajtott szabotázs volt az európai érdekek ellen. Az autóipar Nordstream robbantása.

Ahelyett, hogy az egész – valóban létező disznóságot – laposan tartottuk volna, addig habosították hatalmas média hátszéllel az ügyet, amíg az európai autóipar érdekérvényesítő képessége ki nem lett irtva.

Az a pénz, ami akkor ott elment, és az a törvényi keretrendszer, ami akkor ott le lett fektetve, az alapozta meg a védekezni képtelenségünket az ellen, ami utána következett, például Kínából.

Nem beszélve arról, amit véres verejtékkel megkeresett pénzből CO2 bűnbocsátó cédulaként európai cégeknek fizetniük kellett amerikai és kínai cégeknek. Ez az én szememben árulás, amiért bíróság elé rángatnám azokat, akik ebben részt vettek.

Mindezt az elmúlt majdnem 8 évben számos alkalommal és kellő részletességgel írtam már meg. Sajnálom, ha valaki unja, mégis, fontosnak tartom, hogy emlékeztessem az olvasóimat az eredendő árulásra az európai érdekekkel szemben.

Mielőtt meg valaki nagyon belelendülne a dízelbotrányozásba: mennyire kell ahhoz naivnak lenni, hogy valaki komolyan elhiggye, hogy Kína ipara nem produkál ilyeneket napi szinten? Fogunk róla olvasni vagy hallani valaha? Kötve hiszem. Fontosabbak számukra a saját érdekeik ennél. A történelmet a győztesek írják, tartja a mondás. Cinikusan lefordítva: akinél a lóvé, az rendeli a zenét. Annak nem szennyez az ipara. Amerika autóipara is mesélhetne erről. Konkrét, bizonyított esetek vannak arról, hogy a pénz/emberélet egyenlege volt a képletbe dobva, és a pénzt választották. Mégsem trancsírozták addig őket, amíg meg nem rogytak. A maguk inkompetenciájából rogytak meg. Amikor pedig ez megtörtént, még ki is mentette őket az állam. Rendszer szinten fontos ipar. Ez van.

Mi? Élvezettel gyalázzuk a saját iparunkat. Felháborodási orgiákban törünk ki. Áhítattal nézzük a messziről jött újdonságokat, amik semmiben nem jobbak annál, amit ez a kontinens 25 éve is tudott produkálni, a fizetett véleményformálóknak mégis elhisszük, hogy így meg úgy előznek minket a kanyarban.

Eközben persze az általános minőség megy le a retyón. Mindenkinél. Ha CO2 büntire, zöld tervgazdaságra és egyéb, piacellenes, piactorzító mechnizmusok kapcsán égetjük a lóvét, akkor azt valahol meg kell spórolni. Az meg a terméken lesz. Első körben. Aztán a munkahelyeken. Döbbenet. Tényleg. Senki nem látta jönni.

10 évet dobtunk ki Európában az ablakon. Tíz értékes évet, amikor a váltók újra lettek állítva. Amikor kritikus kérdésekben eldőltek a dolgok, a következő 30-40 évre. Nekem nem az meglepetés, hogy egytől- egyig legyengült minden vállalatunk, hanem az, hogy ilyen autóellenes, iparellenes környezetben még mennyire jól tartják magukat. Jele annak, milyen elképesztően erős helyzetben voltak 10 éve. Mekkora erőket kellett megmozgatni azért, hogy ez megváltozzon.

Ezen már semmiféle védővámok, meg egyéb halva született ötletek nem fognak segíteni. A lóvé elment.

A nyugat-európai autógyártás jelentősen vissza fog esni, ezzel együtt a jólét is. A globálisan működő cégek más helyszíneken keresnek majd megoldást azokra a problémákra, amiket az európai politika itt teremtett. Nem a cégek túlélése miatt aggódom.

A VW konszern 100 000 ember állását szünteti meg a Manager Magazin szerint a következő években. A nagy hagyományokkal rendelkező neckarsulmi Audi gyár jó eséllyel bezár. Ahogy Emden – évtizedekig a Passat szülővárosa –, Hannover – W kishaszon –, és Zwickau is bezárhat, ha a jelenlegi jármű generáció kifut.

Supergau, ahogy a német mondja. A britek túl vannak rajta. Az olaszok is. A franciáknál is zajlik.

Mindezt úgy, hogy termék oldalon Európa továbbra is csodálatos dolgokat képes kiizzadni magából.

Inkompetens, buta vagy naiv politikusok, Diess féle árulók és rengeteg tapsoló széplélek halálos koktélt alkottak. A különbség 10 évvel ezelőtthöz képest: most már a nyugati sajtó is írhat róla. Lásd a Neuer Züricher Zeitung cikkjét.