A Dataforce adatai a kínai gyártók piaci részesedéséről Európában, az év első 5 hónapjában:

• Egyesült Királyság: 15,7%
• Norvégia: 15,4%
• Spanyolország: 14%
• Olaszország: 13%
• Izland: 12,8%
• Lengyelország: 12,1%
• Románia: 11,3%
• Dánia: 9,8%
• Magyarország: 9,8%
• Szlovénia: 9,4%
• Görögország: 8,7%
• Portugália: 8,5%
• Bulgária: 8,1%
• Ciprus: 8%
• Ausztria: 7,7%
• Hollandia: 6,9%
• Horvátország: 6,5%
• Belgium: 6,1%
• Svájc: 6,1%
• Svédország: 5,9%
• Szlovákia: 5,5%
• Írország: 5,4%
• Csehország: 5,3%
• Lettország: 4,6%
• Finnország: 4,5%
• Luxemburg: 4,4%
• Franciaország: 4,1%
• Németország: 3,8%
• Észtország: 3,3%
• Litvánia: 3,2%

Teljes átlag: 9,2%

Mindezt úgy, hogy alig kezdtek bele. Az MG, a BYD, vagy a Chery konszern már egy ideje itt vannak, de hosszú múltra ők sem tekinthetnek vissza. A Geely éppen csak elkezdett mozgolódni, a többi, kevésbé ismert cég pedig egyelőre inkább kisebb, mint nagyobb intenzitással dolgozza meg a piacokat.

Ezeket a számokat komolyan kell venni, főleg úgy, hogy a legtöbb elemző ezeket a piaci részesedéseket évekkel később tartotta elérhetőnek. A kínai lehengerlés tempóját látva vannak olyan hangok a nyugati elemzők és autóipari vezetők között, akik már a piac harmadát kitevő kínai részesedést sem tartják lehetetlennek.

Nem a high-end elektromos autók, nem az állítólagos "technológia fejlettség" vagy a legendaképzés a NEV autók körül az, ami a keresletet hajtja. Az elsődleges és legfontosabb szempont a számok mögé nézve, az az ár. A belépő szintű, jó ár/érték arányt képviselő, hangsúlyosan phev vagy hibrid hajtású autók adják a gerincét a kínai eladásoknak. Nem a villanyautók, amik miatt mindent el kellett volna dobnia az európai gyártóknak, ha teljesül a politika akarata.

Nagyon gyorsan ki kellene találnia Európának, hogy mit kezd ezzel a helyzettel. A kínaiak hosszú távra rendezkednek be, ezzel az egyel biztosan lehet számolni.

Az elmúlt 50 évben megnyolcszorozódott az új autók átlagára. Az átlagos éves jövedelem a négy és félszeresére nőtt. Összhangba kell hozni ezt az elcsúszást az autók árában, a javíthatóságuk költségében, a tartósságban, ha kell, azzal, hogy kigyomláljuk a felesleges de kötelező tételeket az előírásokból, amelyek jelentős részben drágítják az autóinkat. Energia költségek csökkentése, bürokrácia leépítés, tervezhetőség. Ez a három dolog az, amivel foglalkozni kell, sürgősen. Azt nem lehet fenntartható modellnek nevezni, ahol nagyjából minden harmadik mérnöki munkaóra valamilyen compliance ügyre megy el az EU kapcsán.