Szombaton a képen látható útvonalon jöttem haza a Fekete-tengerről. Két órával kevesebb lett, mint amit a Google becslésként megadott, miközben minden szabályt betartottam. Elkerülve Röszkét, Schengenen belül maradva sehol nem kellett megállni, vagy várakozni a határátlépés miatt.


Egy rövid tankolás, egy rövid ebéd, és két darab bruttó két perces egészségügyi szünet szakította meg az utat. Teljesen megértem, ha valakinek ez maga a horror. Engem kikapcsol. Haladni, nézni a tájat, művelődni olyan podcastokkal, amiket előre leválogatok, értéket képviselnek, és a nap végén azt érzem, hogy tanultam valamit. A vezetés monotonitása az agyam azon részét lefoglalja, ami "túlmozgásos", és 13-14 óra vezetés után egy "rendes" autóból én kipihenten szállok ki.

Nekem ez élmény. Másnak nyűg. Én kerülöm a repülést, ha lehet, hiszen munkaügyben eleve sokat kell reptereken rostokolnom.

Augusztusban az autóipar kevés hírrel szolgál, ezzel együtt a következő napokban/hetekben igyekszem pótolni az "adásszünetet". A Millásreggeliben a Futómű rovat a szabadság alatt is "működött", a piacok pedig nem álltak meg, van miről beszámolni! Forró őszre számítok.