Valahogy így keretezik a teljes átállást keresztülkényszerítők a híreket azzal kapcsolatban, hogy fordulni látszik a trend Németországban is, és éppen nagyon jelentős elektromos autós kereslet tapasztalható.
Különösen az augusztus volt erős tisztán villany kereslet alapján a legfontosabb európai autópiacon, a szeptemberi adatok még nem érkeztek be, de vélhetően a lendület fennmarad.
Jelenleg nagyobb a tisztán elektromos modellek iránti igény a Volkswagennél, mint a belsőégésűek utáni kereslet. Ez gyártáskapacitás allokáció kapcsán némi újratervezést is jelent.
Több elektromosat gyártanának, mint belsőégésűt? Ez nagyon messze van még, és nem érdemes keverni a két fogalmat.
A piaci kereslet egy adott országban, még akkor is, ha Németországról van szó, valamint a globális kereslet, illetve Németország gyártási kapacitásai külön-külön témát jelentenek.
Szálazzuk szét, még ha csak felületesen is.
A nagy volument generáló modellek közül jelenleg Németországban már csak a Golf (annak sem minden változata), a Tiguan és a Tayron van gyártásban. Ezek a "bázison", a wolfsburgi gyárban készülnek. Itt készült még az utód nélkül hagyott Touran is.
Erre a gyárra terveztek nagyságrendileg 600 000 darabos volument erre az évre, a hangsúlyeltolódások miatt ezt vélhetően nem érik el.
Hannoverben készül a Multivan dízel és PHEV verzióban. Ez a gyár a spekulációk szerint bezárásra lehet ítélve.
Hasonló a helyzet az osnabrücki gyárral is, de egy abszolút réteg modell készül, a T-roc Cabrio. Illetve más modellek testvérmárkáktól.
Ennyi maradt a "klasszikus" autógyártásból Németországban.
Az elektromos modellekre átépíttet gyárak közül a nagy hagyományokkal rendelkező Zwickau a fontos bázis. Itt nincs közvetlen kapcsolat a korábbi Trabant gyárral, az aktuálisan termelő egység egy másik területen lett felhúzva a rendszerváltás/egyesülés után. Ez egyébként Európa legnagyobb tisztán elektromos autós gyára. ID.3, ID.4, ID.5 és Born valamint Q4 e-tron készül itt.
300 000 ezer darabos kapacitása erősen kihasználatlan volt, amióta klasszikus autókról 2020-ban átalakították hatalmas pénzért elektromos "Standort-ra". Ezen most segíthet a változó piac, de ez még mindig nem elég arra, hogy biztosnak érezzék a munkahelyüket az ott dolgozók.
Az évtizedekig a Passatról "híres" Emden is tisztán elektromos autókra állt át. ID.7 és ID.4 készül itt, kicsi, 100-120 000 körüli darabszámban. Ennek a gyárnak a jövője is bizonytalan.
A bejegyzés illusztrációjaként a korábbi drezdai "üvegmanufaktúra", azaz a Phaeton gyár képét választottam, ez már nem termel. A "Piechizmus" négykerekű manifesztációja után egy rövid időre többek között az elektromos Golf készült itt, és annak idején itt láthattam először egy sajtóprogram keretében a VW MEB technológiáját és terveit, több, mint 7 éve.
Mint látható, nem sok maradt abból, amit "német gyártású VW volumenmodellként" aposztrofálhatunk.
Azok az autók, amik igazán magas darabszámokat érnek el, jellemzően spanyol, portugál, szlovák és dél-afrikai gyárakban készülnek Európa számára. Ezek bezárásáról nem is nagyon lehetett olvasni az elmúlt hónapokban. Vélhetően összefüggésben lehet ez azzal is, hogy a másik nagy ki nem kényszerített hiba, az "energiewende" nem ezeket a helyeket teszi versenyképtelenné költségek szempontjából.
Ami pedig a VW elektromos sikereit illeti: őszintén örülök neki, hogy végre autónak kinéző, autószerű, az évtizedes hagyományokat tiszteletben tartó, rendes nevű, Volkswagen jellegű modellek jönnek. Sorban is állnak az elektromos Polo-ért. Nem lett volna olyan rettentően nehéz mindezt nagyjából tíz évvel ezelőtt ilyen irányba vinni, és kicsit várni azzal kapcsolatban, hogy mik a piaci realitások. Az ID.3 és társai milliárdos veszteségeket okoztak.
Nekem soha nem az elektromos átállással volt a bajom, ha ez önkéntes alapon, bizonyíthatóan és megtapasztalhatóan jobb rendszerként utat tör magának. Azzal volt a bajom, hogy látványosan meggyalázott hagyatékkal, nem szerethető autókkal, kényszer alatt, milliárdokat elégetve futottunk neki, és ennek a hatásai mostanra mutatkoznak meg igazán.
Az irány termék oldalon jó, a gyártási költségekkel, az európai gyárak versenyképességével és új piacok feltárásával kell most kettőzött erővel foglalkozni.
