Apuleius • 5 nap
Metáltörténelmi mérföldkő, a szomorúság és disszonancia nagyasszonya, örök grunge-hősök, és az instant libabőr, ami visszaadja a hitet a zenében.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a kultikus Polly Is Deadből és a Bálnalovasból ismerős Polonkai Tamást, aki tavaly töltötte az ötvenet, és egész eddigi zenei pályáját átfogta új szólóalbumán, a lélek útját a haláltól az újjászületésig követő, megkapóan szép Lélekvándorláson, de előkerült és végre széles körben elérhetővé váltak régi zenéi is a streamingplatformokon, például a Bálnalovas megunhatatlan, Holdraforgó című lemeze, vagy a Polly Is Dead 25 éves, Paintomine című dala.
Beth Gibbons: Floating On A Moment
2024-ben először a Portisheadből ismert Beth Gibbons Floating On A Moment című dala érintett meg. A szomorúság és a disszonancia „nagyasszonya” sosem boncolgat könnyű témákat, de talán pont ezért imádom/imádjuk sokan Beth-t és a munkásságát. A dal végén hallható kórus és az „all we have is here and now” meghozta 2024 első zenei könnycseppjeit, előrevetítve, hogy talán nem is lesz olyan könnyű ez az év érzelmileg. Bejött. Az egész Lives Outgrown lemez csodaszép számomra, de elismerem, hogy nem való mindenkinek.
Alcest: L'Envol
A második dal, amit nagyon szerettem, az a L'Envol az Alcesttől. A francia csapat az egyik kedvenc rock/metal zenekarommá nőtte ki magát az elmúlt években. A Spiritual Instinct lemezükkel fogtak meg maguknak, de azóta már a teljes életmű magával ragadott. A 2024-es új lemezt, a Les Chants de l'Aurore-t már rajongóként vártam, és szerencsére nem kellett csalódnom. Egyszerűség, szépség, tisztaság jellemzi a zenekart a szélsőségei ellenére is. És micsoda dobolás van kérem ebben a dalban!
Aurora: A Soul With No King
Ha már szóba jött a Hajnal (Les Chants de l'Aurore), akkor harmadikként mindenképp megemlíteném a zseniális norvég énekesnőt/dalszerzőt. A Soul With No King dalában Aurora gyönyörűen ötvözi a világzenét a saját fura dolgaival, és ezen az élő felvételen még klasszabb is, mint a lemezen. Nagyon szeretem őt és a munkásságát, és 2024-ben is egy csoda albumot tett le az asztalra What Happened To The Heart? címmel, és 16 (!) dalban válaszol is rá.
Heilung: Norupo
Tavaly jelent meg a Heilung Lifa lotungard koncertlemeze, ami sokat pörgött nálam 2024-ben, és ez idén sem lesz másként. Transzcendens élmény őket látni és hallani. Negyedik kedvenc dalként a Norupot emelném ki róla, ez a szerzemény volt a legtöbbet velem, de varázslatos az összes többi dal is élőben. A világzenei színtéren a Wardruna mellett őket szeretem a legjobban.
Gojira: Mea Culpa (Ah! Ça ira!)
Hát igen, el kell ismerni, ezek a francia metálzenekarok tudnak valamit. A fent említett Alcest mellett a Gojira az elmúlt években megvalósította azt, ami (majdnem) minden kemény zenét játszó zenekar álma, hogy a „dallamos részek dallamosabbak, a durvább részek pedig durvábbak” legyenek. :-D Viccet félretéve, az olimpiai közvetítés felvételénél büszke rockerként felálltam, mint emberek a himnusznál. Ez az ötödik dal a listámon, mérföldkő ez a live performance a metáltörténelemben.
Doechii: Tiny Desk Concert
Hatodikként jöjjön egy szintén élő cucc. Nagyon szeretem a Tiny Desk-koncerteket, kincsek vannak itt, majdnem az összeset végignéztem már. A tavalyi év legnagyobb meglepetését Doechii okozta számomra. Akkora örömzenét tolnak a lányok, hogy nem hittem a fülemnek és a szememnek. Friss, játékos, instant libabőr, visszaadja a hitet a zenében.
Дeva: Odú
Hetedikként evezzünk hazai vizekre. Nagyon érzékeny vagyok arra, ki hogyan nyúl a magyar népzenéhez, mert könnyen átmehet mulatósba, amit annyira azért nem szeretek. Дevát régóta kedvelem, mert nagyon jól érzi az arányokat, és még a koncertjeire is el szoktam menni örömködni.
Valaminek meg kell halnia, mielőtt jön az új – Odú-premier a Recorderen
Tears For Fears: The Girl That I Call Home
Nyolcadik a Tears For Fears. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy Tőlük fogok bármit is hallani 2024-ben, és talán pont ezért is estek annyira jól a lelkemnek a zenekar jellegzetes és különleges harmóniái. Hálás vagyok ezért a refrénért, visszacsempészett valamit a tavalyi évbe, amiről egy kicsit elfelejtkeztem.
Jerry Cantrell: Echoes of Laughter
A végére hagytam a grunge hőseimet. Jerry Cantrell új szólólemeze simán lehetett volna egy új Alice In Chains-album is. Na de bármilyen néven is jön ki Tőle bármi, hálás vagyok azért, hogy még mindig alkot, és hogy visszarepít a kilencvenes évekbe védjegyszerű dallamaival és szövegeivel. Az Echos of Laughter csodaszép, a nosztalgia örök.
Pearl Jam: Waiting For Stevie
A legvégén pedig jöjjön az a dal, ami a kedvencem az új Pearl Jam-albumról. Nagyon örültem, hogy nemrég kihozták ezt az élő felvételt, mert ezen még jobban átjön az a „grunge” feeling (jelentsen ez bármit is), ami az egész dalt áthatja. Hát igen, Eddie Vedder tavaly decemberben lett 60 éves, és nagyon boldoggá tesz, hogy még életben van és alkot. Köszönöm az egész bandának azt a három és fél évtizednyi jóságot és szeretetet, amit dalaikkal és a hozzáállásukkal közvetítenek. Boldog Új Évet Mindenkinek!
Állítólag evett gyöngylekvárt. Szubjektív Pearl Jam-utazásunk a Dark Matter kapcsán.
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
A többi '24-es zenészlistáért katt a nevekre: Crippled Fox, Somló Pál, L.A. Suzi és Káltes Ekwa, The Devil's Trade, Henri Gonzo, Gerdesits Ferenc, Indigo és Blaize, Beck Zaza és boebeck, halkitsadle, 1301 & nyhill & efkilenc, cserihanna & laurie. & Moriones, Doggos, Cold Contrast & Post Analog Disorder, Bognár Szabolcs & Zahár Fanni, Bohemian Betyars, Gear & Escalate, Barkóczi Noémi, Kovács Gerrison & WaTa, Hitori & camille corot, BORU & VLKN, Galaxisok & Felső Tízezer, Black Nail Cabaret & Crow Black Dream, NORMS, GAB & Hegedűs Józsi, Hocuspony, VENI & Kugler Tamás.
nyitókép: Bobál Katalin
