42 éve fogadták el az Egyesült Államokban a szigorított CAFE szabályokat. Ez azt jelentette, hogy az autógyártókat kötelezték arra, hogy a jogszabály életbelépését követő tizedik évben érjék el a 27,5 mérföld per gallonos flottafogyasztási átlagot. Ez nagyjából 8,55 literes átlagfogyasztást jelentett a mi számításunk szerint. Mamut nagyságú feladatnak tűnt.
A GM akkoriban tele volt pénzzel, a Ford kevésbé. A GM haladó vezetői megérezték a nagy lehetőséget, hatalmas összegeket költöttek el arra, hogy új, elsőkerekes modelleket fejlesszenek. Kisebb motorokkal, kisebb méretekkel, a luxus kategóriában is.
Sokan az akkori elemzők közül a Ford halálát vizionálták, mert nem követte a GM-et ebben. Az akarat és az anyagiak sem voltak meg hozzá.
Az élet a Forddal volt kegyes. Kiderült az 1979-et követő években, hogy a piac még nem volt kész a váltásra. A vevők nem azt akarták, amit a politikusok előírtak. A GM új termékei mérsékelten voltak sikeresek, míg a Ford régi vágású V8-asai iránt akkora volt a kereslet, hogy michigani Town Car gyár évi egy milliárd dolláros profittál járult hozzá a cég eredményéhez, és nem tudtak eleget gyártani a típusból.
A túl korán jövőket is meg tudja büntetni az élet. A GM és a VW a kompromisszummentes elektromos autós stratégiájuk miatt a sajtóban ugyan ünnepeltek, a valóságban lehet, hogy nem ez bizonyul majd a nyerő haditervnek. Messze vagyunk még a villanyos fordulóponttól globálisan nézve, korai még ennyire elvágni mindent, ami a napi betevőről gondoskodik. A végtelen tőzsdei bizalmat nem fogják tudni úgy felépíteni, mint az a bizonyos Kaliforniából indult tech cég. Ha pedig ez nem sikerül, akkor fájdalmasan hosszan tartó spárgát kell majd nyomniuk a régi és az új világ között. Azt nem biztos, hogy túl lehet élni.