Kénytelen vagyok megint politikával foglalkozni, leginkább azért, mert Európa a kulcsiparága kapcsán jobban hisz a szabályozásban, mint a piacban, éppen ezért az autóipar szempontjából fontosabb, hogy mit döntenek a politikusok, mint az, hogy mit döntenének a vevők, ha hagynák őket.


Az aktuálpolitikát természetesen most is kerülöm, és erre kérek mindenkit, mielőtt a szekértáborok egymásnak esnének a komment szekcióban.

A 2035-ös belsőégésű tiltással kapcsolatos tervek nagyon mély törésvonalakat hoztak a felszínre a három nagy, még megmaradt autógyártó nemzet között. A francia-német-olasz hármas az autóipar kapcsán ott tart be egymásnak éppen, ahol csak tud, és a legutóbbi kompromisszumos megoldás úgy tűnik, hogy senkinek sem jó igazán. Pontosabban: látszólag senki sem elégedett az eredménnyel. Sem az iparban, sem a környezetvédelmi lobbisták körében, sem a három ország vezetőinek körében, sem a választók körében.

Még jóval a választások előtt a volt olasz belügyminiszter Salvini a kampányban a belsőégésű motorok tiltásának a megakadályozását egyik fő témájává tette. Az azóta megalakult Meloni kormányban Salvini infrastruktúráért és kikötőkért felelős közlekedési miniszteri posztot kapott, azaz nagyjából olyan jelentőséggel bír a szava a kérdésben, mint amilyen jelentősége Wissingnek van, aki a német közlekedési miniszter. Az ő kitartásának köszönhetjük, hogy a szintetikus üzemanyagokat végül mégis engedélyezték 2035 után. A tervek legalábbis így szólnak.

Salvini nem csak amiatt puffoghat, mert német kollégája elvitte előle a show-t, hanem azért is, mert nem tudta keresztülvinni az olasz gazdaság számára elemi érdeknek számító bio-üzemanyagok engedélyeztetését. Az E-fuel ment, mert a németek akarták, a bio-üzemanyag kérdésében pedig még csak válaszra sem méltatták az olaszokat, amit sértésnek élnek meg az olasz kormányban.

Fontos tudni, hogy a bio üzemanyag nem arról szól elsősorban, hogy élelmiszer termelésre is használható mezőgazdasági kapacitásokat használjunk el arra, üzemanyag alapanyagot termesszünk. Ez kevéssé aktuális kérdés jelenleg. Biomasszából, fa hulladékból, élelmiszer maradékokból, illetve alapvetően mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékekből, vagy trágyából is előállítható üzemanyag, és erre Olaszországban egészen komoly kapacitások épültek az elmúlt években. Ezek az invesztíciók nagyjából mennének a levesbe, a jelen állás szerint.

Az olasz médiában eközben arról lehet olvasni, hogy az E-fuel életképtelen, de nem a klíma vagy a kapacitás hiány miatt, hanem azért, mert szerintük egyszerűen drága, és a gazdagok "játékszere".

5 nagy bio üzemanyag előállító üzem van egyébként Olaszországban, amiből három az ENI létesítménye, egy a Caviro egy pedig a Bertolino csoporté. 2021-ben 1,7 millió tonna üzemanyagot állítottak elő, ami azért alapvetően nem hatalmas mennyiség.

A bio üzemanyagokat az EU nem ismeri el klíma semleges, azaz CO2 semleges energiahordozónak, amire az olaszok válasza az, hogy az E-fuel sem az, ha nem megújuló vagy atom energia a forrása. Amivel ott is lennénk egyből, ahol a kizárólagos elektromos átállás kapcsán egy lényeges gyenge pontja van az érvrendszernek: ha nem megújulóból érkezik az áram, akkor a klíma mérleg nem lényegesen jobb, de ez egy évtizedes vita, ugyebár.

A bejegyzésben most nem is erre koncentrálnék, hanem arra, hogy új parlament lesz az EU-ban addigra, ameddig ezekről a dolgokról végleg döntenek, és elképzelhetőek még komoly változások.

Itt hoznám szóba a francia-német ellentétet az atomenergia megítélése kapcsán. Látszólag érthetetlen volt, hogy a franciák miért nem álltak bele a saját autóiparuk kérése kapcsán a tiltás ellenességbe. Egy politikai akaratérvényesítési kártyát dobtak volna el a németek ellen. Az igaz, hogy a francia autóipar, és főként a nem túl jó bőrben lévő, részben állami tulajdonú Renault vezetői többször fejtették ki, hogy nem okos döntés mindent egy lapra tenni, a jelenlegi párizsi kormány ezzel szembemenve nem akarta engedni az E-fuel emancipációját német kérésre. Az ok: a németek blokkolják az atomenergia elismerését, mint fenntartható energia.

A francia tervekben az atomenergiából nyert hidrogén az egyik lap, amire nagyon is sokat tesznek. Ha azonban nem tudják keresztülverni az érdekeiket, akkor nekik nem túl hasznos az E-fuel ügy.

Az utolsó pillanatos német érdekérvényesítés felbátorította (és felidegesítette) az olaszokat, Salvini már arról beszél, hogy várja, hogy a "kínaiak által adott táska pénzek is lelepleződjenek", hiszen a jelenlegi EU-s politikai szerinte csak nekik kedvez. A franciák az atomiparuk érdekeinek az érvényesítését érzik a leginkább megvalósíthatónak a jelenlegi helyzetben, a németeknél pedig további "engedmények" esetében még egy koalíciós törés is benne van a pakliban.

Kevés izgalmasabb téma van az autóiparnál...