"What works in China – works all over the World"
2023 tavasza úgy fog bevonulni az autóipar krónikájába, mint az a dátum, amikor hivatalossá vált, minden értelemben, hogy a kínai autóipar emancipálta magát, és önbizalmával elkezdi levadászni egykori tanítóit.
Régen a mondás úgy szólt, hogy ami az elkényeztetett és gazdag, az autó iránt érdeklődő európai vevőnek megfelel, azzal neki lehet vágni a világ meghódításnak. Az utolsó futómű hangolás simításaira mérnöki órák ezrei mentek el. A tökéletesen futó hézagok létrehozása élet-halál kérdése volt, ahogy a zörgésmentes belső, vagy éppen a hengerek száma, esetleg a váltó gyorsasága és finomsága is. Tudás a múlt századból. Akinek ez az ínyencség számít, annak a jövőben vagy rettenetesen komolyan kell a zsebébe nyúlnia ahhoz, hogy mechanikai élményt élvezhessen, vagy egyáltalán nem lesz erre lehetősége. A szűkülő fizetőképes réteg még csak-csak meg lenne, de a törvényi keretek végleg kinyírják azt, amit autónak hívunk.
Ebben a negyedévben a VW 40 év után elvesztette az elsőségét a világ legnagyobb autópiacán. Kínát egy olyan márka uralja, amelyről még 5 éve is alig-alig hallott valaki errefelé. Az akku piac lényegében a kínaiak kezében van, dísznek szerepel a top tízben egy japán, és három korai cég.
Le fognak minket tarolni Európában? Ez egy érdekes kérdés. Shanghai ad otthont pár év kihagyás után a világ jelenleg talán legfontosabb autó kiállításának. Igen, itt még autókat mutatnak be, és büszkék rá, nem kerékpárok uralják a terepet egy ilyen rendezvényen, mint Európában, de ez csak egy mellékszál. A kérdésnél maradva: egyes kínai cégvezetők arról nyilatkoztak, hogy látják az európai zárás első jeleit. A protekcionizmus korát éljük, ami egyfelől sok kérdést felvet, másfelől, ha már így alakul, akkor nem árt gyorsnak lenni. Mi, európaiak, sajnos túlzottan lassúak, és talán naivak is vagyunk. Mást inkább nem is írok. A kínaiak mindenesetre készülnek arra, hogy olyan nyomást fognak ránk helyezni, hogy nem marad más lehetőség az EU számára, hogy miután kinyírja a saját autóiparát, mégis valahogy megpróbálja védővámokkal körülbástyázni azt, mert hát minden nem jöhet Kínából. Nagy cégek vezetői – többek között a NIO vezetője is – arról nyilatkozott az aktuális kínai autókiállítás árnyékában, hogy akadályok fognak hamarosan eléjük gördülni az európiai piacra lépés kapcsán.
10 000 euró körüli költségelőnnyel autóként – gyártás kapcsán – ez nem is csoda. Sem energia költségben, sem nyersanyag költségben nem tudunk velük versenyezni. Ha nem akar az EU tömeges munkanélküliséget, a rapid módon előrehaladó deindusztrializáció kapcsán, akkor lassan tennie kell valamit.
Őszintén szólva az EU autóipara ahhoz képest, hogy mi van Kínában és az Egyesült Államokban, kezd lábjegyzetté degradálódni. Ha az EU gyártóit elkezdik módszeresen kiszorítani Kínából, akkor nem lesz meg a gazdasági alapja annak, hogy így működjenek tovább, ahogy eddig. Európából nem lehet megélni. Kínában vége a jó éveknek, és az Egyesült Államokban éppen szintén tekerik ki a nem amerikai gyártók nyakát a IRA törvénnyel, ami lényegében csak az amerikai értéklánccal/gyártással létrehozott autókra ad állami kedvezményt villanyautó témában. Anélkül pedig mindenki kiárazza magát a buliból. Európai, japán, és koreai cégek is. Ne legyen senkinek sem kétsége, ha ez az állami lóvé nem lenne, akkor a Tesla is nagy bajban lenne, mert a kínai operáció kapcsán ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe, mint a többiek.
Érdekes látni azt is, hogy a gyártók többsége a helyzet alakulását figyelve "karanténba" helyezi a kínai működését. Az iparág nem jelentéktelen része kész akár teljesen elengedni a kinti működést, látva a politikai és kereskedelmi feszültségek fokozódását a nyugat és Kína között. Néhány szereplő más úton jár. Vannak japán és német cégek, akik leválasztják a kínai operációt a világ többi részétől, és zárt, Kína specifikus értékláncot, tervezést és gyártás hoznak létre annak érdekében, hogy tovább tudjanak működni a világ legnagyobb autópiacán, ottani gyártással és beszerzéssel. Hogy pontosan hogyan viszik ki majd a folyamat végén a lóvét, az egy külön kérdés. Egy izgalmas fajta.
Sajátossága a kínai gyártóknak továbbá, hogy döntési sebesség tekintetében utolérhetetlenek. Hozzájuk képest nem hogy a konzervatív európai és japán gyártók is teknős tempóban kattognak, hanem még az amerikaik, és a Tesla is. Brandek a semmiből alakulva szolgálnak ki digitális fókuszú igényeket. Tökéletesen targetált vevői csoportokat dolgoznak meg, dekára, grammra lemért szinten, azaz pontosan felmérik, hányan, és milyen vásárlóerővel bírva vannak abban a csoportban, amire múlt, vagy akár jövő nélküli, a pillanatban élő és mozgó "márkákat" kell létrehozni.
Akkor ijedtem meg igazán, amikor az európai szaksajtban arról olvastam cikkeket, hogy azzal nyugtatják magukat a szakmabeliek, hogy ezeknek a próbálkozásoknak nincs történelmük, és "bezzeg" a 100 éve működő, "rendes" cégek stabilitása mekkora versenyelőny.
Hát, ez a harc nem ezen fog eldőlni. Az autóipari fast fashion korszakába lépünk, amit Kína jelenleg jobban ért, mint bárki, és ehhez az elektrifikáció hasznosabb, mint bármi.
Az európai agy a kontinuitásra, autós fogalommal a maradványértékre, márka identitásra, hagyományra és egyéb, alapvetően csodálatos értékekre fókuszál. Ázsiában a használt tárgynak nincs "becsülete", használt autópiac lényegében nem létezik. A "mi" rendszerünket többé nem lehet erre a térségre "erőltetni". 2023 van. Megfordult a világ.
