Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Oliver Blume: "Az üzleti modellünk nem működik többé"

2026. március 13. - Várkonyi Gábor Autóblog
Oliver Blume, a VW konszern vezetője a cég eredményeinek ismertetése közben szokatlanul önkriktikus volt. Főleg egy német vezetőhöz képest.

649600336_1465677638681846_5111732492978487126_n.jpg
"Best house in a bad neighborhood"

Így jellemezte Európa legnagyobb ipari koglomorátumának vezetője az ágazat, és benne a cég helyzetét. Való igaz, hogy a VW legalább még képes eredményt termelni. A többiek jelentős része nem. Értékelhetjük ezt sikerként is, bizonyos szemszögből, de tény, hogy a VW utoljára a dízelbotrány körül produkált ilyen számokat, a Porsche eredménye pedig lényegében egy nullára kihozott szám.

Egyre több helyen lehet olvasni, hogy a német autóipar úgy van egy korszak végén, hogy nem körvonalazódik a következő üzleti modell ötlete.

Eközben a Tesla európai gyárának kihasználtsága a kritikus szint alá csökkent
, a kontinensen az eladások minden nagy piacon jelentősen visszaestek, és kérdéses, hogy Grünheide túléli-e a jelenlegi helyzetet.

A tegnapi Millásreggeliben ezek voltak a témák, itt tudjátok visszahallgatni a Futómű rovatot.

Első fotók az új ID.Cross-ról

Ez az ok, ami miatt Amszertamba mentem: az új ID.Cross

648431844_1460962775819999_3998491157342287045_n.jpg

A menetpróbáról március 16-ig nem írhatok még, de annyit már most is mondhatok – hiszen ez az ID.Polo óta sem titok –, hogy “visszaállunk” az eredeti koncepcióhoz, azaz elsőkerekes kisautókra, villanyhajtással is.

Visszaállunk a “normális” formavilágra is, az igényesebb belterekkel, gombokkal, VW-s jegyekkel.
A Diess korszak minden borzalmát magunk mögött hagyjuk, és ez csodálatos.

647052282_1460962825819994_1502193334822556605_n.jpg

647115939_1460962869153323_4816614891050417144_n.jpg

Elektromos autó roadtrip: 3 nap, 3200 kilométer, 15 töltés

A "Budapest-Amszterdam-Wolfsburg-Budapest elektromos autóval" roadtrip tapasztalatait az egyszerűség kedvéért három részre osztom. A pozitívumok és a negatívumok kapcsán a technológiáról és a konkrét típusról is igyekszem elfogulatlan lenni a tájékoztatásban, az összefoglalóban ugyanakkor a szubjektív érzéseimet is leírnom.

647456998_1461817855734491_8664172032607768958_n.jpg

A körülmények: tavaszi, enyhe idő, sem hűteni, sem fűteni nem kellett igazán. A forgalom átlag alatti volt, sehol nem álltam dugóban. Csak Ionity töltőt használtam.


Pozitívumok:

Az első és legfontosabb tapasztalat, hogy minden működött. Kifogástalanul. Egyszer sem hagyott cserben sem a töltő, sem az autó, sem az app. Aki tehát attól tart, hogy ezek a dolgok esetleg nem működnek zökkenőmentesen, annak érdemes frissítenie a tudását erről.

Az ID.7 bruttó 82 kWh akku kapacitással, nem SUV karosszériával remek társ volt az úthoz, ha már az elektromos utazás tapasztalatait bemutató "kísérlet" volt a lényeg.

Nagyon jól kidomborítja a Volkswagen elektromos utazóautója azt a dilemmát, amivel a prémium gyártóknak küzdeni kell elektromos fronton. Ez ugyan "csak" egy VW, mégis, kényelmi, használhatósági, hatótávbeli kérdésekben teljesen szem magasságban van olyan modellekkel, amik nagyságrendekkel drágábbak.

A "szoftver" mantrát is nyugodtan félre lehet tenni. Hibátlanul és gyorsan tette a dolgát, nem volt homokórázás, fagyás, megzavarodás. UX szempontból fényévekre van a sokszor indokolatlanul ajnározott ázsiai új jövevények megoldásaitól. Tökéletesen intuitív módon használható, tengernyi funkció könnyedén elérhető, nincs vezető idegesítés sportból.

A LED mátrix fényszóró valós segítség, komoly hozzájárulás volt a biztonságos utazáshoz éjszaka is. A vezetéstámogató rendszerek úgy működnek, hogy van értelme használni őket. Nem két felfestés között mandínerezve kóválygunk, ahogy ezt sok kínai autónál tapasztaltam. A kormányzás és futómű hangolása a legfinomabbak közé tartozik, amit ezen a szinten kapni lehet. Masszírozós, hűtött-fűtött és tökéletesen ergonómikus ülés, valamint további kényelmi funkciók áradata segítette az utat. Felfoghatatlanul sokat tud egy ilyen autó, érett, összeszedett, finomhangolt, magas minőségű kivitelben. Aki szerint "Európa lemaradt", az nyilvánvalóan nincs képben a valósággal.

Fogyasztás: 19-24 kWh között mozogtam, ha az extrémitásokat (padlógázas szakasz, amit dokumentáltam is) nem számítom. Részemről erre semmi panasz, az autó jellegéhez mértem dinamikusan haladtam. Töltési sebességről és görbéről sem tudok semmi rosszat mondani, 20-25 perces rátöltésekkel nagyokat lehet ugorni, egy gyorséttermi ebéd alatt bőven "telefut" a villanytank.

Nagyon nagyon pontosan lehet számítani azzal, amit maradék hatótávnak jelzett ki az autó, ez érdemben segíti a bizalom kialakulását.

2026-ra annyit biztosan ki lehet jelenteni, hogy az is gond nélkül el tud jutni a nyugati irányba bármerre, aki még életében nem villanyautózott, aki pedig minimálisan is, de rákészül, annak semmiféle meglepetést nem okozhat a dolog. Az infrastruktúra adott, a jelenlegi penetráció mellett átlagos napokon nem kell attól tartani, hogy szabad töltőre jelentős időt kelljen várakozni.

A villanyautóban az is nyugodtabban fog vezetni, aki nem készül erre, és kényelem szempontjából az azonnali nyomaték és a vibráció mentesség sokak számára új távlatokat nyithat.

Ha valaki tud otthon, vagy a munkahelyén tölteni, és évente nem megy gyakran több ezer kilométert rövid idő alatt, illetve nem zavarja, hogy 2-3 óránként meg kell állnia, annak szinte kompromisszum mentes a dolog, már most.

Az érződik, hogy az autógyártók is, és az EU is jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy érett technológiává váljon az elektromos alternatíva.

Negatívumok:

Még mindig igaz az, hogy ha töltési árakat és különböző szolgáltatókat akarunk egymással összehasonlítani, akkor a káosz nagy. Bár Németországban sok helyen lehet már mindenféle appok letöltési nélkül is, simán kártyával fizetve tölteni, ez még messze nem általános, és ismerve az árakat, nagyon nem kifizetődő, még egy ilyen úton sem. Továbbra is igaz, hogy elő kell fizetni szolgáltatóknál ahhoz, hogy értelmes árak jöjjenek ki. Ha nem akarjuk túlzottan korlátozni magunkat, akkor országonként több cégnél is érdemes ezt megtenni.

Ha az EU valamit tehetne a technológia demokratizálása kapcsán, akkor az az lenne, hogy ezt a bábeli zűrzavart csökkenti. Plug & Charge, kiszámítható árakkal alap kellene, hogy legyen, minden gyártónál, minden szolgáltatónál. Akkor nem plusz akadály lenne a töltés, hanem benzinkutas fizetésnél is egyszerűbb megoldás. Itt még messze nem tartunk. Ennek tükrében érthető, miért választják sokan a "no brainer" amerikai ökoszisztémát.

Aki szerint egy ilyen úton nem növeli érdemben a menetidőt az elektromos autó választása, az egyszerűen nem mond igazat. Nem kibírhatatlan, nem rettenetes, de mégis, sokkal lassabb. Ha egyetlen szolgáltatót akarunk használni, akkor az útvonalunkat is befolyásolja.

Gyorsan menni folyamatosan, az nem pálya, ezzel is számolni kell.

A gyárilag megadott hatótávok viccesek. Érthetetlen számomra, hogy ebből nincs nagyobb botrány.

Ezt a kísérletet olyan körülmények között mertem bevállalni, amelyek a villanyautózás számára ideálisak. Télen nem szívesen csináltam volna. Kelet felé nem szívesen csináltam volna. Utazási fő szezonban biztosan nem csináltam volna.

Az ID.7 navigációja alapvetően nem volt rossz, de "második véleményt" azért folyamatosan kértem a saját eszközömtől is.

A vezetéstámogatók közül egyetlen egy dolog volt rendkívül idegesítő, az pedig a sebességhatárok önkényes átvétele a tempomatnál, ami abszolút nem működött megbízhatóan.

Szubjektív benyomás:

Villanyautózásra jó szakaszon, jó időben, jó autóval mentem, és szerencsém is volt. Ezzel együtt ezt nem mostanában szeretném újra megtenni. Nem a távolság, hanem az utat szétszabdaló töltögetés miatt, és amiatt, mert korlát nélküli szakaszokon nem élhettem ki azt, amit szeretek, de ez utóbbi tényleg nagyon szubjektív szempont.

A "villany-nem villany" ellentét enyhítésének szerintem alapvetően két dolog tenne jót. Az első: visszavonják a kötelezővé tételét, ami ellen én továbbra is küzdeni fogok minden fronton. 2035 nem reális, károkat okoz a gazdaságnak, és összességében csökkenti a technika elfogadottságát a határidőre való kényszerítése.

A második: ismerté kell tenni a használatának körülményeit, objektív módon. Erre tettem kísérletet ezzel a sorozattal. Az elektromos autózás sokkal tovább tart már, mint azt sokan gondolják. Akinek nincs vele tapasztalata, az biztosan meglepődne, mennyire jó is tud ez lenni. A negatívumait pedig szintén a helyén kell kezelni, és erre a tapasztalataim szerint kevesen vállalkoznak.

A nagyon nagyon szubjektív dolog pedig a végére:

Értem, és el is fogadom, hogy az emberek többségének az autóhoz fűződő viszonya, az utazás élménye, a szabadság megélése nem az, mint nekem. A jelenlegi állapotában ez a dolog számomra inkább lenevel arról, hogy hosszabb utakat autóval akarjak megtenni. A tervezés nélküli, alkalmazkodás nélküli, – elindulok, majd lesz valami – érzés az nem adott. A tartós magas sebesség élvezete megfelelő és legális körülmények között szintén nem adott. Ezekről most nevelik le végképp az embereket, – ami szomorú –, de megágyaz annak, hogy kevesebben érezzék egyáltalán a kompromisszumát ennek az utazási formának.

Nálam marad a "hétköznapokra villany, utazni belsőégésű" megoldás.

Amszterdamba elektromossal

Holnap reggel ID.Cross "covered drive" lesz Hollandiában. Fly-in fly-out volt az eredeti "ajánlat", és ha egy dolgot szívből gyűlölök 20 év sajtóutazás után, akkor ez az. Mivel eleve elektromos autóról van szó, olyanról, amire nagyon nagyon kíváncsi vagyok, semmiképpen nem hagytam volna ki az eseményt.

648137832_1459377809311829_3742959134118704408_n.jpg

Kértem egy ID.7-est, – szándékosan nem GTX kivitelt –, és Ionity-n töltögetve elgurulok a helyszínre. Bő 1500 kilométer.


Minden töltéskor be fogok jelentkezni a Facebook oldalamon. Megtett távval, eltelt idővel.

Aztán mindenki maga dönthet arról, hogy mekkora kompromisszum ez, hosszútávú utakon. Az autó biztosan az egyik legjobb választás ehhez, a töltőhálózat nyugati irányba szerintem rendesen ki van építve. Hosszú nap lesz, ezzel együtt is.

Szombaton pedig Wolfsburg, Autostadt, mert szeretem.


UPDATE #1: Első megálló. 35 perces gyorstöltést írt a navi.

Én ugyan éppen “csak bemelegedtem”, máris fél óra feletti a kiállás. Nem vészes egyébkent, csak magamtól nem tennék ilyet, főleg nem 224 kilométer után.

Az Ionity gond nélkül működik, az akku elő van kondicionalva, hasít a töltés.

646885288_1459491605967116_1830646618526664898_n.jpg

647077801_1459491635967113_7319539589326038679_n.jpg

UPDATE #2: Második kiállás. Most nincs igazi időveszteség, amúgy is ebédelek.

647047742_1459571342625809_4825345969441989790_n.jpg

647074765_1459571219292488_2278667856545482935_n.jpg

648459245_1459571269292483_482125019788862930_n.jpg

UPDATE #3: Harmadik megálló.
Na ezt tökéletesen értelmetlen időelcseszésnek élem meg.

3 órája ettem, nem vagyok éhes, nem vagyok fáradt, nem akarok kávézni, nem kell pisilnem. Egy valamit akarok: haladni.

140-160 között jöttem eddig, andalító, de ezt is lehet élvezni, van idő gondolkodni, dolgozni. Szűk 700 kilométer van hátra. Minimum 3 megállás még.

647093446_1459682725948004_1189533833384933586_n.jpg
647040341_1459682729281337_8202596331716863289_n.jpg
648451007_1459682732614670_5838990166783243859_n.jpg

UPDATE #4: Három órát “tud” ez kényelmesen.


Lehet ezzel élni. Most valahol a város szélén, Frankfurt-Kassel vonalon vagyok, de itt sajnos pont semmi nincs, még egy wc sem. A negyedik megálló egyébként indokolt lenne amúgy is, így ezt nem élem meg nagy időveszteségként, ellenben az zavar, hogy nem ott pihenek, ahol szeretnék. Nem dráma, egyébként.

A fogyasztás elfogadható, az ID.7 remek utazóautó, és eddig szerencsére minden töltőhelyen volt szabad “kút”.

646547923_1459795289270081_8295717509674850590_n.jpg
646305170_1459795285936748_6763103722043324068_n.jpg
646986871_1459795309270079_3639993092804904949_n.jpg


UPDATE #5: Ötödik megálló.
Ez most hamarabb jött, szándékosan.

Egyrészt, az előző helyen nem lehetett illemhelyre menni. Most már tényleg kell. Másrészt, most sok volt a korlátlan szakasz, és ezt a körülményekhez képest kihasználtam. 315 kilométer van hátra, 1140-et jöttem eddig.

A gyári navi nem mindig találja az Ionity pontos helyét, ez kicsit bosszantó. A töltéssel viszont eddig tényleg nulla probléma volt.

647350607_1459845842598359_9002442947998998202_n.jpg

UPDATE #6: 
Utolsó töltés ma.

150 kilométer van hátra, nem akarok üresen beesni a célállomásra.… Az eddigi leglehangolóbb töltő, a semmi közepén. De, működik. ;)


648078014_1459908465925430_3548383526801805096_n.jpg


UPDATE #7: 
A tanulságokat össze fogom foglalni. Ideértem.

647066596_1459970815919195_7697763630791370435_n.jpg
UPDATE #8: Padlógáz

Az aktuális kísérlet eredménye: padlógáz, ami jelen esetben 180-as végsebesség, úgy, hogy induláskor 90% volt az akku töltöttsége.

647106412_1461318909117719_8959572048942104969_n.jpg

Üres pályán, Wolfsburg felől München irányába, kevés korláttal 150 körüli átlag jött ki, szűk egy óra alatt 30% körüli szintre esett a töltöttség, az autó fedélzeti számítógépe szerint 30.9 kWh volt a fogyasztás, ami a körülményekhez képest kedvező.
Vágyakozva néztem a 220-250 között mellettem elhúzó vasakat, mert itt lehetett volna időt hozni, de ez most nem az a program. Az külön szórakoztató volt, ahogy a fedélzeti számítógép elkezdte kitolni a hazaérkezés idejét párhuzamosan azzal, hogy gyorsabban mentem.

Az autó navija szerint hajnal 5-re érek haza, úgy, hogy délután kettőkor indultam Wolfsburgból, és nem ír dugót. Ez azért tetemes időveszteségnek tűnik, amennyiben tényleg így lesz.. végül hajnali 4 lett.

A teljes roadtrip tapasztalatait ebben a bejegyzésben olvashatjátok.

Európa ébred: Olaszország az ETS hatályon kívül helyezésével lépne

Az olasz gazdasági miniszter az ETS, azaz az európai Emissions Trading System hatályon kívül helyezését szorgalmazza.

645327868_1458752549374355_6163429684789328729_n.jpg
Ez lényegében nem más, mint a green deal alapja, az EU CO2 megszállottságának a törvénybe öntött mivolta.


Aldolfo Urso szerint ugyanakkor nem több, mint egy olyan adó, ami a magas CO2 kibocsátással rendelkező ipari szereplőket versenyképtelen helyzetbe hozza.

Az olaszok szerint akkora a baj az acél és vegyipar esetében, – és lényegében az autógyártás kapcsán is –, hogy nincs idő arra, hogy az EU hosszadalmas egyeztetéseit kivárják ezzel kapcsolatban. Ők a maguk részéről lépnek.

Ennek fundamentális ereje van. Európa ébred!

Veszélyes gazdasági egyensúlytalanság

Valamikor, még bőven a Covid előtti időkben, egy drezdai sajtóúton a VW bemutatta nekünk az MEB platform terveit. Az "üvegfalú manufaktúra" ahol korábban a Phaeton készült, akkor épp elektromos hetes Golfokat ontott magából, fékezett habzással. Önmagában deprimáló volt, de hát nem volt mit pampogni, a dízelbotrány után voltunk, nagyjából olyan volt a hangulat, amilyen a háború után lehetett két héttel. Örültek, hogy egyáltalán vannak, és megígérték, hogy mostantól "jók" lesznek.

646211238_1458644519385158_8617242503917170492_n.jpg

A sebtében összetákolt MEB kapcsán már akkor érezni lehetett, hogy ez Golf/T-roc eladási számokat nem fog elérni, akárhogyan is erőlködnek vele.


Ami megdöbbentő volt: ebéd közben az egyik mérnök elmesélte, - amit aztán hivatalosan is közöltek -, hogy a német gazdaság életében is nagy deal-nek számító akku szállítási szerződés köttetett a VW csoport és a kínai között. Még sehol nem volt akkortájt az elektromos autózás, de nem kellett nagy képzelőérő ahhoz, hogy adott jogszabályi környezetben világos legyen, hogy a következő éveket uraló téma az elektromobilitás, és annak gazdasági hatásai lesznek.

Akinek voltak "érzékelői" erre, az akkor is értette, milyen hatása lesz ennek nem csak Németországra, hanem az EU gazdaságára nézve is. Lett is. 2020 óta az eurózóna kereskedelmi deficitje Kínával szemben megduplázódott. Csak Németország kapcsán tavaly újabb rekord született: 90 milliárd euró lett az ország deficitje Kínával szemben.

Annak az országnak, amely autókat, gépeket, nehézipari termékeket, vegyipari termékeket exportált Kínába, ezen keresztül pedig jól élt, és jól élt belőle az EU egész gazdasági térsége is.

Klasszikus kapitalizmusnak kell megküzdenie állami támogatásokkal és mesterségesen alacsonyan tartott jüannal. Kínának stratégiája van, Európának láthatóan ötlete sincs.

Energetikailag megfullasztanak minket éppen, a klasszikus piacaink eltűnőben, az iparunk a klíma oltárán feláldozva, a deficit Kínával szemben gyakorlatilag hónapról hónapra nő. Kellene egy terv. Gyorsan.

Future Talks: Hogyan alakul az európai autógyártók jövője?

Krizsó Szilvia vendége voltam a Future Talks sorozatban, ahol Európa stratégiáját jártuk körbe az autózás jövöjét érintő technológiákkal kapcsolatban.

646897105_1457894542793489_725206178000382846_n.jpeg

Mennyire geopolitika az autópiac és az autóipar? Ha most 2030 lenne, akkor a közlekedés merőben különbözne ez a mostanitól? Hogyan alakul az európai autógyártók jövője? Mi lesz az elektromobilitással? Többek között ezekre is választ kaphatunk.

Itt tudjátok visszanézni a teljes beszélgetést.

Clióg a sorból ez a piszok jó kisautó

Olcsó népszerűsködés a sokadik posztot megírni az egyre kicserélhetőbb, jellegtelenebb, lelketlenebb, dummy car jellegű autók lélekölő mivoltáról. Felvállalom. Elmondhatatlanul idegesít a trend, nem tudok vele mit kezdni, és ha nem fordul vissza, vagy legalábbis nem áll meg ezen a ponton, akkor nem érzem értelmét annak, hogy jelentéktelen háztartási gépekké, fogyasztói elektronikává degradált tejfölösvödrökről írogassak majd évek múlva. Méltatlan kínlódás lenne, én pedig nem azért csinálom ezt, mert írom kell, hanem azért, mert szeretek írni, szeretett autókról.

644202085_1456424492940494_2992523925255955468_n.jpg
A legnagyobb gondom egészen pontosan az az elmúlt évek autóipari trendjeivel, hogy egyre többen engedik meg maguknak azt, hogy identitás, történet, mondanivaló, karakter és jelleg nélküli helyváltoztató eszközökkel szúrják ki a szemünket ahelyett, hogy hagyományt ápolnának, történetet mesélnének, elgondolkoznának azon, hogy hol vannak a gyökereik, és mindez hogyan befolyásolja a jövőjét az adott márkának.

Étkezni sem csak azért szoktunk, hogy a megfelelő mennyiségű kalóriát vigyük be, az építészet sem azért szól esztétikai dimenzióról is, mert csupán egy cellába akarunk hazatérni (bár a modern architektúra pont annyira lélekölő, mint sok modern autó), szeretkezni sem csak gyermeknemzés céljából szoktak boldog emberek. Feltételezem, hogy az ide látogató olvasók egy jelentős része pedig nem azért vesz autót, mert valahogyan el kell jutnia munkába.

Az esztétika, a cizelláltság, a szépség, a teljesítmény lélekemelő, inspiráló, gyógyító közeg. Lényeges része az életörömnek.

643921413_1456425329607077_5105543464453560682_n.jpg

Ezt lerombolni, és technokrata, dísztelen, szürke egyenmasszává alakítani több, mint bűn. A legtöbb új autó egyszerűen megfoszt attól az élménytől, hogy vágyni akarjak rá. Innentől fogva pedig teljesen mindegy, hogy olcsó vagy drága, sokat vagy keveset tud, erős vagy gyenge. Érdektelen, mert láthatóan, érezhetően olyanok csinálták olyanoknak, akiknek az autó, mint téma, pont annyit jelent, mint mondjuk nekem a foci. Nem értem, nem tudom, minek költenek rá, minek töltenek vele időt. Egy dolgot tudok: nagyon sok embernek nagyon nagy örömöt okoz, és éppen ezért nem venném magamnak a bátorságot arra, hogy elvegyem tőlük ezt a szent hobbit. Az én szent hobbimat viszont elég sokan próbálják a halálba szekálni, sok-sok éve.

Mindez hogy jön az új Clióhoz, így, a hatodik bekezdés felé? Úgy, hogy ez a Renault is szól valamiről, és éppen ezért imádom.

Engedjétek meg, hogy most ne a technikai részletekben vesszünk el, így is hosszú lesz.

644524062_1456424996273777_6237377261745608532_n.jpg

Ami ordít róla, az az, hogy ezt autó szeretők csinálták autót szerető vevőknek, és ez manapság több mint elég ahhoz, hogy hatalmas mosolyt csaljon a meggyötört lelkű autóbolondok arcára.

Évtizedek óta Európa egyik legsikeresebb kisautójáról, nem ritkán abszolút értelemben legtöbbet eladott autójáról beszélünk. Fókuszcsoportos, – nehogy valakinek ne tetszen – jellegű remegés helyett bátor formavilággal, határozott karakterrel, a kontinensről lassan kivesző önbizalommal és életvidámsággal áll ki.

A tesztautó ráadásul Esprit Alpine kivitelben, hibridként kombinálja a jó vezethetőséget, az igényes anyagokat és a röhejesen alacsony fogyasztást is. Egy piszok jó kisautó. Annyira, hogy nem ismerek jelen pillanatban ehhez foghatóan kerek "történetet" a kategóriában. Egy ízig-vérig prémium termék lehetne egy másik márka emblémájával. Aki el tudja engedni a sznobériát, annak így is az. Semmi de semmi szükségem nincs rá, de még az is felmerült bennem, hogy rákívánok, és veszek egyet. Már csak azért is, hogy egyel többen legyünk azok, akik a középszerűség helyett a hibátlanul előadott európai ízlést ünneplik. Haute couture, a Renault-tól.

A Clio léte önmagában bizonyíték arra, hogy a mai körülmények között is, viszonylag kicsi gyártóként is lehet, – és kell is – erőlködni annak kapcsán, hogy egyedit, szépet, igényeset, hiteles történetet tudjunk adni. Aki pedig erre nem képes, arra nincs szükség. Négykerekű mosógépet messziről olcsóbban mindig lesz, aki hozzon.

645403759_1456425689607041_8155857166722689257_n.jpg
644342550_1456424806273796_4450122483050511766_n.jpg
645206238_1456424689607141_8578617136477698937_n.jpg
644259960_1456424889607121_3421591351244709213_n.jpg
süti beállítások módosítása