Igen, de mielőtt tovább mennénk ebben a kérdésben, érdemes tisztázni, hogy a politikai szemfényvesztésen túl ezen a ponton, 2026 végén van-e még ennek bármi jelentősége. Szerintem nincs.
Amikor Macron és Merz diadalittasan kiáll a nyilvánosság elé, és valamifajta áttörő egyezségről hadovál annak módosítása kapcsán, amit korábban maguk kényszerítettek rá a kontinens autóiparára, és aminek a következményeit most már lehetetlen letagadni, akkor ez nem több egy politikai elterelő manővernél.
Akkor sem, ha maga az ügy, az elv alapvetően rendben van.
A probléma gyökere meggyőződésem szerint továbbra is a túlszabályozás, amelyet nem további mozgástér szűkítéssel, még konkrétabb szabályokkal és még bonyolultabb részletekkel lehet megoldani. Most ugyanakkor ebbe az irányba tartunk.
A CO2 flotta szabályozás, a határidőre és arányokra meghatározott átállás, valamint az egyetlen technológiát, de facto 100% tisztának tekintő megközelítés súlyos piaci torzulást és versenyhátrányt jelentett ebben a formában Európának. Fontos hangsúlyozni: nem az elektromos autók irányába való részleges elmozdulás, hanem az elmozdulás forszírozása és politikai kivitelezése.
Most, amikor százezres nagyságrendekben szűnnek meg a munkahelyek az európai autóiparban, a kínai nyomulás pedig egyértelmű veszélyt jelent a megmaradt kapacitásokra is, az európai politikusok nagy nehezen ébredeznek, de ez a mostani formában az eredmény után futás, legjobb esetben is.
Egyenként ugyanakkor minden egyes eleme a mostanában szóba hozott intézkedéseknek hasznos. Ezt érdemes hangsúlyozni. Messzebbről nézve viszont egy hektikus kapkodás, melynek során még mélyebbre süllyed a politika abban a félreértésében, amely az omnipotensnek hitt mivoltából fakad. Nem fogja tudni minden részét megrendszabályozni, a vásárlók pénztárcáját megtölteni, döntéseit befolyásolni, a cégek eredményeit pedig politikai rajzasztalon megtervezni.
A jelenlegi felállás szerint az Industrial Accelerator Act (IAA) , a "Made in Europe", a CO2 flottaátlagok, a Kínával valamilyen egyezségre jutó, az európai piacokat védő megállapodások, Amerikával feszült kereskedelmi helyzet, valamint egy sötét árnyékként tornyosuló olaj és energiaválság rémképe okozta kibogozhatatlan sokszög jellemzi azt a környezetet, amiben operálnia kell az európai autóiparnak. Ezekből a krízisekből egyet, kettőt, esetleg hármat még valahogyan lehet kezelni. Ennyit rendkívül nehéz.
Franciaország érdeke az, hogy minél több mindennel, - magyarul minél több adópénzzel - támogassa a helyi iparát. Érthető. Németország érdeke, hogy valamennyit lazítson a mostani - nagyon szigorú - szabályokon a közeli jövő kapcsán. A két érdek papíron találkozott egymással. Macron és Merz bejelentése arról, hogy "lazítanak" a szabályokon a belsőégésűek tiltása kapcsán ezen alapszik.
Valójában az EU által tavaly decemberben már szóba hozott lazításról van szó a belsőégésűek tiltása kapcsán, az eddigi - rendkívül bonyolult - zöld acél és egyéb kreditek nélkül. 100% elektromos helyett a 2021-hez képesti 90% CO2 redukció az "ajánlat".
Ez igazából nem egy tiszta döntés technológia semlegesség mellett, közben pedig nem egy kiállás a teljes elektrifikáció mellett. Ez egy maszatolás, ami meggyőződésem szerint senkinek nem jó.
2021-ben 110 gramm volt a flottaátlag. Az elvárás keményebb volt egyébként, 95 grammal. Az előbbi nagyjából 4,6 liter benzin és 4,2 liter dízelnek felel meg. Ezt kellene 90 százalékkal csökkenteni a mostani tervek szerint. Máshogyan mondva: 1000 eladott autóból nem ezernek kellene elektromosnak lennie 8 év múlva, hanem "csak" 900-nak.
Aki kicsit is érti a méretgazdaságosság kérdését az autóiparban, az pontosan tudja, hogy erre nincs valid business case. Ez így értelmetlen. Ennek így nincs igazi jelentősége. "Felpuhításról" meg "belsőégésű tiltás visszavonásáról" nincs szó. De facto minden pont úgy marad, ahogy eddig.
A "Made in Europe" kérdéssel egyet lehet érteni. Az európai ipar helyzetbe hozásával egyet lehet érteni. A keményebb tárgyalásokkal a kínaiak kapcsán egyet lehet érteni. Ez mind rendben van. Amíg ugyanakkor a kézi vezéreltség jegyei minden egyes újabb javaslatnál egyre markánsabban jelennek meg az EU részéről, az eredmény a legmélyebb meggyőződésem szerint egyre félelmetesebb tervgazdaság irányába mozdul el.
Míg 4-6 éve lehetett volna még reagálni azzal, hogy szabadjára engedjük az ipart, és a vevő döntésére bízzuk a dolgot, ez szerintem mostanra már nem megy, hiszen azokat az ipari kapacitásokat, amikben kiemelkedőek voltunk, ezek a szabályozások megfojtották. Nem jönnek vissza.
A mostani helyzetben a bezárkózás és a durva protekcionizmus marad, mint túlélési esély, a következő 5-10 évre biztosan. Azokat az erőket, amiket fejlesztésre/hódításra lehetett volna felhasználni, azokat nagyrészt compliance ügyekre lőttük el. Csak a CO2 büntetések ügyében euro tíz milliárdos nagyságrendekről beszélünk az iparágban a pooling szerződések kapcsán, hivatalos adatok azért nincsenek, mert a szerződések részletei nem nyilvánosak. Egy biztos: nagyon sok pénzt voltak kénytelenek az EU cégei kínai és amerikai cégeknek fizetni. Kifizettük a konkurenciánk felnövését.
Van ugyanakkor egy nagyon fontos kérdés, aminek a részletei nem tisztázottak eddig. Mi lesz a PHEV autókkal. Hova sorolják ezek emisszióit? Ellentmondásos, illetve még nem kialakult álláspontokat lehet ezzel kapcsolatosan olvasni a német és a francia sajtóban is. Ha a 100 kilométer feletti hatótávú PHEV autókat 0 emisszióval számolnák, az kedvező lehetne az EU iparára nézve.
Hogy a franciáknak miért érte meg ez a megállapodás, az szerintem egyértelmű. Hogy a németeknek miért volt jó, az még nem teljesen világos számomra, de nagyon könnyen lehet, hogy valamilyen fontos részletet egyelőre nem tudunk. Az protekcionizmus irányába történő elmozdulást az EU politikája kapcsán a németek mindig megakadályozták, mert az autóiparuk kitettsége Kínának vagy az Egyesült Államoknak valós volt, szemben mondjuk a francia iparral.
Már a kínaiakkal kötött megállapodás kapcsán, és most is az a sejtésem, hogy a németek olyan rosszul állnak már a kínai piacon - nem csak ők, másik is -, hogy az ezzel kapcsolatos zsarolási potenciál kezdi elveszíteni az erejét Kína részéről.
Összegezve: a jó hír, hogy végre valami történik, és a mozaikok egyenként "hasznosak". A rossz hír: továbbra sem azt a képet akarják kirakni belőle, ami valójában jó, vagy jobb lenne Európának.
Azt mindenesetre senki ne gondolja, hogy "felpuhították" a belsőégésű tiltást a két legnagyobb EU-s gazdaság vezetői. Ilyenről szó sincs.
"A képnek használt illusztráció láthatóan AI, ezt a META szabályai szerint jelöltem is, a szöveg 100% saját."
