Nem szerintem. Én ezt mondom lassan 10 éve. Az EU bürokratái szerint. Tegnap végre szó szerint kimondták. Igen, pontosan azok, akiknek köszönhetjük ezeket az állapotokat.
Azok, akik szerint agyonszabályozni, a klímavallás oltárán a semmiért feláldozni Európa utolsó húzóágazatát "versenyképessé" teszi majd a szektort. Ezt hazudták akkor, amikor elindították a deindusztrializáció mostanra visszafordíthatatlanná vált folyamatát.
A szövegelés arról, hogy azért kell betiltani a belsőégésűt, mert ez az egytelen út a jövőhöz, csak így fogjuk tudni tartani majd a tempót Kínával, kezdettől fogva egy röhejes hülyeség volt. Milliárdokat égetett el az EU autóipara a nagy zöld tervgazdaság hevében. Ezek a milliárdok hiányoznak most. Akkor is hiányoznának, ha nem lenne a kínai a nyomás. Így végképp halálos az, amit az EU-nak köszönhetően el kellett locsolni olyasmire, ami csak nem akar termőre fordulni. A különbség Kína és az EU között, hogy előbbi addig tudja dotálni az iparát, amíg az ellenfélé le nem térdel. Utóbbi addig tudja szabályozni a sajátját, hogy a ringbe sincs ereje beszállni már.
Most meg majd jönnek a további remek halva született ötletek arról, hogy hogyan tudják "megmenteni" a soha egy percig a versenyszektorban nem dolgozott bürokraták azt az autóipart, amit a szabályaikkal – aminek a következményeit ők természetesen nem viselik – térdre kényszerítettek. Akinek még most sem világos, az folytassa tovább a klíma mantráját. Kenyeret nem fog tudni venni belőle. Akinek lassan dereng, az kezdjen el mérges lenni. Van mire. Továbbá: még véletlenül se higgye el a további hazugságáradatot arról, hogy most majd minden jobb lesz. Nem lesz, amíg azzal nem foglalkozunk, ami miatt ide jutott Európa gazdaság.
Lefordítottam egy minapi cikket, amivel teljesen egyet tudok érteni. Az eredetit itt találjátok.
"Az autógyártók ellenfele nem Peking, hanem Brüsszel
Az Európai Unió egyre újabb vámokkal próbálja megvédeni autópiacát Kínától. Most már a hibrideket is célba vennék. A probléma azonban nem Kína, hanem az EU valóságtól elszakadt tervgazdasági szemlélete. Kommentár.
Németország autóipara könnyen Kína összeszerelő üzemévé válhat. Különösen súlyosan érinti ez a Volkswagent. Az „Automobilwoche” beszámolója szerint „a konszernen belül olyan elképzelések is felmerültek, hogy bizonyos modelleket először Kínából importálnának Európába, majd később helyi gyárakban lokalizálnák a gyártást, hogy növeljék az üzemek kihasználtságát”.
Ez lényegében nem más, mint CKD-gyártás (Completely Knocked Down), és a következőt jelenti: mivel az EU-ban túl magasak a termelési és energia-költségek, a szinte teljesen kész autókat Kínából hozzák be, majd helyben már csak végszerelik őket, hogy legalább néhány munkahely megmaradjon.
Korábban ilyesmi a fejlődő országokban fordult elő. Ma mi vagyunk a fejlődő ország.
Az EU teljesen tehetetlen Kínával szemben
Végső elkeseredésében az EU most vámokkal próbálja távol tartani a kínai autóipart.
A „Handelsblatt” szerint az elektromos autókra kivetett vámokat a hibrid modellekre is kiterjesztenék.
Már önmagában ez is jól mutatja, hogy az EU saját politikájának áldozatává válik: miközben Brüsszel klímaalapú tervgazdasági logikával előírja, hogy a jövőben milyen hajtásmód engedélyezett és milyen nem, addig Kína párhuzamosan fejleszti az összes technológiát.
Olyan szakértők, mint a „motorpápa” néven ismert Thomas Koch professzor, erre évek óta figyelmeztettek. Brüsszel azonban arra kényszerítette az autógyártókat, hogy feladják belső égésű motorokkal kapcsolatos kompetenciájukat, és kizárólag a tisztán elektromos autókra összpontosítsanak.
Az EU tervez és tilt, Kína okosan szabályoz
Ennek most Kína aratja le a gyümölcsét. Az ország ugyan ambiciózus kibocsátási és fogyasztási előírásokat alkalmaz, de nem tiltja be a belső égésű motorokat. Még a BYD-nál, az elektromos autók egyik óriásánál is minden második Németországban eladott autó hibrid, vagyis továbbra is rendelkezik belső égésű motorral – például a Passat riválisának szánt 6- DMI modell.
Brüsszel teljesíthetetlen szabályozási káosza
Kevés haszna van annak, ha az EU elzárkózik a feltörekvő versenytársaktól, miközben saját iparát egy olyan „átalakulás” szoros fűzőjébe kényszeríti, amelyben mindent a klímapolitikának rendelnek alá. Az EU energiapolitikája miatt magasak az áramárak, a CO₂-adóztatás pedig hatalmas többletköltségeket ró a gazdaságra, az iparra és a fogyasztókra.
Az olyan elképzelések, mint a „zöld acél”, olyan követelményeket teremtenek, amelyek vagy teljesen megvalósíthatatlanok, vagy csak milliárdos támogatásokkal válhatnak versenyképessé. Ilyesmi sem Kínában, sem az Egyesült Államokban nincs jelen, ezért ezek az országok a „zöld átmenet” valódi nyerteseivé válnak.
Eközben Brüsszel az autók gyártását és ma már az üzemeltetését is minden korábbinál szigorúbban szabályozza. Évről évre újabb és újabb előíráscsomagok érkeznek: kötelező újrahasznosítási kvóták, rendkívül szigorú ökológiai előírások az elektromos autók akkumulátorainak gyártására, valamint sokszor gyakorlatban kontraproduktív vezetéstámogató rendszerek. Mindezek folyamatosan drágítják az új autókat, és részben azt is megmagyarázzák, hogy a kínai autók Németországban miért kerülnek jóval többe, mint saját hazai piacukon.
„Brüsszeltől már semmit sem várunk”
Az uniós szabályok ráadásul gyakran rosszul megtervezettek és nincsenek végiggondolva, amit jól mutat az eCall-rendszer kudarca is: hamarosan több millió új autóban nem fog megfelelően működni. „Brüsszeltől már semmit sem várunk” – fogalmazott egyszer egy BMW-menedzser a FOCUS online-nak, utalva a brüsszeli szabályozási káoszra és arra a makacs elzárkózásra, amellyel a döntéshozók nem hajlandók eltérni a valóságtól elszakadt előírásoktól.
Peking nem tehet Brüsszel ostobaságáról
Mindezek ellenére Brüsszel újabb vámokkal próbál klasszikus protekcionista módon védekezni az állítólag tisztességtelen kínai módszerekkel szemben. A kínaiaknak azonban nem lehet felróni, hogy kihasználják az európai politika hibáit. Ha valaki fel akarja venni a versenyt Kínával, arra fel kell készülnie. Az Egyesült Államok például szintén védi piacát a kínai autóktól, hivatalosan kémkedési kockázatokra hivatkozva.
Csakhogy az EU-val ellentétben Donald Trump nem gördít párhuzamosan akadályokat saját ipara elé, hanem megszüntetett több versenyhátrányt, és a gyártókra, illetve az autóvásárlókra bízza, hogy az elektromos autókra akarnak-e összpontosítani vagy sem.
Emellett az Egyesült Államok saját csúcstechnológiai kompetenciákkal rendelkezik, és keményen érvényesíti saját nyersanyag-stratégiáját is. Így kevésbé függ Kínától.
És Európa? Hagyja, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti küzdelem felőrölje. Ez pedig addig nem fog megváltozni, amíg Brüsszelben nem értik meg, hogy a megoldás nem a még több klímapolitika, még több szabályozás."
