Ami az európaiaknak, főleg a németeknek a kínai piacról való gyors kiszorulás "fájdalma", az a japánoknak a klasszikus ázsiai piacaikon megjelenő kínai kihívás.


Gazdaságilag gyorsan fejlődő, népesség szempontjából is bővülő pályán mozgó országok eddig biztos pontot jelentettek a japán gyártóknak, a képlet ugyanakkor nagyon gyorsan változik. A Nissan vagy a Mitsubishi nehézségei elsősorban erre vezethetőek vissza. Ahogyan a kínai eredmények kasírozták a VW strukturális problémáinak egy részét, úgy stabilizálták hosszú évek óta ezek a pénzáramok a gyengébben szervezett japán gyártók pénzügyi helyzetét.

A saját szememmel láttam idén, hogy Thaiföldön és Malajziában milyen gyorsan nyertek teret a kínai gyártók, a növekedésük egy része pedig egyértelműen a nagyon olcsón kínált elektromos modellekre alapszik.

A nagy játékosokat, mint amilyen a Toyota, nem fenyegeti ez a trend, ugyanakkor adaptálódásra készteti őket is. A kisebb, egyébként sem jó egészségben lévő gyártók, mint az előbb említett kettő, az életükért fognak küzdeni, hamarosan.

A koreai cégek sem nézik tétlenül a kialakuló helyzetet.

Ilyen chart-ok után könnyebb megérteni, hogy az egyébként hagyományosan erős japán/koreai ellentét hogyan kerül mellékvágányra, amikor szembe kell nézni a kínai kihívással. A Toyota-Hyundai közeledés, amiről az elmúlt hetekben írtam már, ezért is történelmi jelentőségű.

Közben pedig a japán vagy koreai kormány nem fenyegeti 15-20 milliárd eurós CO2 büntetésekkel a saját autóiparát. Felfogták a kihívás súlyát, mértékét és gazdasági jelentőségét.

Vietnam pedig közben nagy erőkkel dolgozik azon, hogy saját, meghatározó autóipara legyen...