Iszonyatosan sok minden történik éppen az autóiparban, amit igyekszem megírni, de a konferencia és sajtóút "szezon" időben rettenetesen leterhel, és kénytelen vagyok valamilyen fontossági sorrendet tartani. A főállásomat sem kellene közben hanyagolnom.
Ilyenkor lenne egyszerűbb – vagy legalábbis ez a naiv elképzelésem – fogni egy kamerát, és belemondani mindent, amit éppen érdekesnek találok, de képtelen vagyok rávenni magam. Jobban szeretek írni és rádiózni.
Közben összegyűlt pár nagyon is kulcsfontosságú hír, és azzal kezdem, ami vélhetően a legmarginálisabb, nekem mégis a legfontosabb: a célegyenesbe ér az Alpine A110 pályafutása. Közel egy évtizedes gyártása során majdnem 30 000 darab készült belőle, és az utolsó könnyű, pusztán vezetési élményről szóló briliáns konstrukció. Egy igazi "future classic". Eltevős. Komoly értéknövekedési potenciállal. Én már léptem, de aki eddig hezitált, annak most dönteni kell. Az utolsó 1750 darab gyártása indul meg Dieppe-ben. Aki pedig még mindig nem biztos abban, hogy van-e jobb autó a kanyarvadászatra, annak ajánlom figyelmébe az Auto-Motor-und-Sport tavalyi és idei "Bergkönig" összehasonlító tesztjét. Senki és semmi nem tudta megverni az Alpine-t. Igen, Porsche is volt a mezőnyben.
Szépen csendben, kis betűs mellékhírként tálalták a nyugati sajtóban, miközben fundamentális jelentősége van: Kína törölte az autóipart a következő 5 éves tervében a "stratégiailag fontos" iparága közül. A felépült túlkapacitások tükrében nem tűnik úgy, hogy a politikának továbbra is kiemelten kellene kezelnie az ágazatot. "Quantum, Bio-Manufacturing, Hidrogén" a három új jelszó. Ehhez képest tényleg nem tűnik egy bonyolult iparágnak a már felépültnek tekinthető NEV autóipar, miközben persze az. Versenyképesnek és erősnek ítéltetett ahhoz, hogy megálljon a maga lábán. Szerintem ez a hír jelentősebb minden egyébnél.
Most, hogy a legkevésbé jelentős és a legfontosabb ügyet kipiáltam, jöhet a többi.
- Szemben a konkurensekkel, akik súlyos gondokkal küszködnek éppen, a német prémium trió legsikeresebb vállalata, a BMW továbbra is magabiztos kurzuson van, és remek pénzügyi eredményeket tett közzé. A Porsche kínjai miatt a VW csoportnak komoly cash-flow rizikói támadtak a következő hónapokra nézve, az Audi épp az átstrukturálás közepette nem az eredménytermelő képességével brillírozik, a Mercedes pedig szintén jelentős visszaesést volt kénytelen elkönyvelni eredmény oldalon.
Kit temetett a mélyen tisztelt haladó sajtó az elmúlt 5-6 évben? A BMW-t. Miért? Mert Zipse Úr különutas és bátor kommunikációja világos és markáns ellenpontja volt a villanyautós kizárólagosságot hirdető kánonnak. Kik vannak ma gondba? A mindent egy lapra feltevő "villany only" cégek. Mindenki levonhatja a megfelelő következtetéseket, miközben a BMW épp nem győzni az IX3 rendeléseket lekönyvelni. Jó autót kell csinálni, hajtástól függetlenül, a vevők ideológiai nevelési kényszere nélkül.
- Jim Farley, a Ford elnöke, és Carlos Tavares, a Stellantis sírásója épp egyaránt a megvilágosodás fázisában van. Farley kicsit megijedt az elmúlt hónapokban, hiszen az amerikai közpénz nem fog számolatlanul jönni a villanyautós szektorba, ami szerinte meg fogja felezni az elektromos autók eladásait, és jelentősen lassítani fogja a terjedésüket az Egyesült Államok piacán. Ez nyilván kellemetlen annak, aki a politikának akart autót gyártani, de adaptálódni kell a helyzethez. Farley közben kijelentette, hogy a kínai autóipar olyan, mint a nyolcvanas évek japán autóipara, csak "szteroidokon", amiben teljesen igaza van. Olyan termelési kapacitásuk van, amivel az egész észak-amerikai autóipart térdre kényszeríthetik Farley szerint. Tavares eközben a valóságtól kicsit elrugaszkodott, amivel a francia munkavállalók egy részét még inkább magára haragította. Egy interjúban arról beszélt, hogy egy tapasztalt mérnök fizetése megközelíti a francia elnök javadalmazását, azaz alulról súrolja a 20 000 eurós havi bért, ami köszönőviszonyban nincs a valósággal, de Tavares több tíz millió eurós csomagján ülve ebből úgy tűnik már semmit sem érzékel. Könyvet írt, amiben a kínaik európai gyárvásárlásai és tradicionális márkák megszűnéséről értekezik. Külön fejezetet szentelt a saját fizetésének a magyarázatára is.
- A briteknél készül a kilométer alapú adóztatása a villanyautóknak, amivel az egyenlő teherviselés elvét szeretnék előtérbe helyezni. Jó hangzik ez, de valójában az történik, amiről a villanyautózás kezdete óta írok: nem lesz ez olcsóbb buli hosszabb távon, mert a jövedéki adó kiesése – főleg a jelenlegi európai gazdasági helyzetben – nem tolerálható a kormányok száméra. Egyre több ország fog hasonló intézkedéseket bejelenteni a jövőben.
- Az EU, miután sikeresen halálra drágította és bonyolította a legkisebb autókat is, rájött, hogy nem lesz ez így jó. Későn, de rájött. Egyre konkrétabb formát kezd ölteni egy EU-s kei car jellegű kategória, amely kedvező adózás mellett a belépő mobiltás kérdését is megoldhatná. 15 000 eurós, európai gyártású elektromos autók jelenthetik a jövő olcsó autóit, aminek én kifejezetten örülök. Amint konkrétabb tervekről, specifikációkról és adózási részletekről lesz szó, meg fogom írni a tudnivalókat!


























