Huracán szívó V10 után hibridizált, turbó V8? Elsőre nem tűnik olyan jó deal-nek, mint amilyen valójában. A Temerario valahol a szuper és a hiper sportautók pengevékony határvidékén mozog, döbbenetes menetteljesítményekkel, de ez a karakterét messze nem írja le.
Az idők változnak, és annak függvényében, hogy ki miként áll ehhez, vagy áll ellen ennek, nagyokat fordul egy-egy cég arculata. A maranellói kollégáknál a héten úgy döntöttek, hogy jegyet váltanak a bohócvilágba, Sant’Agata-ban más szelek fújnak. Tavasszal világgá kürtölték, hogy a lőtéri kutyát nem érdekli a tapasztalataik szerint az elektromos sportautó, mint kategória, úgyhogy egyelőre köszönik, de nem égetik a pénzüket ezzel.
Helyette/mellette csináltak egy olyan autót, ami alapjaiban írja át a Lamborghini DNS-ét, úgy, hogy közben mégis igazi Lamborghini jön ki a végén. Ezt nevezném én tudatos evolúciónak. Pontosan az ellenkezője annak, amit forradalomként marketingelnek, miközben lényegi dolgok vesznek el a haladásnak eladott visszafejlődésben.
Nem a dolgok változásával van tehát a bajom, hanem azzal, amikor silányabb végterméket innovációt üvöltve tuszkolnak le a torkomon.
Papíron minden adott ahhoz a Temerario esetében is, hogy az ember húzza a száját, különösen puristaként. Szívó V10 helyett villanymotorokkal támogatott V8? Miféle Istenkáromlás ez?
Lelövöm a poént: a Temerario egy sokkal, sokkal jobb autó lett, mint amilyen a Huracán valaha volt, minden V10 szerelemmel együtt is. Kicsit olyan a jellemfejlődés, mint amikor a cégbirodalmat öröklő tékozló fiú érett üzletemberré válik. Ritkán történik meg, de ha megtörtént, ott komoly folyamatok zajlottak.
Az elődnél minduntalan jelen volt az Audi örökség, – kvázi a szigorú apa –, de a karám oldalát a szertelen bika állandóan ki akarta rúgni a helyéből. Zabolázatlan, időnként bárdolatlan, még arra is flegma, hogy arrogáns legyen. Nem lehetett nem szeretni, de együtt élni vele komoly béklyó volt.
A Temerario ezzel szemben gyakorlatilag minden látható – és nem látható – Audi örökséget levetett. Ha valaki azt gondolná, hogy a négyliteres V8 valami RS származék, az téved. Lamborghini fejlesztés. A turbós, részecskeszűrős korszakban 10 000 felett forog. Egy technikai mestermű.
A nyomatékkal korrumpáló villanyhajtás itt nem arra lett beépítve, hogy eltörje a csigolyánkat induláskor. Azt továbbra is a benzinmotorra bízzák, és én úgy vagyok vele, hogy sokkal jobban szeretem a bántást így, mint sokkolva.
A három villanymotorral kiegészített benzines, ami önmagában 800 lóerő, rendszerteljesítményben 920 lóerő. Ez 2,7 másodperces százas sprintet jelent, 7,1 másodperces kétszázat, és 343 km/h végsebességet.
Ezzel letudtuk a száraz tényeket. A Lamborghini egy csodálatosan sallangmentes, szó szerint no bullshit – elnézést a bikától – rendezvényt tartott a Hungaroringen. Rövid brief az autóról, a vezetésről, és már mehettünk is, hisz ezért jöttünk. Profi instruktorok, akik nem pórázként voltak ránk rakva, sokkal inkább mentorként. Ezúton is hálásan köszönöm a meghívást!
A Temerario pedig.... Simogatva tépi le a fejed, ha úgy kívánod.
Città, Strada, Sport és Corsa üzemmódokból lehetett válogatni, az instruktor pedig rögtön a Corsa beállítást "követelte". Egy rövid ismerkedős kör után pedig már tapasztalgathattam is a határokat, már amennyire mertem. Nem vagyok autóversenyző, nem is képzelem magam annak, tapasztalatom van ilyen autókkal, de ettől még bőven fejre lehet állni, ha túlzottan elvisz a lendület, ami ebben az esetben igen könnyen bekövetkezhet.
A V10 mechanikai élménye és hangorkánja után nem éreztem visszalépésnek azt, ahogyan tökéletesen együtt dolgozik egymással a villanyhajtás és a magas fordulatú V8. Alapvetően a "turbólyuk" kasírozását bízták az elektromos komponensekre, nem az érezhető nyomatékcsúccsal való játszadozást, így karakterében inkább egy szívó nagymotorhoz, mint egy eddig ismert performance hibridhez hasonlított az élmény.
Közben a kabinban csak egy pár kör után esett le, hogy ebben el lehet férni. A gyár szerint egészen 1,90-es magasságig, bukóval együtt. Ez a probléma engem ugyan nem érint, tény ugyanakkor, hogy az eddigi, helyenként szorító belső helyett egy egészen használhatóan szellős megoldás született. Az ergonómia továbbra sem az olaszok erőssége, a kormányon található indexet szerencsére a ringen nem kellett használni, a minőségérzet nem minden esetben van egy 300 000 euró körüli autó szintjén, de mindez tényleg nagyon sokadlagos nyafogás.
A futómű, a kormányzás, a motor és a váltó itt a lényeg, és ebben nem hogy hiba nincsen, hanem egyenesen zseniális az, amit alkottak. Rouven Mohr, mint a Lamborghini CTO-ja azóta Ingolstadtba költözött. Megy ez a technológia transzfer fordítva is, ha a helyzet épp úgy kívánja.
Lézerpontos kormányzás kifejezése meglehetősen elinflálódott már az elmúlt években, de vegyük ezt komolyan egy pillanatra. Ilyen szinten pontos, visszajelzést adó, tökéletesen hangolt kormányzáshoz régen volt közöm.
Briliáns, ahogyan az is, ahogy az autó folyamatosan táncba viszi a seggét, miközben "elvileg" négykerekes, a gyakorlatban mégis úgy viselkedik, mintha folyamatosan provokálna egy kicsit.
Briliáns, ahogyan az is, ahogy az autó folyamatosan táncba viszi a seggét, miközben "elvileg" négykerekes, a gyakorlatban mégis úgy viselkedik, mintha folyamatosan provokálna egy kicsit.
Jú lájka tú driftá?
Kérdezi olasz instruktorom, miközben sokadszorra sodródom többé-kevésbé kontrolláltan, de ez az én vezetési limitem miatt van, nem az autó tudása miatt. 920 lóerővel és 1700 kilóval, középmotorral kicsit is keresztbe menni igényel egy lelki billenőkapcsolót, még akkor is, ha az autó folyamatosan igyekszik segíteni a szórakozást.
A rajtprogram kipróbálása természetesen nem maradhatott el. A startvonaltól indultunk, a visszafordító előtti fékezési ponton valahol 250 körül kezdhettük meg a "leszállást". Agyrém. Csodálatos.
A sok eszetlenkedés közben egy dolog fogalmazódott meg bennem újra és újra. A Lamborghini-nél komolyan veszik a saját vevőiket. Akinek meg van az aprója erre, az lehet, hogy nem pályanapozik minduntalan, de hogy élvezi az ilyesmit, abban teljesen biztos vagyok. Bizonyosan jobban élvezi, mint amikor random összegekre akarják lehúzni egy "újdonsággal", aminek az "újdonság" az egyetlen kiemelkedő pontja. Ennek a tartóssága pedig limitált.
Ami nem limitált, az a Temerario ereje, kifinomultsága és móka faktora. Végiggondolták, hogy pontosan mit szeretnének elérni az új technikával, és ezt a lehető legprofesszionálisabban kivitelezték. Amennyiben pedig valakinek ez sem lenne elég, az vehet Allegritta kivitelt, ami 29 kilóval könnyebb, 67%-kal nagyobb a leszorító ereje, és vezetve ténylegesen érezhetően még egy lehelettel élesebb mindene.
Felejthetetlen nap volt. Ja, és még valami: ilyet csak Európában tudnak, és ez nem is fog változni.
