Ma pedig egy villanyautós hétköznap Kínában: első próbálkozásra az app alapján nem találtuk meg a töltőt. Egyszerűen nem volt ott, ahová mutatta a kínai kísérőnk telefonja.
Második nekifutásra működött, megtaláltuk, de az oszlop hibás volt. Ezzel elment újabb 10 perc. Aztán átálltunk máshová, onnan már ment a dolog. Jelen esetben 35 perc alatt olyan 230 kilométer hatótávot “vételeztünk”. Antalóczy Tibor, a villanyautósoktól dokumentálja a történéseket. Egyelőre itt is azok a kihívások, mint otthon.
Vagy van még lejjebb? A nyugati autóipar válsága megérkezett a mainstream média témái közé, és az extrém jelzőkkel senki sem spórol. Egy ideje egyébként sem, más témába sem. Amikor kellett volna, akkor csendben voltak, amikor már ég a ház, akkor benzinkannával jelentkeznek segíteni.
Minden, ami ma zajlik, logikus következménye annak, amit a politika és az extrém klímaegyház tagjai elkövettek az autóipar ellen az előző 10 évben. Először megbetegítették, aztán félrekezelték, most pedig, amikor a páciens állapota rohamosan romlik, megmentőt alakítanak, ugyanazzal a recepttel, amivel előidézték magát a betegséget.
Tisztázzunk valamit: az európai autóipar semmit nem aludt el. Semmibe nem kényelmesedett bele. Az európai autóipar a dolgok mércéje volt, és sok tekintetben most is az. Nincs felelőssége abban, ami kialakult? Dehogy nincs. Csak nem ott kell keresni a gondot, ahol láttatni akarják egyesek. Két fundamentális hibát követett el az autóipar. Az első, amiből eredeztethető minden gond, az minden európai gyártóra vonatkozik. Nem küzdöttek tűzzel vassal az ellen, hogy az autó, mint tárgy, egy defenzív pozícióba legyen szorítva, és bizonyos politikai áramlatok által eszközként legyen használva, és negatív értelemben legyen tematizálva. Tűrték, sőt, sok esetben még támogatták is. Példa kell?
Miért ül egy autókat gyűlölő zöld politikus Európa legnagyobb autógyártójának a felügyelőbizottságában? Félreértés ne essék. Mindenki azt gondol, amit akar, és úgy él, ahogy akar. De nem kell mindenkit mindenhez közel engedni.
Miért beszél egy prémium gyártó vezetője arról, hogy üdvözli az autómentes vasárnapok ötletét?
Miért támogatja egy olyan gyártó feje az általános sebességkorlátozást a német autópályán, amely gyártó többek között abból él, hogy az "Autobahn" mítosz ott van a termékeiben?
Miért támogat nyíltan autó ellenes lobbicsoportokat és NGO-kat bármilyen autógyártó?
Elsőként erről kell lejönni, és újra gerincet növeszteni, mert ebből nem lesz hiteles termék, nem lesz önbizalom, és nem lesz világos irány. Ha egy gyártóhoz úgy mennek be dolgozni az emberek, hogy békajárásban és zsákruhában vezekelnek azért, amit csinálnak, abból nem fog kijönni semmi, ami vágyat ébreszt a vásárlóban.
Meggyőződésem, hogy minden visszavezethető erre a passzivitásra, vagy erősebb kifejezéssel öngyűlöletre, amit időnként legnagyobb meglepetésemre tapasztalok bizonyos helyeken.
Autózni csodálatos, az európai ipar olyan dolgokat tud, amikért irigyelnek minket, itt fejlesztik, készítik, hangolják a világ legjobb, legnagyszerűbb, legerősebb, legkomolyabb autóit. Kihúzott nyakkal, büszkén kellene vállalni, mindent, ami ezzel jár. Azt, hogy ez jólétet teremt, azt, hogy megmutathatjuk a világnak, mire vagyunk képesek, és azt, hogy ezért tetemes felárat hajlandóak fizetni világszerte.
Mi a másik ügy, amit elnézett az autóipar, főleg a német? Csak és kizárólag a saját felelőssége, hogy nem reagált időben arra, amit a kínaiak nyíltan kommunikáltak lassan két évtizede: jönni fognak. Nem hitték el? Az baj. Nem akartak vele foglalkozni? Az is baj. Le akartak húzni még pár bőrt arról, ami addig jól ment? Érthető, de hatalmas baj. Régen stratégiát kellett volna készíteni arra, hogy mi lesz, ha megindulnak, és új pályára terelik az autóipart.
Nem tették, és ez önmagában nagy gond lenne. Kombinálva azzal, hogy hagyták magukat a dízelbotrány után teljesen megfélemlíteni, és beszorítani egy olyan sarokba, ahonnan még most sem tudnak kivergődni, na az, az a legnagyobb baj.
Adódik a kérdés, hogy innen hogyan tovább.
Továbbra is szikla szilárd meggyőződésem, hogy semmi nincs veszve, és semmi nincs eldöntve, de más autóipari erőviszonyokhoz kell adaptálódni a jövőben.
Az ideológiát mostantól hanyagolni kellene, mindenben, mert csak a gondot okozta az elmúlt 10 évben. A politikát pedig helyre kellene tenni, CO2 ügyben, meg technológiai diktátumok ügyében is. Az nem mehet tovább, hogy olyat gyártatnak, ami nem kell, aztán kifizettetik olyanokkal, akikkel nem kellene.
Az autóipar részéről dilemma adott: silányodjunk az amerikai kihívóhoz szolgáltatásban és minőségben? Egyszerűsödjünk struktúrákban, hogy versenyképesek lehessünk, legalább ránézésre, a kínaiakkal?
Egyik gondolatkísérlettel sem értek egyet. Azt kell vállalni, amivel önazonosak vagyunk. Egy autógyártóból nem lesz tech start-up történet, és nem lesz állam-kapitalista vállalatokkal költség struktúrában versenyezni képes cég valódi kapitalista körülmények között.
A saját pályáján nem lehet megverni a konkurenciát, itt tanulnunk kellene a kínaiktól, akik nagyon okosan megértették, hogy a fennálló keretek között még harminc év kellett volna ahhoz, hogy labdába rúgjanak.
Tanulni érdemes továbbá azok hibájából, akik a kínai utat, vagy a tech start-up imitációt választották. A Stellantis addig silányította a termékeit, míg rájuk nem omlott az egész, Tavares meg lapátra került, a VW-nál meg Diess addig játszotta az Aldis Musk-ot, míg világossá nem vált, hogy a vevők nem kérnek egy olyan termékből, ami mindent rosszabbul tud mint eddig, (majdnem kétszer annyiért) és az egyetlen üzenet, hogy "más".
Jó autót kell gyártani. Hosszú távon ezt a pofon egyszerű tézist nem lehet megkerülni. A jó autó gyártása tette ellenállóvá az európai autóipart a japán, majd a koreai kihívókkal szemben is. Most ezt akarja mindenki megúszni, számzsonglőrködéssel, átpozíciónálással, prémiumnak hazudott légvárakkal, miközben a minőségen spórol, az áron meg teker. Ez nem fog menni. Aki ezt az utat járja, az a biztos csőd felé megy, mert a vevőt egyszer lehet hülyének nézni.
Tessék megfizethető, hosszútávú minőséget szem előtt tartó terméket gyártani. Ez veszett ki Európából. Az önbizalom mellett. Nem kell így lennie. Vannak nagyon sikerek autógyártók, például Japánban. Nem szégyen orientálódni. A társadalmi kérdésekkel kapcsolatos magatartásuk esetében sem.
Az a megélésem, hogy Európa politikusai továbbra is pontról pontra az ellenkezőjét teszik annak, ami hasznos lenne a kontinens autóipara szempontjából. A védővámok kivetésével nem fogjuk tudni megakadályozni, hogy Kína erős piaci részesedést szerezzen a következő években Európában is. Lassítani tudjuk ezt a folyamatot, legfeljebb. Cserébe gyorsítjuk azt a folyamatot, amivel kiszorítják a nyugati gyártókat a saját piacukról, most már ideológia alap is van hozzá.
A Millásreggeliben tegnap az volt a felvetésem, hogy vessük be azokat a játékszabályokat, amik mentén az első évtizedekben üzletelni lehetett a nyugati cégeknek Kínában. Jöjjenek ide, fektessenek be, de vegyesvállalat formájában, hogy mindenki érdekelt legyen a "buliban". Több értelme van, mint olyan vámokat kivetni, amik semmit nem fognak megoldani. Főleg úgy, hogy a BYD vagy a Geely termékeire alacsonyabb kulcsokat alkalmaznak, mint például a Cupra kínai gyártásból származó modelljére. Erre egyszerűen nincs ésszerű magyarázat.
Hallgassátok vissza a beszélgetést a Millásreggeli honlapján, 21:05-től indul a Futómű rovat.
Azzal kezdtem a ma reggeli Futómű rovatot, hogy lassan 12 éve vagyok a Millásreggeliben, és "most először izgulok egy kicsit". Nem az élő adás, hanem a feladat nagysága miatt. A 90 évesen elhunyt Bruno Sacco-nak szenteltem a mai reggelt. Egy olyan ikonnak, akihez egyszerűen nincs fogható.
Nagyon sok zseniális formatervező színesítette az autóipart a huszadik században, közülük Gandini, Giugiaro és Sacco emelkedett ki számomra. Sajnos már csak Giugiaro van velünk.
Közös pont, hogy – természetesen – mindhárom olasz, korosztályukat tekintve is egy generációnak számítanak. Mindhárom univerzális tudással, klasszikus műveltséggel, polihisztor jellemként vizsgálta, elemezte, és "alkotta" az autót, mint tárgyat.
Bruno Sacco pályatársai jellemzően sok cégnek, sok megbízónak álmodtak meg egymástól teljesen eltérő feladatok keretein belül izgalmas autókat.
Sacco ehhez képest egy konzisztens univerzumot álmodott meg. Évtizedeket átívelő, "monolit tömbként" emelkedik ki a Mercedes dizájn minden más gyártó megjelenéséhez képest. Ehhez kellett az a vízió, amely kezdettől fogva hajtotta, inspirálta a műveit.
Nem hagyta magát divatoktól, posztmodern csacskaságoktól terelni. Egy Mercedesnek mindig úgy kell kinéznie, mint egy Mercedesnek. Ez volt az egyetlen igazán lényeges tétele.
Fridrich Geigerrel, Paul Bracq-kal, Barényi Bélával dolgozott együtt. Önmagában hihetetlen névsor. Sergio Pinninfarina ajánlotta neki az ötvenes évek végén, hogy költözzön Németországba, és dolgozzon a Mercedesnél.
A vertikális homogenitás és a horizontális modell affinitás fogalmait is ő alkotta meg. Mit jelent ez? Az elődmodell és az utódmodell nem válhat el annyira egymástól, hogy az újdonság deklasszálja a korábbi autót. Adott korszak modelljeinek pedig egy formai nyelven kell "szólniuk".
Egy jó dizájnnak 30 évig nem szabad öregednie, tartotta Sacco. Sikerült is neki, sorban szállítania ezeket.
Kedvenc kreációi: C126 (haláláig járt egy szép kupéval), W 201 és R129.
Becsüljük meg, és tanulmányozzuk a Sacco-hoz hasonlatos európai műveltséggel és munka etikával rendelkező kiemelkedő személyiségeket. Az ő példájuk inspiráljon bennünket, amikor a saját munkánkat végezzük. A hagyománytisztelet és a maradandó alkotásának ritka egyvelege az, ami jellemzi a munkáit. Hála és tisztelet érte Bruno Sacco-nak.
Itt tudjátok visszahallgatni az adást, 21:20-tól indul a Futómű rovat.
Talán, de Carlos Tavares székébe fog kerülni, a jelek szerint. Sokáig követtem csodálattal a tevékenységét, sokáig mentettem fel magamban a különböző fájdalmas döntései miatt. Tény, hogy nélküle már jó eséllyel a PSA sem menekült volna meg abban a formában, ahogyan az Opel felvásárláskor ismertük. Az FCA-val való egyesülés is okos húzásnak bizonyult, ahogyan az ACEA-ban folytatott tevékenysége is éveken át a szókimondásról és nem a valóság ferdítéséről szólt.
Nem mellesleg egy rövid, de nagyon jó haszonkulcsokkal operáló időszak is köthető a nevéhez. A kép tehát minimum vegyes, ha Tavaresről van szó.
Már csak azért is, mert finoman szólva sem állta ki az idő próbáját egy-két erősen hangoztatott véleménye. Pontosabban: rugalmasan cserélgette álláspontját egyes, valóban kulcsfontosságúnak mondható kérdésekben. Évekig hallgattuk tőle, hogy a kényszerített villany átállás Európában a kontinens cégeinek a túlélését kockáztatja.
Aztán átállt a sötét oldalra. Pontosabban: cinikus opportunistaként nem a hosszútávú érdekeit nézte az iparágnak és a saját cégének, hanem a rövid távú profitot és azt, hogy miként tud kiszúrni a konkurensekkel egy nyilvánvalóan teljesíthetetlen jogszabályhalmaz kapcsán. Mindent egy lapra, hangozhatott az ukáz a Stellantis-nál. Mindegy, mit mutat a realitás, ha keresztülverjük a villanyosítást valódi piaci megalapozottság nélkül, akkor lesz "alapunk" arra, hogy elvárjuk az EU-tól, hogy a piacképtelen és drága modelleket végigszubvencionálják. "Ti akartátok" jelszóval.
Közben itt-ott felmarkolunk néhány száz millió euró/dollár állami lóvét különböző hiszékeny kormányoktól, beígérve, hogy "villanyhajtással kapcsolatos beruházást hozunk", amikor meg nem haladunk ezekkel, akkor a piaci környezetre fogjuk, a pénzt viszont nem adjuk vissza.
Az, amit Európában művel a Stellantis autógyártás címén, kezd a bohózatba hajlani. Ami "régről jött", az még úgy ahogy működik, de az évek alatt azoknál a modelleknél sem történt más, mint a felfedezése annak, mit lehet még kihagyni belőlük, az árak emelése mellett. Motorfejlesztés lényegében nincs, az a három erőforrás, amivel lehozzák a működésük oroszlánrészét, komoly megbízhatósági kihívásokkal küzd. Három motorra kellett volna odafigyelni, Carlos. Háromra.
A kínai piacon inkább visszavonulót fújtak, hiszen versenyképtelenek, cserébe rá akarják ereszteni Európára a kínai Leapmotor termékeit, a saját hálózat segítségével.
Amerika? Minden vevőelégedettségi mutatóban stabilan hátul vannak a márkáik, fejlesztés nem nagyon van, a V8-akat kukázzák, miközben igény vastagon lenne rájuk. A minőség gyatra, a kedvezmények tartják életben a zuhanó piaci részesedéseket.
Közös pont minden piacon: csalódott, dühös dílerek, akiknek a cég ígérget, hazudik, vagy fenyegeti őket. Felpaprikázott szakszervezetek, és kiábrándult vevők.
Egy ideig még lehet ezt csinálni, de fundamentális változásra van szükség, mert elfogytak azok, akikkel el lehet játszani az "over promise and under deliver" játékot.
Abban sem vagyok biztos, hogy nem válik le róluk az amerikai ág, valamilyen úton-módon. Próbálkozások vannak már erre is.
A csütörtöki Millásreggeliben ezt a témát jártuk körbe, link itt, 20:20-tól Futómű rovat.
Az ATV Start-ban a védővámok, és a lehetséges magyar vétó volt terítéken.
Az ATV Magyarország Youtube csatornáján tudjátok visszanézni a beszélgetést.