Nézem az új DS4 online bemutatóját – hiszen élőben sajnos még mindig nem lehetséges ez – és azon gondolkozom, hogy hogy a fenébe sikerül a a franciáknak összehozniuk azt, hogy egyszerre vágykeltő, békebeli, és közben avantgarde is az, amit csinálnak az autódizájnban.

Percekig mesélt a Thierry Metroz, a DS Automobiles stílus igazgatója (már eleve ez a pozíció!) arról, hogy milyen anyagokkal dolgoztak. Milyen bőr, milyen forma, milyen króm, milyen "signature light" lett alkalmazva, kitalálva az új DS4-ben. Minden "sok" benne, de nem emészthetetlen, sőt, hiányozna, ha nem lenne ott. A jó autódizájnról mindig elmondják, hogy a hibátlan arányok, és az egyszerű vonalak jellemzik. Az arányok nem teljesen tökéletesek a DS4-nél, hiszen eleve egy Crossover, és a vonalak sem egyszerűek, sőt. Ez itt így egyben mégis összeáll, kívül és belül egyaránt.

Nekem személy szerint ezerszer inkább szól erről a történetmesélésről, erről a nemzeti ízről, erről az individualizmusról az autó, – mint művészet –, mint bármi egyébről, amit manapság társítanak a jövő autózásával. Vagy éppen a programozók hatékonyságra való törekvésének megjelenésével az autóipar minden szegletében.

Francia, és prémium. Szükségszerűen dekadens, hiteltelen lenne egy kis bujaság, egy kis túlzás nélkül. Ezzel együtt összehasonlíthatatlanul európai.

A technikai részleteket mindenki megnézheti, aki kíváncsi rá. Van PHEV, de még egy dízel is. Van minden, ami manapság kell, digitalizáció, vezetéstámogatás, világítástechnika, és a többi kulcs téma is képviselteti magát. Aki követi a franciák EMP2-es platformra épülő újdonságait, az nem lesz meglepve.

Nem sok ilyen individuális, stílusos márka maradt mára. Remélem, hogy a Stellantis alatt a DS még nagyobb teret kaphat majd.