Carlos Tavares egy portugál lapnak adott először interjút mióta "elhagyta" a Stellantis-t. Mindannyian tudjuk, hogy el kellett hagynia a céget, de ez most mellékes.


Ami úgy indul, mint egy beismerés arról, hogy komplett hátraarc kellene azonnal Európában a 2035-ös zsákutcából, még egész jól folytatódik is:

"Az európai autóipart abba az irányba kényszerítették, ahol az található, amit a kínaiak sokkal jobban tudnak nálunk, és ez hatalmas hibának bizonyult."

Már csak azt kellene végre kimondania, hogy minden európai autóipari vezető, aki ehhez cinikusan asszisztált, gyáván kussolt, amikor elfogadták az EU-ban az ipartalanítás politikáját, közvetlen felelőse sok millió ember megszűnő munkahelyének és megélhetésének, és végső soron Európa gyorsuló elszegényedésének.

De nem Tavaresről lenne szó, ha nem kapcsolna következő fokozatra az önigazolás.

Összefoglalva: ő nem tehet semmiről, ő fitté akarta tenni a céget egy darwini küzdelemre, ahol csak a legerősebbek fognak túlélni. A zsákutca, amibe kerültünk, kizárólag a politika hibája. 250 000 embert foglalkoztató céget pedig nem lehet nem erős kézzel és egy vízióval vezetni.

A vízió meg a gyakorlatban így nézett ki: ACEA vezetőként egyszerűen elárulta az "ügyet", meghunyászkodott a politika előtt. A technológiai semlegesség elvét szélnek eresztette, és minden további nélkül egyik napról a másikra elkezdte mondani az ellenkezőjét annak, amit korábban hangoztatott, magára hagyva azokat, akik korábban vele küzdöttek azért, hogy még időben észhez térjen az EU. Toyoda, de Meo, Zipse, Denner, stb.

Az EU fizessen az átállásért, az autóiparnak ne kelljen megmérettetnie a piacon, a vevők igényét felejtsük el, jöjjenek a védővámok, folyjon a szubvenció a végtelenségig akku gyártásba, eladásba, mindenbe. Ez volt a "nagy" terv.

Nem, Tavares Úr, ez nem lesz ilyen egyszerű. Az egyéni felelősség, mint ipari vezető, ott lesz örökre a vállán. A gyávaság ára. Tét nélkül már nem kell okoskodni.