Mielőtt elindul a polémia arról, hogy méltó-e a négy henger egy SL-be, érdemes felidézni, hogy nem példa nélküli ez a sorozat történetében. A hatvanas években a 190 SL, W121-ként létezett már négy dugóval, szerény, 105 lóerővel.
Több, mint hat évtizedet ugorva most azon kesergünk, hogy szabad-e 4 hengert tenni egy SL jelzést viselő luxusautóba. Mindezt úgy, hogy a legutóbbi átdolgozás után már 421 lóerős verzióról beszélünk, 278 km/h végsebességgel, 4,7 másodperces gyorsulással.
Ha mindent le lehetne írni puszta számokkal, átlagokkal, egzakt adatokkal, akkor lényegesen szürkébb világban élnénk, bár, a dolgok alakulását látva, kéjes élvezettel dolgozik az emberiség azon, hogy kiirtsa a véletlen faktort az életéből, ami egyszersmind az élet egyik legfontosabb elemét is jelenti. Hogy jön ez ide? Ha minden paraméterezhető lenne, akkor nem lenne téma az, hogy egy, paramétereiben minden szinten méltó erőforrás, mit keres – ráadásul alapmotorként – az SL palettáján.
Az ember irracionális, és az egy ilyen autó élvezetéhez hozzátartozik a hang, a vibráció, az öblösség élvezete, még akkor is, ha esetleg gyengébb menetteljesítményei vannak, mint ennek.
De, és itt jön a nagy DE: az elektromos rásegítésű turbófeltöltővel ellátott kétliteres karakterében nagyon közel áll egy nagy köbcentis szívóhoz, és ezt 6.3 V8 tulajként írom. A hangot ugyan nem lehet pótolni, ami továbbra is egy hiányérzet, de minden egyéb tekintetében teljes értékű megoldás a kétliteres. Tényleg.
Egyetlen gond van: a vevők egy nem elhanyagolható része egyszerűen nem ezt akarja, és olyan, mintha az AMG-nél ezzel még csak elméleti szinten sem számoltak volna.
Két tűz között érzem magam, a saját gondolataimban is. Egyrészt, a nyújtott előadás meggyőző. Valóban meggyőző. Nem – ahhoz képest – meggyőző, hanem az. Másrészt, én is a több henger bűvöletében mozgok. Azt a bántást ugyanakkor, amit ez a motor bemutatása óta kap, azt nem érdemli meg, mert lenyűgöző technikával igyekeztek takarékosabbá tenni a sportosságot, ahogyan ezt a hazautam 6,9 literes fogyasztása bizonyította. Hogy tud 19-et is fogyasztani, ha a végletekig van tolva? Ez teljesen rendben van. Egy évben 1-2 ilyen hétvégét, ha megenged magának az ember, akkor sokat is mondtam.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy a GT helyett ezzel mentem, mert a helyszín, az időjárás, és a hangulat tökéletesen kiadta az egész hétvégét. A Speedworld csapata felelt a szervezését, amit ezúton is köszönök, ahogyan a Mercedes-Benz importőrének az autót.
Vajdahunyad vára mellett közvetlenül volt a szállásunk, innen indultunk szombaton a nagy körútra, egy nap alatt 700 kilométer, lényegében végig szerpentinen, vagy falvak között, megterhelő, de rendkívül sok boldogsághormont is termel, különösen nyitott tetővel.
Első etap Vajdahunyad-Szászsebes-Nagyszeben-Alsóárpás. Innen indul fel az út a Transzfogarasra, amit szombaton elég nagy öngól autózási szempontból beiktatni, de hát ezt dobta a gép. A táj továbbra is lélegzetelállító, de nem véletlenül nem jártam erre már vagy 8 éve. A hegytetőhöz közeledve 1 órát álltunk a dugóban, mire az alagúton át végre lecsoroghattunk a túloldalon. Ez a rész kárpótolt minden álldogálásért, szépen ívelt kanyarok, közepes minőségű aszfalt, a völgybe érve egyre szűkebb utak, nehéz megfelelő erőtartalék nélkül előzni. Szerencsére, erő, az pont volt elég.
Összesen öt helyen láttunk medvét, ami önmagában hatalmas élmény volt, de természetesen csak autóból fotóztuk őket.
A 73C jelű úton folytattuk a napot, ez az átkötő a Transzfogaras vége és a Transzalpin kezdete között. Novaci -t kell beütni a navigációba, ha valaki szeretné ezt a kört megtenni. Viszonylag hosszan kell ebbe az irányba nem túl látványos úton vezetni, de valamit valamiért.
A 67C az, amit eddig már tizenkétszer kerestem fel életemben, és most is megbizonyosodtam róla, hogy nincs ennél nagyobb élményt nyújtó hágó egész Európában. Szombat ellenére nem volt forgalmas, nincs rendőri vegzálás, és a helyiek láthatóan szeretik a szép autókat. :)
Többször írtam erről a helyről a blogon is, ha valakit érdekel, keressen rá a korábbi évekből. Obarsia Lotrului a kis település, ahol meg szoktunk szállni, innen 4 irányba lehet teljesen eltérő karakterű, de egyenként nagyon izgalmas szakaszok felé indulni.
Többször írtam erről a helyről a blogon is, ha valakit érdekel, keressen rá a korábbi évekből. Obarsia Lotrului a kis település, ahol meg szoktunk szállni, innen 4 irányba lehet teljesen eltérő karakterű, de egyenként nagyon izgalmas szakaszok felé indulni.
A megadott itinerhez képest én tettem egy kitérőt Petrozsény felé, ez az út akkor, amikor először voltam itt 10 éve, nagyon nehezen volt járható autóval, mostanra sem tökéletes, de azért működik. Petrozsény tetején készült a tegnapi kép, érdemes feljönni ide, az egész környéket át lehet látni, bámulatos!
Innen visszafordultunk és Obarsia Lotrului-ba érve folytattuk az utunkat a 67C-n immár vissza Szászsebes felé. Az SL karakteréhez messze ez illett a legjobban. Itt már kezdett esteledni, senki nem volt az úton, ami itt ráadásul nagyon jó minőségű. Még az is elképzelhető, hogy időnként nem figyeltem a táblákat, de ez maradjunk köztünk. :)
Este 9 után értünk vissza a szállásra, fáradtan, de feltöltekezve.
Az AMG SL 43 pedig egy olyan társ volt mindehhez, amely érdemben adott hozzá ahhoz, hogy ez a hétvége felejthetetlen élményként maradjon meg nekem. Lehet vele ésszel keresztbe menni. Lehet vele egészen hajmeresztő tempóban közlekedni. Lehet vele andalogni és gyönyörködni a tájban.
Értem, hogy kinek szánták. Egy osztrák, vagy svájci túrához, ahol minden bokorban leselkedik valami pénzbeszedő fényképész, tökéletes választás, mert a nagyon nyugodt énjét gond nélkül át tudjuk élni. Egy vérmesebb toszkán roadtrip is beleillik a profiljába. A közúti hillclimb nem annyira a terepe, és ezt talán nem is kell felróni neki. Az SL egyébként is úriember választása.
Az ára, nos, az felvet kérdéseket. A tesztautó 66 millió forint, jól extrázva, de közel sem volt benne minden. Az, hogy ennyi pénzért ma még legyártanak távtartó tempomat nélkül egy autót, számomra megdöbbentő. Meg lehet venni utólag, ha véletlenül kimaradt a konfigurációból, de na.
Azt is értem, hogy egy SL soha nem lehet sonderangebot. Egy kicsit azért lehetne szerényebb a listaára, F1 technika ide vagy oda.
Az, hogy még elérhetőek ezek az autók, és európai termék az ipar csúcsa luxusban, komplexitásban, élményben, kidolgozásban, és még sorolhatnám, számomra öröm, európaiként pedig büszkeség. Gondoljunk erre, amikor legközelebb arról beszél valaki, hogy az európai autóipar "lemaradt". Majd amikor a feltörekvő kihívók egy fele ilyen komplex terméket képesek lesznek legyártani, beszélgethetünk arról, mikor zárkóznak fel végleg a tradicionális, 100+ éves tapasztalattal bíró gyártókhoz, mint amilyen a Mercedes.
Egy SL pedig a pokolban is SL.
