Igyekszem elkerülni a dogmatizmust, meg a csőlátást, ennek ellenére könnyen lehet, hogy nem voltam, vagy nem is vagyok kellően hideg fejű, amikor a Tesláról van szó.


Mentségemre szóljon, hogy korábban is, – amikor nyilvánosan keresztre lett mindenki feszítve, aki kritizálta Első Igazmondó Szent Elont –, ugyanazt gondoltam róla, és most is, amikor hirtelen megvilágosodott a világ sajtója, ugyanazt gondolom róla.

Egy javíthatatlan hazudozó, aki felépítette a világ eddig látott legnagyobb piramisjátékát, azon mottó szerint, hogy ha elég nagyra fújod a lufit, akkor mindenki érdeke lesz, hogy ne durranjon.

Évekig érinthetetlen volt, minden hatóság előtt. Évekig ünnepeltette magát a sajtóban. Évekig nem mert a rengeteg sötét manipulációja ellen szólni senki. A Tesla teljes üzleti modellje hazugságok, állami pénzek és félrevezetések sűrű és szinte áttekinthetetlen hálójából áll, amiből egy minta rajzolódik ki konzekvensen: minden szabály arra van, hogy át legyen hágva. Ha segít abban, hogy a konkurensek lépéshátrányban legyenek, akkor remek, ha akadályozza a Tesla érdekeit a legcsekélyebb mértékben is, akkor egyszerűen nem kell figyelembe venni az adott törvényt, a hatóságok úgyis tökéletesen tehetetlenek.

Számomra hátborzongató, hogy milyen gyorsan és mennyire ellenállás nélkül tartunk a tech feudalizmus korszakába, ahol a politika nem más, mint egy egyre röhejesebbé váló színház, amiről lassan mindenki sejti, hogy nem más, mint a szórakoztató egysége az életnek, amelyet azok tartanak fent, akik nem akarnak kijönni a napra, ugyanakkor valójában mindent eldöntenek. Egyetlen szerencsénk, hogy ez a pojáca annyira nárcisztikus, hogy nem bír magával, és még szerepelni is akar.

Miközben lassan de biztosan ereszt a lufija, a visszaéléseinek sora olyan hosszú, hogy naponta lehetne súlyos következményekkel fenyegetni. Ezért kényelmes, sőt, szükséges számára, hogy szerepvállalásával tompítsa, kiherélje, felvizezze azt a maradék felügyeletet is, amivel eddig sem túl hatékonyan próbálták szabályozni a Teslát.

A Handelsblatt csokorba szedte azokat a praktikákat, amiket a céget közelről figyelők évek óta borzongva néznek. Amikor fontos Elon számára, hogy adatot szolgáltasson valamilyen eseményről, akkor minden lényeges momentum kiolvasható bármelyik autójából. Mindegy, hogy felrobbantották, kiégették, vagy vandalizmus áldozata lett. Az utolsó másodpercig meg van minden, ami az esemény rekonstruálásához kell. Érdekes.

Amikor egy halálos kimenetelű baleset történik egy Teslával, és a jelek arra mutatnak, hogy az autónak szerepe lehetett a bekövetkezett tragédiában, akkor az adatok nem találhatóak meg, és hatósági megkeresésre sem reagálnak megfelelően a Tesla részéről. Nem hogy európai hatóságoknak nem szolgáltat kielégítően adatot a cég, még a nagy hatalmú NHTSA is csak rohan az események után. Régóta hangoztatják a kritikusok, és egyre kevésbe lehet félrenézni: a Tesla a törvények felett áll.

Nem szeretnék olyan világban élni, ahol teljes és totális kiszolgáltatottságban van nem csak az átlag polgár, de még az azokat kordában tartani hivatott hatóság is a tech cégek monopóliumaival szemben. A kényelmünkkel és a naivitásunkkal fektetjük le az utat ehhez.

Semmilyen politikai aspektust nem szeretnék beemelni ebbe az írásba, egyes egyedül Musk szerepvállalását és határtalan kártékonyságát hangsúlyozom, ugyanakkor kiemelném, hogy azokat a kreténeket, akik feljogosítva érzik magukat arra, vandálkodjanak, még inkább elítélem.

Handelsblatt cikk itt. Érdemes elolvasni.

Kevesebb írás, több podcast, ez volt az elmúlt 2 hét nálam, és ha még nem unjátok, akkor két további beszélgetést linkelek.


A Mandiner és a Szabad Európa meghívásának tettem eleget, és mindkét beszélgetés az európai autóipar, a kínai kihívás és a változó világ körül zajlott. Téma szempontjából hálás időszak ez, csak kár, hogy a hírek jellemzően nem számunkra kedvezőek.

Sűrű volt a hét podcast-ok szempontjából, Rónai Egonnal és Wachtler Tamással beszélgettünk tegnap, kifejezetten fontos autóipart érintő kérdésekről.


"A beszélgetés első felében szóba került a svéd Northvolt, amely az akkumulátorgyártás egyik legígéretesebb vállalkozásaként indult, szerdán azonban csődöt jelentett Svédországban, majd szó volt arról a toposzról is, mely szerint nem az autózás a legsúlyosabb környezetkárosító elem."

Az Index.hu-n tudjátok megnézni/meghallgatni a teljes beszélgetést.

Kedves beszélgetés volt ez számomra. :)


Hallgassátok itt: KAPod podcast

Nézzétek itt: Kovács András Péter Youtube csatorna

"Várkonyi Gábor gyerekkora óta foglalkozik autókkal közdazdászként pedig szereti boncolgatni a globális autópiac tágabb társadalmi, gazdasági és politikai összefüggéseit. Eszköznek látja az autót, amely minden feladatra más. Városban maga is villanyautót használ, a villanyhívők mégis az ördögöt látják benne, a szót emel a kötelező villanyosítás és villany-tervgazdaság ellen. Vállalkozóként továbbra is hisz abban, hogy a nagyvonalúság és a hozzá hasonló vállalkozók összjátéka hosszú távon kifizetődő, rövid távon pedig lelkileg megnyugtató." 

Szakadó árfolyam, vandalizmussá fajuló hisztéria Musk kapcsán, gyenge eladások. Nem a legjobb formában van a Tesla jelenleg. Európából sem igen számíthatnak a CO2 kibocsátási közösség alkotásból származó bevételekre, hiszen a következő három évre könnyítést kaptak a gyártók.


Érthetetlen számomra, hogyan érezheti felhatalmazva magát valaki arra, hogy a politikai vélemény nyilvánítását valakinek a magántulajdonát képező autójának a rongálásával fejezze ki, de ilyen világban élünk. Döbbenetes mennyiségű ilyen incidensről lehet olvasni Amerikában.

A múlt heti Millásreggeliben részben a CO2 pool kérdésről is beszéltünk, illetve ennek hatásairól az autóiparra nézve.

Hallgassátok vissza itt, 22:20-tól indul a Futómű rovat!

Talán mostanra már a többség érzi a bőrén a szép új világ gyakorlati leképeződését az aktuálisan kapható autók karbantartásával kapcsolatban. A downsizing, a filléreskedés a beszállítóknál, a CO2 nyomás, a rövidtávú compliance megfelelés oltárán feláldozott hosszútávú tartósság meteorként csap bele a használtautó piacba, és a garanciaszolgáltatók üzletmenetébe.


A CarGarantie idei felmérése is arról ad számot, hogy egyre gyorsul a drágulás az autójavítások kapcsán. A cég több, mint 1 millió garanciaszerződés elemzése kapcsán számol be arról, hogy 718 euróra növekedett egy átlagos javítás elszámolása.

2016-ban 502 euró volt ez az összeg, azóta pedig minden évben erősen növekedett, így jutottunk ez a 718 euróig, és ez bőven az euro zóna inflációja feletti szint.

A leggyakoribb hibák az elektromos berendezésekkel kapcsolatosak. Második helyen a komfort elektronikai elemek állnak. A használt autós garancia szerződések kárkifizetéseinek a negyedét a motorral kapcsolatos bajok adják, azaz messze ezek jelentik a legnagyobb tételt. Az új autós garanciáknál a kárkifizetések ötöde megy el a motorokra. Döbbenetesen magas számok.

Egy másik statisztika szerint a tervszerű karbantartások lassan autónként évente 400 euró körüli átlagos költést jelentenek, és ebbe az összegbe az is beleszámít, amikor a kétévente esedékes szerviz miatt egy autóra adott évben épp nem kell költeni.

Guruló pillanatfelvételek lettek az autóink. 6-7 éves autók esetében a javításból fakadó gazdasági totálkár egyáltalán nem ritka, az ismert és egyre bővülő lista a konstrukcióhibás – javíthatatlan – motorok kapcsán egyre nagyobb fejfájást okoz mindenkinek.

A forró krumplit dobálja a szakma egyre tovább, és azoknak kerül igazán sok pénzükbe a végén, akiknek alacsony kereset mellett alap mobilitást lenne hivatott biztosítani egy egyszerű és olcsó, 15 évet kibíró autó.

Rapid módon öregszik az autópark. 5 év alatt lényegében a duplájánál is magasabb áron tud magának autót venni az, aki az olcsó autók között nézelődött az új autó piacon. A karbantartás szintén jelentősen magasabb, a biztosítás az autóba kényszerített rengeteg berendezés miatt szintén drágább lett. A kamatok nálunk nagyon magasak, de máshol is emelkedtek a korábban tapasztaltakhoz képest.

A kubaizáció előkapujában vagyunk, akármilyen drasztikusan is hangzik.