Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

"Hetes" BMW, S-klasse, A8 – életérzés a kilencvenes évekből

2020. november 16. - Várkonyi Gábor Autóblog

125347641_788644628600264_2664581004639040731_n.jpg
Kisiskolás vagy Kelet-Európában a korai kilencvenes években. Amióta az eszedet tudod, az autó érdekel. Nem sokat fogsz még föl a világból, de azt mindenképpen, hogy aki ilyenekben ül, ezen a felén a világnak, ebben az időszakban, az nem a találmányából gazdagodott meg.

Nem tudod eldönteni, hogy melyik nyűgöz le jobban. A BMW-ről érzed, hogy ezt a biztosan jobb vezetni, mint a másik kettőt. Mivel egyszer véletlenül egy autókiállításon vethettél egy pillantást a belsejébe, tudod, hogy milyen a "hetes" illat. Összehasonlíthatatlan bármi mással, beleértve a többi BMW-t is. A csontkeretes szemüveges müncheni főorvost még a vadkeletről is simán belelátod, még 10 évesként is. Fura, de ebben a trióban messze a legkevésbé agresszívnek ez hat.

A bálna? Na, az olyan fajsúlyos jelenség, mint maga Helmut Kohl. Ilyennel csak a legnagyobbak jártak, akkor is. Puszta megjelenése melletted a lámpánál már hozta az alap gyomorgörcs érzést. Úgy néznéd, gyerekként is, de azért olyan nagyon nem tanácsos bámulni. Franc tudja kik ülnek benne, meg hányan, ahogy a Belga is megénekelte. Itt mindenből sok van, ránézésre is agyonnyom. Semmit nem kell magyarázni egy S-klasse hátsó üléséről. Mózesként választja ketté a forgalmat maga előtt. Ex titkosszolgálatosok privát gazdaságban letett névjegye, erőszakos bűnözők szolgálati behajtója járműve, frissen privatizált konglomerátumok élén álló erős emberek kötelező kelléke. Kupé formában még ütősebb. Egy másik világ, ahol a végén csak a legerősebb marad meg, úgyhogy jobb élvezni az élet adta dekadens örömöket, ki tudja, meddig lehet.

Az A8? A kora Model S-je. A feltörekvő, nem annyira a régi világgal összefonódott fél állami maffiózó, hanem a kívülről jött, gyorsan feltörő, új világ új bizniszeit értő. de még nagyon heves fejű yuppie "okosító" nem is annyira titkos tippje. Egy mérföldkő számomra a 90-es évek autó dizájnjában. Tökéletes egységben a külső és a belső, maximálisan hideg és techno, erős, Quattro, nem tud mindent olyan jól, mint a Don, a pórnép felkapaszkodott gyermeke, de vág az esze, és gyors. Látszik, hogy sok gondot fog még okozni az öregeknek, a nem ortodox módszereivel. Amikor éppen nem simlis ügyvédek és kólás bankárok ülnek benne, akkor jó eséllyel a kísérőautó szerepét tölti be, tele nagy darab leszorítástechnikai "szakemberrel":

Hála Istennek vége ennek az időszaknak. A nem szétbarmolt darabok méltósággal öregszenek, már el vannak téve, és várják, hogy be lehessen rajtuk mutatni a rendszerváltás utáni évek szakadéknyi különbségét a nyugati polgári jólét és a keleti vadkapitalizmus erőszaka és káosza között.

Mind a három kéne. Nagyon. De csak modellfrissítés utáni verziókban. A sárga index, meg a helyenként még a késői nyolcvanas éveket idéző színek és kárpitok a korai szériákban nem annyira vonzóak. Az ezredfordulóhoz közelebbi példányok, na, azokért oda vagyok, nagyon.

A bejegyzés trackback címe:

https://varkonyigabor.blog.hu/api/trackback/id/tr7316287060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása