A Deloitte és a VDA közös tanulmány készített a német autóipari beszállítók körében arról, hogy milyen stratégiát folytatnak az átalakuló hajtások kapcsán a saját üzleti modelljükre vetítve.


Igazán fontos kérdés, és a két szervezet releváns és objektív megközelítéssel vizsgálta az érintett cégek megkérdezésével, hogy hogyan készülnek a következő évtizedekre.

Azoknál a cégeknél, ahol belsőégésű motorokkal kapcsolatos üzleti tevékenység is van, három különböző stratégiát lehet megkülönböztetni. Az "Exit" a "Harvest" és a konszolidáció. Összességében a beszállítók túlnyomó többsége, azaz nyolcvan százalékuk arra számít, hogy a villanyhajtás lesz a meghatározó hajtási forma a jövőben.

Az "Exit" forgatókönyvet a cégeknek egy kisebb része követi. Ez a stratégia arról szól, hogy a lehető leggyorsabban a hátuk mögött akarják tudni a belsőégésű technikával kapcsolatos üzletüket, függetlenül attól, hogy esetlegesen még hozna pénzt néhány évig. A cégek tevékenységének a jellegű nyilván nagyban befolyásolja a kiválasztott módozatokat az átmenet kapcsán. A cégek egy marginális része nyilatkozott arról, hogy semmilyen változást nem szeretnének eszközölni az üzleti modelljükben, ez az "Exit" ellentéte tehát, és azoknál figyelhető meg, akik ténylegesen csupán a belsőégésűekhez köthető tevékenységgel foglalkoznak.

A cégek döntő többsége az "Harvest" forgatókönyvet követi. Ebben az esetben egy lassabb, kontrolláltabb, de egyértelmű irányú elmozdulást jelentő stratégiát követnek, azaz leépítik a belsőégésű kompetenciáikat, de lefölözik a piacot. Maradnak tehát a "régi" világban, miközben intenzíven befektetnek az új technológiákba is, amihez a pénz egy jelentős részét az eddigi tevékenységből finanszírozzák, hiszen az új technológiákkal még nem lehet keresni a Deloitte szakemberei szerint.

A konszolidációs út pedig arról szól, hogy egyesülnek más cégekkel, vagy felvásárolnak olyan cégeket nagyobb beszállítók, akik rendelkeznek a szükséges kapacitásokkal és tudással, ami kell a jövő kihívásaihoz.

A piac átrendeződésének a sebességéről is eltérő elképzelések vannak, de itt is hangsúlyos néhány eshetőség a megkérdezettek között.

2024-ig a teljes átállás nagyon kevesen tudják elképzelni. Ugyanez a helyzet az azt követő 5 évre is. Magyarul az évtized végéig a cégek egy kisebb része hiszi azt, hogy gyökeresen változna az eddigi felállás. Érdekes, hogy 2030-34, valamint 2035-2039 ás 2040-2045 közötti másfél évtizedre lebontva az öt éves ciklusok esetében nagyjából kiegyensúlyozott a száma azoknak a cégeknek, akik a teljes átállást látják. Magyarul: ez a másfél évtized lesz a meghatározó, de azt, hogy ez az elején, a közepén vagy a végén fog megtörténni, a másként látják a cégek.

A 2040 és 2050 közötti időszakra már kevesen számítanak, mint áttörési pontra.

A cégek harmada még hisz abban is, hogy a tüzelőanyagcella standardá válhat az iparban. Meglepően nagy szám annak tükrében, hogy milyen sokan temetik hangosan ezt a technológiát. A tisztán villanyos megoldást preferálók körében a szintetikus üzemanyag igazi vörös posztó, ehhez képest az ipar negyven (!!) százaléka hisz abban, hogy van jövője a megoldásnak, ugyanakkor kiemelték, hogy csakis abban az esetben, ha jelentősen nő a megújuló energiaforrások száma. Enélkül a hidrogénnek sincs különösebben sok értelme.

A pandémia általánosan gyorsította az átalakulást. 1-7-ig tartós skálán osztályozták a cégek az átalakulásuk fázisait, a cégek több mint fele a saját nyilatkozataik alapján már "túl van az út felén" ami az üzleti modelljük átalakítását illeti.

A K+F kiadásaik közel harmadát egyébként tisztán a villanyhajtásba teszik a cégek, ez elég egyértelmű indikáció a jövőre vonatkozóan.

Általánosan elmondható ugyanakkor, hogy erőn felül invesztál a vállalatok egy jelentős része, különösen a középvállalati szinten, és a politikától nagyobb segítséget és főleg tervezhetőbb menetrendet várnak el.

A teljes tanulmány innen elérhető.