Nyilvánvalóan meg vannak számlálva annak a napjai, hogy V8-as tesztautókat kapunk, különösen dekadens négy üléses über kabrióként, és a bennem élő hedonista értelemszerűen piros betűkkel írta be a naptárba az M850i hetét, különösen úgy, hogy a Transalpinon már vezettem kollégám/barátom jóvoltából, és lenyűgözött a technika kifinomultsága.

530 lóerő még két tonnára is bőven elegendő, különösen úgy, hogy az Xdrive gondoskodik arról, hogy egyetlen kósza nyúton se vesszen kárba, ne izzadjon feleslegesen a két töltő a motorban. A kényelem ugyanakkor oly annyira fejedelmi, hogy minden, rendelkezésre álló erőtartalék és hangbéli aláfestés ellenére nem feltétlenül a forszírozott üzem áll testhez a hatalmas nyitott tetős bajorban.

A hangnál megállnék egy pillanatra. Ilyen V8 csak a BMW-től jöhet. Olyan testes, komplex, sok szólamú, ugyanakkor semmi egyébre nem jellemző hangzásvilága van, ami valóban megismételhetetlen karakterrel bír. Nem röfögősen basszusos, vagy sötét mély, ugyanakkor nem is vinnyog, mint egy ázsiai szívó. Nem omniprezens, de azért soha nem kell kétszer kérni, hogy halljuk. Mechanikus, motorsportos, de selyembe bugyolált. Hidegen meg kifejezetten whisky-s. A szinte tökéletesen lineáris teljesítmény leadás, valamint a brutális erő, karöltve ezzel az akusztikus élménnyel nekem önmagában eladnák az autót.

De van itt még pár dolog, amit minden csodálatom és hódolatom ellenére a koncepció kapcsán nem feltétlenül érzek magaménak.

Szubjektív kérdés ez, de hát 50+ milliós tételeknél ez talán még inkább fontos, mint a racionális autóválasztások esetében. A BMW számomra alapvetően az 5-ös köré felépülő legenda. Ennek vannak nagyon komoly előnyei és néhány deficitje is, ami a teljes palettájukat illeti. Mi az előnye: hogy egy 3-as ugyanolyan piszok jó, mint egy 5-ös, és emiatt az élvezeti értéke messze meghaladja a kategória átlagát. Mi a hátránya? Röviden: nekem az 5-ös felett is minden olyan, mint egy 5-ös, csak nagyobb bódéval.

Ez önmagában nem lenne baj, ugyanakkor megkérdőjeleződik számomra az értelme annak, hogy lényegesen magasabb összegért vegyek valamit, aminek minőségérzete és kialakítása nem nagyságrendekkel cizelláltabb, mint egy 5-ös.

Mindez ráadásul vezetési élmény szempontjából is áll. Itt egy két tonnás, merev, jól összerakott autó, ami többek között a hátsókerék kormányzásnak hála úgy hazudja le a súlyát és méreteit, mint egy profi tindercsaló. Szerencsére itt csalódás senkit sem fog érni, mert az élmény magával ragadó, csak azt nem tudom, hogy minek vegyek hajót, ha motorcsónakot akarok?

Minden ős BMW-stől elnézést kérek, de egy S-osztályos kabrió (Isten nyugosztalja) az elég egyértelműen más liga volt, mint a gyártó többi, hasonló autója. Más kérdés, hogy az új világban ki is szortírozták a palettából. Fel is vetődik egyúttal a kérdés, hogy ki is a konkurense a nemrégiben frissített nyolcasnak?

Nos, a helyzet az, hogy tulajdonképpen nem nagyon van. Lexus LC? Nem pont ez a pálya. Az új SL végképp nem. A többieknél meg a közepes kategória nyitott tetős változatainál meg is állnak, ha egyáltalán kínálnak még ilyet. Ha innen nézzük, akkor egyértelműen dicséret illeti a BMW-t, hogy ebben a méretosztályban is adnak valamit a márka hű rajongótáborának.

Ha 8-as, akkor mindenképpen nyolccal. Szerintem. A fölénk tornyosuló szélvédő megszokható, az előzékeny vezetés ellenére néhány autós társat irritáló megjelenés már más kérdés.

Van még a münchenieknél villámgyors, jó hangú, nyitott tetős alternatíva, ha valami kicsit másra vágyuk. Szerencse, hogy megnehezítik a választást!