"Van kedved elvinni utoljára egy rendes V8-as Jaguar-t, mielőtt végleg kifut a széria?" Valahogy így hangzott a felvetés telefonban pár hete, én meg nyilván izgalomba jöttem a kérdéstől, hiszen nem sok tesztautó van már manapság, ami a klasszikus pontokat masszírozza az ember autóbuzi agyában.
Nem is a négy másodpercen belüli gyorsulás, vagy a kompresszoros, klasszikus 5.0 V8 az, ami önmagában vágyakozást keltett, hanem az, hogy a régi világ utolsó vonaglásának az ütemére telhet pár napom egy ilyen csodában. Szomorúan hangzik, de nem tudom másként értelmezni. Mindenünk megvolt, és harc nélkül adtuk fel, valami olyasmiért cserébe, ami senkiben semmit nem vált ki. Nyugodtan lehet keresni az áthallást az autóiparon túl.
Addig is: piszkosul, mocskosul, felháborítóan jó a V8-as F-Pace. Bővérűbb, mint egy M-es SUV, nyersebb, mint egy AMG, arrogánsabb, mint egy QV. Nyilván tetszik, annak ellenére is, hogy zsigereimben van egy tiszteletteljes távolságtartás mindennel szemben, ami arról a szigetről jön.
Utoljára az "Úriemberek"-ről jöttem ki olyan széles vigyorral, mint ahogyan ebből szálltam ki napokon át. Ahol az én világom még rendben van. Ki lehet mondani, amit ki kell, és a helyén van minden, aminek a helyén kell lennie. Az F-Pace, főleg a tesztautó 50 milliós konfigurációjában pont ez, autós leképeződésben. Az európai ízlés felsőbbrendűsége, lemezbe burkolva, hanggal körítve, parittyából lőtt menetteljesítményekkel. Egy elegáns középső ujj, aminek a tetején figyel egy Peaky Blinders-es sapka.
Utoljára az "Úriemberek"-ről jöttem ki olyan széles vigyorral, mint ahogyan ebből szálltam ki napokon át. Ahol az én világom még rendben van. Ki lehet mondani, amit ki kell, és a helyén van minden, aminek a helyén kell lennie. Az F-Pace, főleg a tesztautó 50 milliós konfigurációjában pont ez, autós leképeződésben. Az európai ízlés felsőbbrendűsége, lemezbe burkolva, hanggal körítve, parittyából lőtt menetteljesítményekkel. Egy elegáns középső ujj, aminek a tetején figyel egy Peaky Blinders-es sapka.
De SUV, jön majd a komment. Erre annyit tudok mondani, hogy az összes felsorolt konkurenséhez képest ez mozog a leginkább úgy, mint egy rendes sportautó, még akkor is, ha meghazudtolni nem tudja a jellegét. Keresztbe menni viszont bármikor hajlandó, ha elég bátor hozzá az ember, hogy táncba vigye. Ennél nagyobb bátorság pedig csak ahhoz kell, hogy egyenesben sokáig tartsd a lábad a gázon. Akkor kitekeri alólad a földgolyót.
A rengeteg érdektelen négykerekű mosógép után ebben az autóban úgy éreztem magam, mint Keith Richards egy rendes vérátömlesztés után. Élhetnénk egy olyan világban, ahol még nem sokkal ezelőtt éltünk, és karakterek álltak sorban a kegyeinkért egy-egy szalonban. Helyette ünnepelhetjük, hogy van még lehetőség egy rövid ideig rendes Jaguart venni, mielőtt az xyz+ végleg túszul ejti a céget rózsaszín zümmögő ízléstelenségeket árulva.
