Szerencsére vannak még olyan darabok, amelyeknél nagyon rövid idő után érzem, hogy mély nyomot fognak hagyni. A 430d percek alatt adta azt az érzés, hogy tökéletesen nekem szól, és itt a szubjektivitást ki kell emelnem. A tesztautó konfigurációja is hozzájárult a birtoklási vágyhoz, külső-belső szín, M csomag, tetőablak, gyönyörű felnik... Így ahogy van, azonnal kellene.

Békésen elszórakoznék mellette valami kis elektromos gyösszel a dugóban, évi sok tízezres menethez meg nem lenne kérdés, hogy ez töltené be a "weapon of choice" szerepét.

Lassan az üzleti limuzin kategóriában is erősen meg kell magam erőltetni, akkor is, ha magas, de nem beláthatatlan összegért kellene választanom valamit. 4 henger, amíg engedik a hatot, szóba sem jöhet. Kivéve a Giulia esetében, de ha valóban az autópálya a fő körzetem, akkor a Veloce fogyasztása magas, kiindulva a német autópálya tempóból. A C-osztály nem mozog úgy, ahogy a 4-es, az E-osztályt szeretem, de "rendes" motorral túllő minden normalitáson, ami az árát illeti. Az új S5-ben még van bizodalmam, de árban az is kemény, és más, rendes "Autobahn" kompatibilis autó lassan nem is marad a kínálatban. Izgalmas 5 hengeres Volvo, "Seikoműpontossággal" járó sok hengeres Lexus? Egy egzotikus CTS, vagy bármi, aminek színe-szaga-íze van? Minden törölve.

Olyan istentelenül jól hangolt a 4-es, hogy nincs kedvem kiszállni belőle. Eldurrantottam itt már az évek alatt nem egyszer minden létező szinonimát arra, hogy mennyire tökéletesen azt csinálják az újabb BMW-k, amit kell, de ez még rátesz egy lapáttal. Mintha a 3-as "jus"-je lenne. Az eszenciája. Amit a fenekünkben lévő "érzékelővel" pont oda lehet tenni mindig, ahová akarjuk. Kísérve mindez olyan mélyről jövő mormogással, olyan erővel, olyan fekvéssel, olyan kormányzással, hogy az autóbuzéria minden bugyrába jut egy jutalomfalat.

"Régen" ez "csak" pénz kérdése volt. Minden komolyabb gyártó kemény valutája ez az élmény volt, különböző árnyalatokban tálalva. Elfogadom, hogy más világ van. Rendben. Azt azonban nem fogadom el, hogy 20, sőt 30 millió elköltése mellett azt érzem nem egy új autóban, hogy konkrétan visszalépés az újabb modell a régivel szemben, minden lényeges pontban, beleértve a karbantartás igényt is. A hetvenféle vérszívó pittyegésről nem is beszélve, de ez más asztalra tartozik.

Ami mélységesen szimpatikus a BMW modellpolitikájában, hogy nem nevelni akarnak, hanem kiszolgálni. Nem azt érzem 25 millió elköltése közben, hogy "jó-jó, de azért nem az igazi". A sorhat dízel túl jó ahhoz, hogy be legyen tiltva. Annak, aki a villany kapcsán akarja élvezni a klasszikus vezetési élményt, van választása lehetősége, ezzel a kasztnival is. Én maradnék ebben az esetben a mechanikai élmény és a hang mellett.