Robert Habeck – még – német gazdasági miniszter és Adolfo Urso olasz kollégája tegnap Berlinben megveregették egymás vállát azzal kapcsolatban, hogy lassan kellene valamit tenni annak érdekében, hogy Európa deindusztrializációja ne gyorsuljon tovább.


Legalább 10 éve dolgoznak konzekvensen azon, hogy minden létező módon akadályozzák az európai autóipar versenyképességét, és célt is értek ezzel, hirtelen szokatlan megtorpanás válik láthatóvá az európai politikában. Először a francia politikusok beszéltek pár hete arról, hogy 2025 CO2 szigorításait felül kellene vizsgálni, most pedig már a német zöldek által állított alkancellár is fészkelődik a székében, látva azt a leépítési hullámot a német autóiparban, amit pontosan jósolt előre mindenki, akinek volt egy csöpp realitás érzéke.

Ezeket a határokat pár éve a nagy ügybuzgalomban az addigi menetrendhez képest szigorították meg az EU képviselői, annak ellenére, hogy az ipar világosan jelezte, hogy nem találkoznak a realitásokkal azok a számok, amikből a politika kiindul. Minden érv le volt söpörve, most meg visszakozni kell, amit el kellene bábozni valahogy, hiszen azt mégsem mondhatják, hogy elcseszték. Az autógyárak nem voltak elég ügyesek. Nyilván.

Ahelyett, hogy kimondanák, hogy az egész erőltetett zöld átállás abban a formában, ahogy a politikai rajzasztalokon kitalálták, megbukott, a további maszatolás az, amiről a javaslatok szólnak. Habeck és Urso javaslata szerint jövőre mégsem kellene milliárdokat fizetnie a gyártóknak azért, mert nem tudják betartani az önkényesen kitalált limiteket, helyette már most vállalniuk kellene, hogy 2026 és 2027-re még nagyobb villanyautó kvótával számolnak.

A piaci logika, az valahogy most sem megy át. Véletlenül sem. Helyette ötvenedik tekervénnyel akarják valahogy belepasszírozni a realitást abba a kis szelencébe, ami az ő világképükről szól. A tervgazdaság 2026-ban és utána sem fog működni, és ha továbbra is csak a szépségtapaszok, kivételek, áthárítások és komolyan vehetetlen elképzelések uralkodnak a szabályozói oldalon, akkor a kár, amit ezzel csinálnak, egyre mélyebb és jóvátehetetlenebb lesz.

Reális célok mentén, évtizedekre meghatározott iparstratégiával, technológia semlegességgel, innovációval és stabil piaccal lehet az EU autóiparát versenyképesen tartani. Nem a radikális klímaegyház felkent papjainak további ördögűző szertartásaival.