A CO2 büntetések felfüggesztéséért és 2035 átgondolásáért lobbizik első nyílt levelében az ACEA új vezetője.


Aki nem más, mint Ola Källenius, aki Luca de Meo-t követi a székben. Azt, hogy a Renault vezetője hogyan gondolkodik az EU politikájáról az autóipar kapcsán, pontosan lehetett tudni. Túlszabályozó, versenytorzító, nem szupportív, boszorkányüldöző, piacidegen. Luca de Meo nagyon szépen, olaszos eleganciával tudta becsomagolni ezeket az állításokat.

Amikor kiderült, hogy Ola Källenius fogja követni az Európai Autógyártók Szövetségének az élén, nagyokat kezdtem nyelni magamban. A Mercedes jelenlegi vezetője egyetlen, általa kommunikált célkitűzést sem tudott eddig elérni. "Luxus" stratégiája grandiózusan megbukott, villany stratégiája szintén, és nem túlzás kijelenteni, hogy a svábok cége jelenleg inkább hasonlít egy fej nélküli lovag tévelygő ködszurkálására, mint egy strammul vezetett cég képére.

Úgy tűnik, hogy Källenius is megértette, hogy a maradék európai iparral játszunk, ha nem lesz végre valami életszagú módosítás az EU elképzeléseiben a klímapolitika kapcsán. A tegnapi, Brüsszelnek címzett nyílt levelében gyakorlatilag ott folytatja, ahol Luca de Meo abbahagyta:

- A várható büntetések súlyos csapást mérnek az EU cégeinek versenyképességére

- 13 millió ember megélhetését adó iparágat nem érdemes úgy rángatni, ahogy ezt az elmúlt években tették

- Büntetések helyett a Draghi jelentés alapján a versenyképesség feltételeinek a megteremtése kellene, hogy a prioritások között szerepeljen

- A piac és a vevő dönti el az átmenet jellegét és sebességét, és jelenleg a szabályozás és a piac nincs szinkronban egymással, ami hatalmas terheket ró az iparra, és azt gyártatja, amire nincs igény abban a mértékben, ahogy az elő van írva.

- Piaci alapú megközelítés lehet csak célravezető a környezetvédelemben is, ha valódi sikert akarunk elérni.

- 2035 nem tartható.

Bullshit nélkül, ez a lényeg.

Ugyanazt tudom írni, mint tegnap: minden világos volt, ezelőtt 5 meg 8 évvel is. Örülök, hogy mostanra eljutottunk oda, hogy már a mindenki kimeri mondani ezeket. Kár, hogy amikor igazán számított volna, akkor a Källenius és Diess típusú managerek opportunista, gyáva vezetők voltak, akik meghajoltak a politika és a média előtt, ahelyett, hogy gerinccel vezették volna Európa fontos cégeit. Javára legyen írva, jobb később ébredni, mint kitartani a hülyeség mellett.