Amikor 4-6 éve elkezdett meghülyülni a gyártók egy jelentős része, és a villanyosítás korszakát valami érthetetlen okból összekötötték magukban azzal a törekvéssel, hogy a lehető leginkább távolodjanak a saját márkaértékeik legfontosabb elemeitől, az óvatosabb megközelítésű kommentátorok – ide sorolnám magamat is – figyelmeztettek arra, hogy ennek nem lesz jó vége.
Kapott is mindenki a fejére a hangos kisebbségtől, akik jó forradalmárokként igyekeztek mindent ünnepelni az új világból, és mindent elpusztítani a régiből, anélkül, hogy ennek bármi értelme is lett volna. Ez nem hajtási koncepció kérdése, és ebben a bejegyzésben a villany/nem villany kérdés sokadlagos. Igazából lényegtelen is.
Amit évekkel korábban mondott a konzervatív kisebbség, az nagyjából úgy hangzott, hogy baj lesz abból, ha autótlanítjuk az autót, és 100 év tapasztalatával, valamint terhével akar egy nagy gyártó start-up-ot játszani. Nem lesz hiteles, nem fog menni, és nem lehet megelőzni, de még csak megszorongatni sem egy feltörekvő riválist úgy, hogy követő pozíciót vesz fel egy nagy konszern. E helyett a saját erősségeire koncentrálva, a vevői igényeket figyelembe véve kellene mozdulni a piaccal. A vevőt kioktatni nem jó hozzáállás.
Nézzünk szét egy pillanatra az aktuális autóipari "térképen":
A VW épp dobni készül az MEB platformot Kínában, és újra autószerű autók irányába viszi el a dizájnt Európában, gombokkal, emészthető formákkal, használható kezelhetőséggel. Emellett az ügynöki modell bevezetése egyre inkább csúszik, amiről szintén lehetett tudni, hogy halva született ötlet, de erről sok bejegyzésem volt az elmúlt években.
A Renault pontosan az ellenkező utat járja, mint a németek. A termékre fókuszál, és nem az állítólagos "trendekre", amiket ugyebár szentségtörés megkérdőjelezni. Nagyjából 3 éve megy a cég átstrukturálásának a programja, most nagyjából 7-800 000 autóval gyártanak kevesebbet, mint 4 éve, ugyanakkor 7.9% marzsot jelentettek a tavalyi évre. Jól vezethető, szépen kialakított, igényes és friss palettájuk van, ráadásul kiegyensúlyozott is, hiszen a budget márkától a viszonylag drága autóig, a nagyon versenyképes villanytól a jó belsőégésűig minden adott. Tömeg gyártóként nincsenek rossz állapotban az európaiak közül, de kicsik.
A Nissan konkrétan az életéért küzd, pedig a legelső nagy gyártó volt, amely a közelmúltban befektetett a villanyautózásba. Most az első lesz, amelyet meg kell menteni. Ha akad, aki vállalkozik erre.
A Mercedes az EQ sorozattal mindent kivágott az ablakon, ami miatt szerettük, meg is lett az eredménye. Most olyan elektromos modellek jönnek az EQ időszak után, amelyek az ígéretek szerint úgy fognak kinézni, mint ahogyan ez elvárható a márkától. Hátraarcnak nevezhetjük ezt a nagy haladásból. Szerencsére.
Az Audi pedig éppen elhagyja a négy karikát Kínában, és helyi cégek segítségével próbálja újrafogalmazni a kínai vásárlóknak, hogy miért is kellene Audi-t venniük. Kell ehhez egyfajta alázat, ami a németeknek jellemzően nem az erőssége. A kínai sajtó ugyanakkor ünnepli a döntést, és jó stratégiának tartja, hogy az Audi kínai ága a konkrét piaci viszonyokra koncentrálva próbál túlélni.
Akik meg autógyártóként fogták fel magukat, azok köszönik, egészen jól elkarcolnak. Mindenkinek meg vannak a küzdelmei, de akkora paradigmaváltásokon, mint amin a konkurencia kénytelen keresztül menni, nem megy keresztül sem a Toyota, sem a BMW.
A "csak a villany, azonnal, kompromisszumok nélkül" típusú autóipari vezetők egymás után fognak lelépni a színről a következő időszakban. Diess kezdte, Tavares folytatta, és lennének tippjeim a következőre.