Kár, hogy éppen akkor kezdik el nagy hanggal a Plug-in hibridek végét követelni, amikor végre igazán használható modellekből lehet válogatni. "Áthidaló technika", vagy egyenesen "csalás", ahogyan derék "aktivisták" nevezik a CO2 szabályozásokra adott egyik technológiai választ.


Az első generációs modellek némelyike, utólag barkácsolt hajtáslánccal, nevetségesen gyenge villanymotorokkal és vonalzóval mérhető hatótávval valóban nem buzdított arra, hogy töltögessék a felhasználók.

A mostani PHEV-ek közül ugyanakkor számos modell rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek valóban lehetővé teszik, hogy a hétköznapokat szinte teljesen le lehessen fedni elektromos üzemmódban, utazni viszont alacsony fogyasztással és rendes sebességgel lehessen. Számos ilyen autóról írtam az elmúlt időben, és PHEV-ként a RAV4 is ezek közé tartozik. Későn jött a Toyota válasza arra, ami a hibrid után következik, de legalább nem végeztek fél munkát.

Felhasználás függvényében 75-98 kilométeres elektromos hatótávot ad meg a gyártó, én jellemzően 80 körül mentem el egy töltéssel, amit otthon, simán konnektorra dugva 8 óra alatt vett fel az autó. Typ2-vel kevesebb, mint 3 óra ugyanez. 18,1 kWh az akku kapacitás, 135 km/h-ig képes tisztán elektromos hajtásra a RAV4, rendszer teljesítménye 306 lóerő.

Aki itt most arra gondol, hogy kikaparja alólunk az aszfaltot 2 tonnás szabadidőautó, az gondoljon arra, hogy ez első sorban egy hibrid Toyota. Pontosan ugyanannyira nevel le bármi fajta csírájában kialakuló vezetési ambícióról, mint bármelyik másik társa. Ahhoz egyszerűen semmi nincs meg futómű, fék, vagy kormányzás oldaláról, hogy az embernek egyszer is eszébe jusson, hogy ejha, mégiscsak 30 évvel ezelőtti sportautókat megszégyenítő számokat láthatunk a teljesítmény adatoknál. Teszem hozzá, senki nem is várja ezt egy RAV4-től.

Problémamentes hétköznapokat, jó értéktartást, megbízható technikát, egyszerű kezelhetőséget, pazar helykínálatot, és mindenek előtt takarékos hajtásláncot várnak el a Toyota vevők az autójuktól. Pontosan ezt szállítja a cég. Sem többet, sem kevesebbet. Az alapkivitelhez képest több, mint kétszeres a szorzó az árát tekintve, a legmagasabb, és tényleg mindennel ellátott tesztautó közel volt a 22 millióhoz, listaáron.

Engedtessék meg, hogy ezért a pénzért, még ilyen technika mellett is, nagyságrendekkel jobb anyagminőséget és kidolgozást várjon el az ember. Még egy alap Corollában is kiveri a szememet a szabad szemmel látható csavarok hada az ötödik ajtóban, amivel például a zár rögzítve van az ajtóba. Tudom, van, akit ez cseppet sem zavar. Egy koreai autóban nem lehet ilyet látni már, egy németnél fel sem merül a kérdés. Az ülések közepesek, a JBL hangcucc nem kiemelkedő, rossz úton nyöszörög a belső, bukóra nyitott tetőablak recseg-ropog, az "infotainment" felbontása finoman szólva nem korszerű.

Nincs ebben semmi újdonság, a tipikus Toyota vásárló pedig nem is idegesíti magát ezeken. A márkahűségük egyik alapja az a kiszámíthatóság, ami hatalmas érték manapság. A számok alapján ez egy igen komoly tábort mozgat, és ezt meg is tudom érteni.

A RAV4 PHEV verziója egy remekül használható mindenes tehát, amely akkor is bámulatosan keveset tud fogyasztani, amikor nem töltik az akksiját, 6.5 liter fantasztikus adat egy ilyen autótól. Megbízható társ a mindennapokban, de egyszer nem fogunk utána fordulni a parkolóban.