Tegnap reggeltől estig kínoztuk az új Hiluxot, hegyen-völgyön-vízen-sziklákon át, nyilván a közelében nem voltunk annak, hogy az autó határaihoz érjünk. Igényes off-road pályát is építettek nekünk, a létraváznak hála nyöszörgésmentesen, kényelemben mentünk át egészen vad helyeken is.
Mindez nyilván érdekes, kalandos, remek program, a Toyotánál egyébként is mindig kitesznek magukért, híresek erről.
Ami megmarad majd az egész programból, az a tegnap esti beszélgetés a Hilux egyik fontos mérnökével. 20 éve dolgozik a Toyotánál, élete álma volt, hogy ennél a gyártónál helyezkedjen el. A terepezést szenvedélyesen űzi, hobbiként is, és elmondása szerint azért izgatja ez az ága az autózásnak, mert több dimenziós kihívás olyan eszközt fejleszteni, ami az épített utak elhagyása után is biztonsággal eljuttat oda, ahová menni szeretnél.
Egy törékeny thai nemzetiségű hölgyről beszélünk, aki bámulatos részletességgel tudott beszélni az autó minden paraméteréről. A Hilux uralja az ázsiai piacot is. Az afrikait szintén. Két helyen készül: Thaiföldön és Dél-Afrikában.
A mérnöknővel olyan dolgokról beszélgettünk, amikről mostanában már nem nagyon szoktunk: valós vevői igényekről, megbízhatóságról, a fenntartási költségekre való fókuszáltságról.
A Toyotánál semmi sem véletlenül van úgy, ahogy. Lehetne villany pick-upot gyártani, meg szélesebb, brutálisabb külsejű, nehezebb, nagyobb verziót is. Minden trendet lehetne vakon követni, minden hülyeséget lehetne a sajtó egy részének az asszisztálásával megdolgozni. Mégsem teszik. Azt csinálják, amire valós igény van, azt gyártják, amivel elégedettek a felhasználók, azt fejlesztik, ami ésszerű. Nem olyan látványos, mint sok habverős pótcselekvés máshol. Ellenben brutálisan hatékony.
