Akárhány poszt születik nálam villanyautó témában, rövid idő alatt megjelennek az elektrojakobinusok, és kioktatnak, hiszen én "ellenes" vagyok.


Nem, én semleges vagyok, és a lehető leghatározottabb módon ellenzem, hogy a politika írja elő, hogy mivel közlekedhetünk, és mivel nem. Ami a briteknél történik, az még az EU döntéseihez képest is döbbenetes.

A Johnson kormány alatt találták ki, hogy 2030-ra kivezetik belsőégésű motoros autókat az új autók piacáról. Hatalmas politikai blöff volt, hiszen infrastruktúra, kereslet, de még a kínálat sincs meg ahhoz, hogy ez reális legyen az évtized végére.

Kitolták a dátumot az EU-val összhangban lévő 2035-re.

Július negyedikén minden bizonnyal kormányváltás lesz a szigetországban. A munkáspárt fogja vezetni a briteket, a párt manifesztumában pedig az áll, hogy előre hozzák a belsőégésűek tiltását ismét. 2030-ra.

10-15 éves üzleti ciklusok vannak az autóiparban. Itt meg évtizedes felkészülést igénylő ügyeket rángatnak ide-oda.

Elsőként a Stellantis reagált: ha így maradnak a dolgok, akkor búcsút intenek az ottani gyártásnak. Biztos megéri ezt így csinálni..

Most, amikor az "egy szent megoldás" narratívája mindenhol kezd repedezni, érdemes még egyszer nagyot tekerni a kretén rolleren.

Döbbenet. Az ellenállás pedig egyes egyedül ebből fakad minden józan gondolkodású embernél. Minél inkább erőltetik egyedüli és alternatíva nélküli megoldásként, annál jobban fognak tiltakozni ellene még azok is, akiknek egyébként jó megoldás lehetne. A villanyautózás ügyének a leginkább ezek a dolgok ártanak.