Gondolhatnánk elsőre, de a helyzet az, hogy a Honda és a Nissan, valamint a Mitsubishi együttműködése, ha a három japán gyártó volumenére gondolunk, összességében sem éri el Toyotáét. Ha pedig beleszámoljuk a Toyota holdudvarát is, azaz a Subaru, Suzuki és a Mazda volumenét, akkor még a felét sem.


Miért fontos mégis az, amit a múlt héten jelentett be a Honda és a Nissan vezetője? Miről van szó a cégek közeledése esetében? Összeolvadás? Laza technológia szövetség? Túléléshez szükséges törvényszerűség? Felvásárlás? Kiszorítás?

A Nissan egy klasszikus volumenmárka, nem éppen jó bőrben, agresszív beszállítói és költségcsökkentési politikával, Ghosn alatt pedig egy erős expanziós kurzust megélve. Van tapasztalata a Renault kapcsán közös munkára más céggel.

A Honda egyik hangoztatott alapértéke a függetlenség. Soha semmilyen gyártóval nem közösködtek abban az értelemben, hogy kereszttulajdonlásig jussanak az "összeborulásban". Újságírói kérdésre ezt sem zárta ki a Honda vezetője az új szövetség kapcsán.

Miért gondolja a libanoni otthonában száműzetésben élő Carlos Ghosn, hogy egy álcázott, Honda által indított hatalomátvétel történik?

Mindez kiderül a tegnapi Millásreggeli-ből, ahol a Futómű rovatot ennek a kérdésnek szenteltem, hallgassátok vissza itt 30:13-tól!